Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. december / 12. szám
2005. december M a már csak nagyon idős emberek emlékeznek az 1925-30-as évek közötti Kálvin téri levesosztásokra és arra a jóságos, szakállas-bajuszos bácsira, aki eleinte maga kezelte a kanalat, később csak irányította a nem túl ízletes, de mindig meleg lé adagolását a kopott kondérokból. Már kevesen élnek, akik látták a köpcös úriembert, de Róbert bácsi fogalommá vált. A vesztett háború, a menekültek tömege a húszas évekre nagyon megnövelte a fővárosi nyomort. Népkonyhákat állítottak fel, amelyek fenntartására évi 20 ezer aranykoronát szavazott meg az elöljáróság. Sipőcz-konyháknak nevezték ezeket az akkori al-, később főpolgármester után, aki a szociális és népjóléti ügyeket intézte a városházán. Volt olyan nap, amikor 60 ezren fordultak meg a népkonyhán, nem csoda, hogy 1925-ben elfogyott a pénz! Be kellett szüntetni az ingyenkonyhát, a szegények korgó gyomorral mentek haza, az újságok firtatni kezdték, miért pont erre nincs pénz. (A költség megvonása érdekes módon egybeesett a döntéssel, hogy minden nagyobb városban csendőr- vagy rendőrlaktanyát kellett építeni...) S ekkor megjelent a városházán egy görbe lábú, keménykalapos úr, Feinschilbert Róbert török állampolgár, és tört magyarsággal felajánlotta, hogy továbbra is biztosítja az éhezők levesadagját, sőt tízezer embernek a második fogást is. Örömmel fogadták, maga dr. Sipőcz Jenő mutatta be a sajtónak a hat nyelven beszélő, hat gimnáziumot végzett vagyonos „magánzót”, aki átvenné a csődbe jutott népkonyhákat. Mellékesen, engedélyt kapott e célra adományok gyűjtésére. Az alpolgármester kérte „Budapest úri közönségét, részesítse erkölcsi és anyagi támogatásában a népjólét emelésének e nagyszabású vállalkozását”. Kérése nem talált süket fülekre, Horthy Miklósné megígérte egy nagyobb gyűjtés személyes elindítását, addig is ezer pengőt utalva át Róbert bácsinak, ahogy nevezni kezdték a jóságos urat a jóllakott szegények. Mert tagadhatatlanul egyre többen ettek az ismét üzemelő konyhákon sűrű meleg levest és főzeléket. Húst soha, pedig Róbert bácsi segítőtársai (néhány hónap múlva már négyszázan voltak!) naponta járták a vendéglőket, laktanyákat, és a maradékot köszönettel elszállították. Kereskedők, kofák nyersanyagát is elfogadták, utóbbiak részére két hatalmas helyiséget bérelt az emberbarát a Duna- parti közraktárban. Később ez a forrás elapadt, ugyanis az élelmes kereskedőknek feltűnt, hogy az általuk adományozott hús, gyümölcs nem jelenik meg a szegények asztalán, viszont olcsón kínálják ezeket más vendéglősöknek, fűszereseknek. Pénzadományok viszont bőven jöttek, és Róbert bácsi, aki már 1926-ban vagyona fogytára hivatkozva elhagyta a második fogást konyhám, kiterjesztette tevékenységét, létrehozva az Öngyilkosokat az Életnek Megmentő Irodát. Szükség volt erre, hiszen például a Ferenc József híd turulmadarára a fővárosi tűzoltóparancsnok 1927-es jelentése szerint havonta másztak fel öngyilkosjelöltek, ezért javasolta „drótakadály” felszerelését az oszlopokra. Ha a rendőrök lehozták, egyenesen Róbert bácsi Életnek Megmentő Irodájába vitték, ahol megpróbálták lebeszélni szándékáról. Többnyire sikerrel, mert Róbert bácsi először öt, később már tíz jó beszélőképességű fiatalembert alkalmazott. Jelszava volt: „Aki megjárta az irodát, többé nem gondol a halálra.” Amíg ketten a megmentett öngyilkost vigasztalták, egy alkalmazott felkereste hálás rokonait, pénzt kérve tőlük jótékony célra. Általában kapott, nem is keveset. 1926 óta havonta 1500 fontot (15 ezer aranypengő) utalt át Londonban élő lányának. 1930 januárjában 9 háza, köztük 7 nagy bérház volt Budapesten. Pénzt kölcsönzött magas kamatra, és elárvereztette az adós Klauzál téri házát, aki feljelentést tett ellene uzsora címén. Házkutatást tartottak Erzsébet körúti lakásán a NewYork-házban, amelynek kávéházában naponta üldögélt társaságával. Már teljesen üres volt, de a falakon még látszott a leakasztott festmények helye. A nyomozás adatai szerint legalább másfél millió pengőt szerzett saját magának öt év alatt az adományokból! Mivel sokan szégyellték, hogy támogatták őt - maga a kormányzóné két vasárnap gyűjtött persellyel a ferencesek temploma előtt számára -, továbbá sokan úgy emlékeztek rá, mint a népkonyhák megmentőjére, nem állították bíróság elé. 1930 augusztusában kiutasították Magyarországról. Bécsbe ment, ahol az újságíróknak ugyan elismerte, hogy egy fillér nélkül érkezett a magyar fővárosba, de hangsúlyozta: „Nem a szegényektől loptam, mert nekik mindig megadtam, ami kellett, csak okosan gazdálkodtam azokkal a morzsákkal, amiket a gazdagok juttattak.” Megszűnt a Kálvin téri népkonyha, éppen akkor, amikor a nagy gazdasági világválság elérte hazánkat. Talán ezért, talán mert nem nagyon olvastak újságot, kosztosai később is szeretettel emlegették Róbert bácsit! Róbert Péter November 12. - A Szociális Munka Napja November 10-én a házasságkötő teremben ünnepélyes fogadás keretében - és a Bakáts Téri Általános Iskola alsó tagozatosainak fellépésével - az e területen dolgozókat jutalmazta meg az önkormányzat részéről Tóth Zoltán, a családvédelmi és ügyfélszolgálati iroda vezetője és Zombory Miklós alpolgármester, aki elmondta: önkormányzati szándék van arra, hogy a szociális szektorban dolgozók - bölcsődei egészségügyi gondozók, szociális munkások 20 J „A gyermekek egészséges fejlődésért” Alapítvány, a „Kicsi Bocs” Óvoda (1092 Bp., Erkel u. 10.) megköszöni mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 1 százalékának felajánlásával hozzájárultak az alapítvány működéséhez. Az alapítvány a 167 700 forintot különböző képességfejlesztő játékokra, könyvek vásárlására, kirándulásokra, illetve színházlátogatásra fordította. Ferencváros Apostol a Kálvin téren Kerecsényi Gabriella, a Ferencvárosi Gondozó Szolgálat munkatársa Filep Mária, a családsegítő szolgálat gazdasági vezetője Farmati Lászlóné, a Pöttyös utcai bölcsőde gondozónője)
