Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. október / 10. szám
2005. október H elytörténeti szakkör a Páva utcában A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont nemcsak múzeum, hanem tudományos és oktatási intézmény is. Az itt dolgozó tanárok egész osztályoknak, sőt évfolyamoknak tartanak rendhagyó foglalkozásokat a zsidóság életéről, múltjáról és elsősorban a holokausztról. Szeptembertől helytörténeti szakkört indítottak ferencvárosi és óbudai diákok részére. Az előzményekről, a szakkör feladatáról és céljáról kérdeztük dr. Pécsi Katalint, a Holokauszt Emlékközpont oktatási igazgatóját.- Önök eddig is sokat tettek azért, hogy a fiataloknak, és nagy részben a Ferencvárosban élő diákoknak bemutassák a zsidóság és a holokauszt történetét. Mit kapnak a gyerekek ezeken a tematikus órákon?- Olyan ismereteket, amelyeket az iskolában nem szereznek meg. A magyar iskolák tantervében nem szerepel a kirekesztés, a népirtás, a holokauszt története, ellentétben például Amerikával, ahol ezt oktatják. A legtöbb iskola letudja a témát a holokauszt-emléknapon, de nehéz megemlékezni olyasmiről, amiről semmi ismeretünk nincs. Márpedig a mai 13-18 éves korosztály szinte semmit sem tud a zsidóságról és a holokausztról. Tanárok egész osztályokat, évfolyamokat hoznak el hozzánk tematikus óráinkra. Ehhez kiképeztünk, felkészítettünk olyan tanárokat, akik érdeklődtek a téma iránt. Tetszőlegesen választható, összeállítható témacsomagokat kínálunk az iskoláknak, a történelem mellett az irodalom, a film és a drámajáték is szerepet kap, hiszen az interdiszciplináris megközelítés jobban átélhető, közvetlenebb élményt ad a fiataloknak.- Szeptemberben helytörténeti szakkört indítottak. Mi ennek a programnak a célja?- Az érdeklődő diákoknak lehetőséget adunk rá, hogy elmélyültebb munkát végezzenek. Az idei nyári tábor keretében az elméleti foglalkozások mellett kivittük a gyerekeket a „terepre”, például a volt pesti gettó területére, ez nagy hatással volt rájuk. Ezt a „terepmunkát” akartuk folyamatossá tenni két helytörténeti szakkörünkben, amelynek a tagjai felkutatják lakóhelyükön, a Ferencvárosban és Óbudán a zsidó közösségek nyomait, történetét, sorsát, interjúkat készítenének a túlélőkkel, az áldozatok leszármazottaival és az embermentőkkel. Óbudán Gombocz Eszter tanár már évek óta kutatja a témát, ezért indul párhuzamosan a program a III. kerületben és itt, a Ferencvárosban, ahol mi élünk. Itt Babácsi Katalin, a Bakáts téri általános iskola tanára vezeti a szakkört. Kis létszámú, 8-15 fős csoportokban dolgoznak a gyerekek, megismerkednek a magyarországi zsidóság történetével, sorsával, a szokásokkal, a vallással, továbbá megtanulják, hogyan kell interjút készíteni, majd elkezdik a gyűjtőmunkát és a feldolgozást. Az ehhez szükséges eszközökre - pl. digitális fényképezőgépekre - pályázni fogunk. Az összegyűjtött dokumentumokból kiállítást rendezünk, tavasszal pedig elutazunk Auschwitzba, hogy a fiatalok saját szemükkel lássák azt a helyet, ahol sokak számára véget ért életük útja. Hasonló módon szeretnénk később a romák sorstörténetét is felkutatni, roma tanárok vezetésével.- Kiket várnak ebbe a szakkörbe és az oktatási programokra?- Elsősorban azokra számítunk, akik személy szerint nem érintettek. Azoknak, akiknek a családját sújtotta a holokauszt, kevésbé van szükségük erre az oktatásra, hiszen nagyon is tudják, miről van szó. (Ez a romák esetében valószínűleg másként van, ők feltehetően a családtagjaiktól sem tudnak meg semmit.) Az itt folyó oktatásnak, a szakkörnek és az egész intézménynek is elsősorban az a célja és feladata, hogy azokhoz a felnőttekhez és gyerekekhez szóljanak, akiknek fogalmuk sincs semmiről, vagy éppen ellenségesek, mert úgy érzik, semmi közük a holokauszthoz, vagy egyenesen hazugságnak tartják. Az ő szemléletüket akarjuk megváltoztatni a kutatómunkára vállalkozó fiatalok segítségével is. Ferenci Zsuzsa A helytörténeti szakkörre még jelentkezhetnek, ill. további információt kérhetnek Janzsó Barbara oktatási asszisztenstől a (06 1) 455-3314-es telefonszámon vagy e-mailben a janzso.barba- ra@hdke.hu címen. Ferenci Zsuzsa Könyv az embermentőkről Aki egy embert megment - a világot menti meg. Ez a Talmudból vett idézet a címe annak a könyvnek, melyet Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont vezető történésze írt, s amely a napokban jelent meg egyszerre magyar és angol nyelven a Corvina, illetve a CEU Press gondozásában. A szerző az 1941-ben alakult Budapesti Segély- és Mentőbizottság, különösen pedig annak egyik tagja, Kasztner Rezső tevékenységét, a magyarországi zsidóság megmentésére tett kísérleteket, azok szerény eredményeit és súlyos kudarcait követi nyomon az 1944-es német megszállástól kezdve a háború végéig. Ismeretes, hogy 1944. március 19-ig a magyarországi zsidóságot sújtották ugyan a diszkriminatív törvények, a munkaszolgálat, de a gettóba zárást, az elhurcolást és megsemmisítést addig elkerülték. Ennek a németek számára „tarthatatlan” helyzetnek a felszámolása volt a megszállás elsődleges célja, és a sietségre jellemző, hogy már a bevonulás napján délben Himmler jelentést kért róla, hogy hány zsidót tartóztattak le. „Gyors megoldásként” a budapesti telefonkönyvből kikerestek kétszáz „zsidó hangzású” nevet, begyűjtötték az embereket, hogy eredményt produkáljanak a türelmetlen birodalmi vezérnek. Az Endlösung, a végső megoldás, vagyis a magyar zsidóság elhurcolásának és megsemmisítésének előkészítése és megvalósítása azonban heteken belül viharos gyorsasággal megszerveződött, s elindultak a zsúfolt vagonok Auschwitz felé. Nehéz volt szembenézni a váratlan és tragikus valósággal; mely szinte sokkolta a mentőbizottságot is. Külföldi követségek segítségét kérték, és tárgyalni, egyezkedni próbáltak az SS erre kapható vezetőivel is. Erre né- hányan hajlandók is voltak- megfelelő összeg, hatalmas váltságdíjak reményében. Folyt a kötélhúzás, az „embervásár'’, melynek eredményeként több száz gazdag magyar zsidó családnak, t iparmágnásoknak, bankároknak, tudósoknak k és legalább ugyanennyi névtelen embernek sikerült megmenekülnie. Kasztner Rezső szerepe, tevékenysége vitatott. Sokan a zsidók megmentőjének, mások náci kollaboránsnak tartották. Nem könnyű elkerülni a gyanú árnyékát, ha az ember az ellenséggel kénytelen egyezkedni, emberéleteket kell megvásárolnia. Szita Szabolcs évtizedes kutatómunka eredményét tárja elénk a kötetben. Az érdeklődő olvasó és a szakemberek számára eddig ismeretlen adatokkal szolgál a vészkorszakról, könyve krimiszerűen izgalmas olvasmány. Ferenci Zsuzsa 20
