Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. június / 6. szám
2005. június K hl Ferencváros A felejtésnek tanítunk egy testvérpárt, akik testvérpárral házasodtak össze. Mindkét oldalon 2-2 gyerek született. Az egyik családból az anya néhány hónap után visszament dolgozni a jól menő, közös zöldségüzletükbe, s a kicsik mellé felfogadtak egy nénit. A másik anya otthon maradt a gyerekekkel. Az a család, ahol a nő korán munkába állt, látványosan meggazdagodott, de a gyerekek a kamaszkort rengeteg problémával élték meg. A másik családban a tinédzserkor minden zökkenő nélkül telt, pedig az anya egyre nagyobb szabadságot adott gyermekeinek, akik nem éltek vissza ezzel.- Mit rontunk el leginkább a nevelésben?- Ha nem várunk el utódainktól kellő önállóságot, ha nem tudjuk elengedni a kezüket, amikor annak eljön az ideje. Vannak anyák, akik azzal ártanak leginkább, hogy eltűrik cezaromániás, durva férjük agresszióját. Megesik, hogy az anyát és a gyereket is kezelik már a pszichológusok, csak éppen a férfit nem, aki a beteg. Magyarországon inkább az apák erőszakossága veszélyes a gyerekekre, persze néha a nők akarják viselni a nadrágot, és ez is kihathat a gyermek személyiségfejlődésére.- Brunszvik Teréz kisdedóvóiban eleinte csak férfiak dolgoztak. Mára a pedagóguspálya elnőiesedett.- A gyerek számára az lenne jó, ha a tantestületben dolgozók neme nagyjából felefele arányban oszlana meg, mint odakint a világban. Hogy leginkább nők a pedagógusok, azért is van, mert ők kevesebb fizetéssel is beérik (és fontos lehet a „több szabadság”). Hajdan egy pedagógus olyan „szegény” középosztálybeli, megbecsült ember volt, aki 2-3 szobás lakásban lakott, „kiscse- lédet” tartott, és nyáron el tudott utazni a családjával egy olcsó olasz útra. Úgy, hogy többnyire csak a férfi volt az egyetlen pénzkereső. Szerb Antal középiskolai tanár volt, emellett jutott ideje a legjobb magyar- és világirodalom-történet, valamint zseniális, szellemes regényeinek megírására. Nem kellett pluszmunka után szaladgálnia, hogy meg tudjon élni.- A gyermeknevelés legfontosabb színtere a család. Mégis, gyakran egymásra mutogat a szülő és a tanár, ha a gyerekkel valami baj van.- Ma a család „harcban” áll az iskolával. Az iskola hihetetlen mennyiségű tananyagot képes belesulykolni a tanuló fejébe, amit az aztán gyorsan elfelejt. Felmérések igazolták, hogy a 20-30 évesek már csak mintegy 9 százalékára emlékeznek a középiskolai tananyagnak. Ma a felejtésnek tanítunk. Kevesebb több lenne. Nyugat-Európában több helyütt tapasztaltam, hogy a fiatalok a matúra után „ráérnek”, elmehetnek világot látni, ehhez nem kell gazdagnak sem lenniük. Útközben megkeresik az útiköltséget, aztán hazatérve úgy mennek el egyetemre, hogy egy év múlva másikra váltanak. Vargabetűkkel találják meg életpályájukat, alkalmi keresményekből és ösztöndíjakból tartják fenn magukat, senki nem sietteti őket. Érettebb fejjel, maguk dönthetik el, melyik felsőoktatási intézményben tanulnak tovább. Nálunk rettegve, görcsösen siettetjük a tizenévest, hogy döntsön, s ez baj, mert ezzel neu- rotizáljuk őt. Jó lenne, ha leszoknánk erről!- Ősztől az általános iskola alsó tagozatában nem osztályoznak, csak írásos értékelés lesz.- Az osztályzat véleményem szerint téves értékelési forma, és sosem lehet objektív. Valaha nem is volt más, csak szöveges értékelés. Ebből lett, maradt aztán a számjegyekkel is kifejezett „jó”, „jeles”, „elégtelen” stb. Szerencsére ma is akadnak már iskolák, ahol nem érdemjegyet kapnak a diákok, s ezeken a helyeken a gyerekek nem érzik magukat frusztráltnak. Máshogy élik meg az iskolai sikereket is. A jó tanár egyébként is percenként értékeli tanulóit egy szemvillanással, homlokráncolással, egy mosollyal. De ha beírja például a jó képességű, de éppen gyengébben teljesítő gyereknek a 3-as osztályzatot, a gyerek megvonja a vállát, és ezt mondja: „Dehogy fogok én ennek tanulni!” Sok olyan iskola van ma már, ahol a gyerek is értékeli önmagát, a társait és a tanárait. (S ha egy tanár 3 éven át rossz minősítést kap, elbúcsúznak tőle.) Az iskolai osztályzat nem korrelál az életben való beválással. Mert például csak az értelmi intelligenciával (és annak is csak a gyerekkorban kevésbé fontos szóbeli részével) foglalkozik, az érzelmivel nem, és nem értékeli a cselekvéses képességeket sem. Lám, Petőfi Sándor is mit írt, a Deákpályám emlékezetében: „Diligenter frequentáltam / Iskoláim egykoron / Secundába ponált mégis / Sok szamár pro- fessorom./ A poesisből is ebbe/ Estem inter alia...” (Vagyis: Szorgalmasan látogattam / Iskoláim egykoron / Megbuktatott akkor mégis / Sok szamár professzorom. / Költészetből is ebbe / Estem többek között...) Legyen ez tanulság mindannyiunk számára. Garamvölgyi Annamária 22 „Ami/ szeretettel nem tudunk elérni, azt más módon még úgysem fogjuk. ” (Ókori bölcsesség) Pityu már az első osztályban fejfájást okozott tanítóinak. Osztálytársaiba állandóan belekötött, verekedett, az órákon is agresszív volt. Édesanyja a nevelőket hibáztatta a gyerek viselkedéséért, s rendszeresen bepanaszolta őket az igazgatónál. A fiút otthon kizárólag nők vették körül. Minden kívánságát azonnal teljesítették, mindenben neki adtak igazat. Nem tanult meg türelmesnek, toleránsnak lenni, másokhoz alkalmazkodni. Ma az egész világra haragszik, munkatársai ki nem állhatják, pár- kapcsolatai rendre kudarcba fulladnak. Öntelt, erőszakos személyiség.- Hogy a gyerek egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében - írta Rudolf Steiner német filozófus, a Waldorf- pedagógia megalapozója. Hogyan vélekedik erről dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus?- Nem azzal tanítunk, amit mondunk, hanem azzal, amilyenek vagyunk. Karácsony Sándor, a két háború közötti időszak nagy magyar nevelője mondta: nincs direkt nevelés. Prédikálhatok én bármiről a gyereknek, ha annak az ellenkezőjét teszem, érzem, gondolom, ő is ezt fogja követni.- Ón szerint ki a jó szülő'?- Aki élvezni tudja a gyerekét. Akinek megadatott az, hogy szeretni képes őt, még akkor is, ha egy nem kedvelt családtagra hasonlít. A jó szülő hallgat az intuícióira. A nevelésben nem lehet kész mintákat alkalmazni. Sajnos a szülők behódolnak a divatnak, s már az óvodáskorú gyereket viszik- küldik külön tornára, nyelvórára, táncolni ahelyett, hogy békén hagynák, hiszen a kisgyerek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a játék. Szeretetet viszont csak a család adhat neki. A szeretet megismerést jelent, azt, hogy a másik szemszögéből nézem a világot, és ez sokkal fontosabb a gyereknek, mint az, hogy mennyit költők rá. Ismertem
