Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. június / 6. szám
SEPSISZENTGYÖRGY Testvérvárosunk, Sepsiszentgyörgy, Szent György napján (egy hétig) ugyanúgy, ünnepel, mint mi Assisi Szent Ferenc napján. Ilyenkor a vásári sokadalom, a könnyűzene, a jobbnál jobb programok kicsiknek és nagyoknak, a csepűrá- gók és vásári komédiások, az ökörsütés és a sportversenyek megférnek a komolyzenei koncertekkel és a Pro Űrbe (a városért) díjak kiosztó ünnepélyével. A házigazdák - Albert Álmos polgármester, Czimbalmos Kozma Csaba és Sztakics Éva alpolgármesterek vezetésével - az április végén ránkzúduló havazásban meleg szeretettel fogadták a ferencvárosi küldöttséget, amelyet Zombori Miklós, a szociális és egészségügyekért felelős alpolgármestervezetett. Egy hét egy város történetében, még ha oly kavargó és színes is, mint ez az ünnep, kevés ahhoz, hogy megismerhessük. Ezért most kísérletet teszünk arra, hogy testvérvárosainkat, kezdve Sepsi- szentgyörggyel, bemutassuk, hiszen ezek a kapcsolatok a kilencvenes évek eleje óta élnek, és nem csak papíron. Sepsiszentgyörgy Székelyföld egyik legrégebbi városa, Kovászna megyeszékhelye. A Baráti hegység és a Bodoki hegység között húzódó völgyben, az Olt partján épült. Az oklevelek már 1332-ben említik. Nevét temploma védő- szentjéről, Szent György lovagról kapta. A város legfontosabb középületeinek egyike a vártemplom, amely gótikus stílusban épült a 14- 15. század fordulóján. Az új tornyot 1829-ben kapta. Angster József pécsi mester 1885-ben új orgonával szerelte fel a templomot. A mai városközpont kialakítása a 18. század végén és a 19. század elején kezdődött. Az első emeletes épület a huszárezred parancsnoki székháza, vagy más néven a lábasház volt, melyet 1820-21-ben építettek. A barompiac és a vásártér folyamatos körülépítése a 19. század első felében kezdődött. 1832-ben épült a Vármegyeháza, a mai városi könyvtár, 1854-56- ban a Városháza, a mai Tamási Áron Színház, 1868 körül pedig az 4áruló-ház” vagy Bazár, melynek tornyába Müller pesti óragyáros 1893-ban szerelte fel az órát. A város építészeti emlékeinek különös színfoltjai Kós Károly épületei. A székely népi építészet tanulmányozása alapján tervezte a Székely Nemzeti Múzeumot, a Textilipari Líceumot, a Református Elemi iskolát (ma az iskolások klubja), a kórház régi épületeit, valamint néhány lakóházat. A város címerét, melyet az akkori polgármester, Gödri Ferenc tervezett, I. Ferenc József császár adományozta 1897-ben. Székelyföld viszontagságos története során a város is osztozott a tragikus eseményekben. 1658-ban a tatárok dúlták, 1661-ben Ali Pasha vezetésével törökök törtek a városra, a vártemplomot ostrommal bevették. Mária Terézia 1764-ben kiadott rendelete a székelyeket határőrségi szolgálatra kötelezte, a várost pedig a huszár határezred állomáshelyévé nevezte ki. A határvédelmi funkció terheket rótt a lakosságra, de előnye volt, hogy megjelentek az ezt biztosító intézmények, s megindulhatott városiasodás. Legdicsóségesebb korszaka az 1848-49-es szabadságharc idejére esik. Gábor Áron bátor és határozott fellépésének köszönhetően 1848. november 16-án kimondják Háromszék fegyveres önvédelmi harcának szükségességét. A XIX. század második felében veszi kezdetét a gyáripar térhódítása. 1879-ben megalakul az első székely szövőgyár, 1899-ben létesült a dohánygyár. A városi képviselet 1897-ben döntött a villanyvilágítás bevezetéséről, s egy évvel később megindult az áramszolgáltatás Sepsiszentgyörgyön. A Brassó-Kézdivásárhely vasútvonal kiépítésével 1891-ben a város bekapcsolódik az országos vasúti hálózatba. Közművelődés terén első helyre kívánkozik a Székely Nemzeti Múzeum 1879 szeptember 15-i megalapítása. Ez az intézmény az egész székelység múltjának, népi kultúrájának kutatását vállalta fel. A kulturált szórakozást és művelődést szolgálta az 1854-ben alapított Olvasó Egylet, majd az 1855- ben létrehozott kaszinó. A jótékony szeretetszolgálat céljait tekintette elsőrendű feladatának az 1878-ban megalakult nőegylet. Ugyanezt a hivatást töltötte be az 1889-ben létesített, és 1897-ben önálló épülethez jutó szegények menedékháza. 1893-ban megnyílt az Árvafiú Szeretetház is. 1874- ben nyomdát alapítottak. A város művelődési életének külön színfoltja a színjátszás története. Az úgynevezett Bálházvolt és az első épület, amely hajlékot adott a vándor színtársulatoknak 1851-ig. Jelentős eseménynek számított a város kulturális életében az 1899- es év, amikor a városháza épületében elkészült Kolozsvár és Dés után Erdély harmadik állandó színházterme. A városban az első műkedvelő együttes 1865-ben alakult, állandó színtársulat pedig 1948-tól létezik. A gimnáziumot 1859-ben alapították, gróf Mikó Imre 60000 forintos adományával, ezért lett a neve Székely Mikó Kollégium. Ötven növendékkel ez idő tájt kezdte működését Erdély egyetlen óvónőképző intézete, mely később Állami Tanítónőképzővé alakult. 1910-re elkészült a Wellenreiter sörgyár telkén a mai Mihai Viteazul Líceum, a képző. A város központjában elterülő park kialakítása 1880-ban kezdődött. Az elmúlt rendszer erőszakos iparosítási politikája a települések hagyományos arculatának megváltoztatásával járt. Ennek nyomait Sepsiszentgyörgy is őrzi, de a központ megtartotta egykori arculatát. Sepsiszentgyörgy régen messze híres volt vásárairól. Ezt a hagyományt próbálja felújítani 1990 óta a városban évente megrendezett két kirakóvásár, melyből az egyik a város védőszentjének napjára esik (április 24-én), amikor a központ a Szent György Napok színhelye. Soíténszty Kornélia Ferencváros 19
