Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2005. november / 11. szám

2005. november A GÁT UTCA 3.-BAN SZÜLETETT... AZ ALAPKŐ Dr. Kovács Józsefet, a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat főigazgatóját a kerületért végzett áldo­zatos munkájáért az önkormányzat a Ferencváro­sért Emlékéremmel tüntette ki. Eletútjáról és hi­vatásáról kérdeztük.- Születésemtől fogva kötődöm a kerülethez. A Gát utca 3.-ban, József Attila szülőházában laktak szü­leim, én is oda születtem. Már a nagyszüleim is a Ferencvárosban éltek a húszas évektől, az egykori Hutter és Lever Szappangyárban (később Elida Szap­pangyár, majd Caola) dolgoztak a Thaly Kálmán ut­cában. Magától értetődött, hogy az édesapám is ebbe a gyárba került, itt volt tanonc, majd szappanfőző­mester. Innen ment nyugdíjba is. Az édesanyám rak­táros volt a gyárban, s jómagam gimnazistaként és egyetemistaként dolgoztam itt a nyári szünetekben. A Gát utcából a Balázs Béla utcába költöztünk, majd 1963-ban a József Attila-lakótelep lakói let­tünk. 1974-ben megnősültem, és két évvel később Kelenföldre költöztünk.-Hol végezte tanulmányait?- A Lenhossék utcai iskolában fejeztem be az álta­lános iskolát, majd a Fáy András Gimnáziumban érettségiztem. Jelentkeztem az orvostudományi egyetemre, de nem vettek föl. A véletlen hozta úgy, hogy egy évig műtősként dolgoztam a Honvéd Kór­ház urológiai osztályán, s ez az élmény egy életre meghatározta szakmai pályafutásomat. A diplo­ma megszerzése után már tudatosan választottam az urológiát. Szerencsémre a János Kórház urológiai osztályán sikerült elhelyezkednem. Az évek során végigjártam a ranglétrát: voltam orvosgyakornok, segéd- és alorvos, adjunktus és főorvos, 1995-99 között pedig a kórház főigazgató főorvosa. A kilenc­venes évek végén a Ferencvárosnak, ezen belül a labdarúgócsapatnak voltam a vezető főorvosa. A mai napig szép emlék az FTC-nél eltöltött idő. Egykor maga sem hitte volna, hogy élete mek­korát változik. Egy egészségügyi kutatólabora­tóriumban dolgozott tizenöt évig. Közben elvégezte az egri tanárképző főiskolát bioló­gia-mezőgazdasági szakon, majd angolul tanult, de nem akart katedrára állni, mígnem a főisko­lán az egyik tanársegéd azt mondta: „Magának pedig tanítani kell!” Lánya osztályával gyakran mentek kirándulni, volt alkalma a tanárokkal eszmét cserélni. Egy­szer aztán az egyik tanárnő maguk közé hívta. Csak egy év múlva mondott igent, s akkor került a Körösi Csorna Sándor Általános Iskolába nap­közis nevelőnek. Köfler Lajosné 22 esztendeje tette meg ezt a lépést. Eleinte nem volt könnyű dolga, de kollégái segí­tettek, főként Kiss Pálné Vera néni, aki felfedezte nevelői képességeit. Aztán mind tapasztaltabb lett, a Sütő Jenő a - ma már páratlanul sikeres és nemzet­közi hírű - középső-ferencvárosi rehabilitáció kez­deményezője volt. A rendszerváltás előtt, a nyolcva­nas években a kerület tanácselnökeként kiharcolta az első tömbök felújítását, a rehabilitáció elindítását. Munkásságával máig követendő példát mutatott a kerület mai vezetőinek, akik sikeresen folytatják megkezdett munkáját. Tevékenysége elismerését már nem élhette meg, ezért posztumusz kitüntetését, a Ferencvárosért Emlékérmet felesége, Karácsonyi Etelka vette át. -mezsu- (Fotók: Krivi) 6 1 Ferencváros A Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat főigazga­tójaként, 2001-ben tértem vissza a kerületbe. Az eltelt 31 év alatt urológus-sebész szakorvos lettem, onkológus-szakvizsgát tettem, megszereztem a kan­didátusi címet és az egészségügyi menedzseri köz­gazdászdiplomát is. Jelenleg fő munkám a FESZ igazgatása, de nagy örömömre szakmámat is mű­velhetem: urológusként rendelek a Mester utcai ren­delőben. Szerencsésnek érzem magam, mert min­dig azt csinálhattam, amit szeretek. Egyébként is hiszem, hogy egy igazgató akkor tudja átérezni a gondokat, ha maga is orvosként dolgozik.- Mondana néhány szót a családjáról?- Feleségem gépészmérnök. Két felnőtt lányunk van, és hamarosan megszületik a második uno­kánk. Nagyobbik lányunk jogász, a kisebbik bi­ológus. Mindkettőre nagyon büszkék vagyunk. -Ha van egy kis szabadideje, mivel tölti?- Fiatalkoromban horgásztam, és nagy örömömre az önkormányzatban alakítottunk egy horgász­egyesületet, így ismét hódolhatok szenvedélyem­nek. Bartha Zsuzsanna „MAGÁNAK PEDIG TANÍTANI KELL!” napközis munkaközösség vezetőjeként, később osztályfőnökként, iskolai gyermekvédelmi felelős­ként, kerületi munkaközösség-vezetőként, majd igazgatóhelyettesként is bebizonyította ráter­mettségét. Nyolc éve nevezték ki az iskola veze­tőjének. Abban, hogy a Körösi Csorna Sándor Általános Is­kola 2004-ben két tannyelvű lett, neki volt a legna­gyobb szerepe. Angolul tanítanak itt rajzot, techni­kát, testnevelést, éneket, környezetvédelmet, angol irodalmat és országismeretet. Még a biológia és a matematika angol nyelvű oktatása is bevált és nagy tetszést aratott a 7-8. osztályosoknál. Az igazgatónő úgy véli, gyereket nevelni akkor le­het hatékonyan, ha követelünk tőle, feladatot adunk neki, rendszert alakítunk ki az életében. Harminc­hét tanár készít fel itt az életre 328 diákot. Ah­hoz, hogy egy tanuló eredményes legyen az iskolá­ban, elengedhetetlen a támogató szülői háttér. Ha a pedagógus a szülővel egy nyelvet beszél, a gyerek lesz az igazi nyertes. Nemcsak a munkahelye köti Köfler Lajosnét a József Attila-lakótelephez. Harminckét éve él itt, és két társasház közös képviselője. Lánya, aki a Képző- és Iparművészeti Szakközép- iskolában végzett, szintén pályamódosításra ké­szül. Gyes mellett a tanárképző főiskola hallgatója, németet fog majd tanítani. A minta az édesanya, akinek átlagon felüli teljesítményét a Ferencváro­sért Emlékéremmel ismerték el. (Garamvölgyi) Fotó: Steiner Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom