Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. ferbuár / 2. szám
MAGA SEM HITTE, HOGY TÚLÉLI Jót s rosszat nem egyformán mér ránk a sors. Mintha a Teremtó' tudná, egyikünk többet, másikunk kevesebbet bír el a terhekből. Aki már járt a halál közelében, örül minden napnak, az apróbb bosszúságokon gyorsan túlteszi magát, s csak a fontos dolgokra koncentrál, amelyek életét jobbá, szebbé tehetik. Márton György kezdetben nem hitte, hogy túléli a szörnyű testi gyötrelmeket és azt a lelki válságot, amit betegsége jelentett számára. Élete 2001 nyaráig nyugodt mederben zajlott. Anyakönywezető- ként dolgozott 17 éven át Szegeden, majd ugyanezt a munkát folytatta Budapesten, a kilencvenes évek elejétől Élvezte, hogy segíthet ügyfeleinek ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Örömmel esketett. Megszokta, hogy sok ember veszi körül. Csupa fény volt az élete. Mindaddig, amíg a baj el nem érte. Az orvosok hosszas tanácstalanság után közölték, hogy rosszindulatú daganata van. Akkor úgy érezte, mély szakadékba lökték.- Először tehetetlen dühöt, agressziót váltott ki belőlem. Visszautasítottam a diagnózist, mondván: biztosan elcserélték a leleteimet. Aztán orvosaim elmagyarázták, miről is van szó. Kezdtem elfogadni a tényeket. Nem voltam lázadozó típus, beletörődtem abba, amit az élet rám mért, de most azt gondoltam: van elég erőm és szembeszállók a betegséggel! Három év alatt tizenötször operálták. Iszonyatos szenvedéseken ment keresztül. Egyszer a klinikai halál állapotából hozták vissza. A radikális kezelésektől kihullott a haja, legyengült a szervezete. Volt idő, hogy csak a kábító hatású gyógyszerek tudták enyhíteni kínjait. A lelki gyötrődések miatt depressziós lett. Orvosai és barátai segítségével aztán túljutott a mélyponton.- Szinte családias viszony alakult ki orvosaimmal és ápolóimmal. Dr. Répássy Dénes osztályvezető főorvos és dr. Tamás György adjunktus tartották bennem a lelket, mert én már sokszor feladtam volna a küzdelmet. Úgy éreztem, sem lelkileg, sem fizikailag nem bírom tovább. De annyi biztatást kaptam, hogy reménykedni kezdtem. A hit nagyon sokat segített. Bíztam a gondviselésben és önmagámban. És megtörtént a csoda! Tavaly óta tünetmentes vagyok, visszanyertem életkedem, életerőmet, és már tudok önfeledten nevetni. Amikor a legrosszabb lelkiállapotban voltam, akkor is azon töprengtem, vajon milyen nyomot hagyok magam után, ha távoznom kell ebből a világból. Egy szülői örökség lehetővé tette, hogy anyagilag is segítsek az utánam következőknek. Egymillió forintot utaltam át a Szent István Kórház Intézményeiért, Betegeiért Alapítványon keresztül az urológiai osztálynak, ahol kezeltek, hogy a pénzből korszerű műszereket vehessenek. Jó volt látni az orvosok örömét. Még a betegágyamon határoztam el, hogy ha egyszer mégis meggyógyulok, tenni fogok valamit embertársaimért. Ezért felvettem a kapcsolatot a Magyar Rákellenes Ligával, és létrehoztam helyi csoportjukat az István kórházban. Egy éve már, hogy mintegy ötvenen havonta találkozunk. Meghívunk egy-egy orvoselőadót, hogy beszéljen szakterületéről. Csoportunk szeretné segíteni a rákbetegeket, hogy ne keseredjenek el. Mert a beteg, ezt tapasztalatból mondom, még családon belül is magára maradhat a bajával. Ma már nekem is csak néhány barátom van. De ők igaz emberek, mellettem álltak mindig. Persze, amikor még kutya bajom sem volt, rengetegen keresték a társaságomat. „Barátként” érdeklődtek irántam, aztán, mikor megtudták, hogy rákos lettem, sorra elmaradtak mellőlem. Kapaszkodót a hit adott neki. Már négyszer vett részt zarándokú- ton, amelyekről mindig lélekben megtisztulva, testileg is megújulva tért vissza. Medugoijében, a bosznia-hercegovinai zarándokhelyen még az egészséges embernek is nagy próbatételt jelent, hogy felkapaszkodjanak a sziklás hegyre, a szent kereszthez. Neki segítség nélkül sikerült. Azóta hisz a csodákban és abban, hogy az élet tartogat még számára is örömöket. Garamvölgyi Annamária / Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Budapest Fővárosi, IX. kerületi Intézete 1039 Budapest, Bakáts u. 8. Tel.: 217-0524, fax: 217-0524,217-1218 Az utazók egészségügyi kockázata a helyi viszonyoktól függően jelentősen megnövekedhet. Az étellel, vízzel, légutakon terjesztett fertőzések veszélye fokozódik. Ezeket különböző óvintézkedésekkel, de védőoltással is megelőzhetjük, amelyek évekig biztonságosak, védenek az adott betegségek ellen. A WHO évente jelentet meg kézikönyvet (International Travel and Health) az országok járványügyi helyzetéről, amely területenként taglalja a fertőző megbetegedéseket és a kötelező, illetve ajánlott oltásokat. A Nemzetközi Oltóközpontok e könyv alapján dolgoznak. Felmérik az utazás kockázatait: az úti célt, az utazás körülményeit, időtartamát, az utazó egészségi állapotát és más fontos tényezőket. A magyar állampolgárok kötelesek beoltatni magukat azon fertőző betegségek ellen, amelyeket a fogadó vagy az átutazás helye szerinti országok egészségügyi hatóságai megkövetelnek. A sárgaláz elleni védőoltást több trópusi országban is előírják. Az oltottságot nemzetközi oltási könyvvel lehet igazolni. (Sárgaláz elleni védőoltást és erről oltási bizonyítványt csak az Országos Epidemiológiai Központ adhat.) A külföldi ország járványügyi helyzete és a kiutazó magyar állampolgár veszélyeztetettségének figyelembevétele alapján vannak úgynevezett ajánlott oltások, amelyek még biztonságosabbá teszik utunkat. Ezeket a védőoltásokat a területileg illetékes megyei intézetek, Budapesten a Fővárosi ÁNTSZ (Bp., Váci út 174. Tel: 465-3800), az OEK nemzetközi oltóhelye és az országos tisztifőorvos által feljogosított nemzetközi oltóhelyek végzik. Az oltások térítéskötelesek. Ne hagyjuk az oltást az utolsó pillanatra, mivel időre van szükség, míg az immunrendszer aktivizálódik, és kialakul a védelem! Utazás előtt gondoljuk át, hogy mit tegyünk egészségügyi csomagunkba, esetleg háziorvosunktól kérjünk tanácsot! Utazás előtt fontos, hogy figyeljük az adott területtel kapcsolatos hivatalos közleményeket is. Egészséges, kellemes utazást kíván: dr. Tóth Mária kerületi tisztifőoms További információkhoz az ANTSZ és az OEK honlapján juthatnak. 21
