Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. június / 6. szám
TANULMÁNYÚT DREZDÁBAN •• Otven éve a katedrán Az addig zsibongó hetedik osztály mindig elcsendesült, ha ó' belépett az ajtón. Nem kiabált a gyerekekre, mégis tekintélyt tudott tartani. Ha a történelemóráin magyarázott, áhítattal figyeltünk, s szinte ott éreztük magunkat a középkorban, a keresztes lovagok között. Guszti bácsit szerette az osztály. Kellő időben dicsért vagy dorgált, nagyon szigorú azonban egyikünkkel sem volt. Inkább biztatott, mint elmarasztalt. Tanítványai szünetben is rajta csüngtek, kérdezgették, ő pedig türelemmel válaszolt. Régi diákjai is meg-megke- resték, ha valamiben bizonytalanok voltak, a tanár úr nem küldte el őket, megpróbált nekik segíteni. Persze azt is megmondta, ha valamit nem tudott. Hiszen őszinteségéért csak jobban tiszteltük. Példaértékű személyiségnek tartottuk őt, s talán ez is meghatározta későbbi pályaválasztásunkat, s lettek közülünk sokan tanárok. Szigyártó Gusztáv, akit mi még történelem-földrajz szakos általános iskolai tanárként ismertünk meg egy kőbányai iskolában, megszerezte a magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát is. Ötven éve áll a katedrán. Nemzedékeket látott el tudással és életre szóló útmutatóval. Még ma is tanít, a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola esti tagozatos hallgatóit magyar irodalomra és nyelvtanra oktatja. Egyik régi tanítványa, Gulyás Dénes operaénekes mondta róla: Guszti bácsi olyan pedagógus, amilyen én is szerettem volna lenni, ha ezt a pályát választom. A tanár úr addig dolgozik, amíg erővel búja. Szabadidejében hadtörténeti kutatásokat is végez, kedvenc témái az 1848-49-es európai és magyar szabadságmozgalmak. Sokat olvas, és erre biztatja mai diákjait is, akik közül ma is sokan követik a példáját, és választják a pedagóguspályát hivatásul. Ami ma sem könnyű, de mennyi szépséget, örömet is tartogat! Guszti bácsival együtt köszöntünk a pedagógusnapon minden tanárt és tam'tót! Igazán megérdemlik! Garamvölgyi Annamária Tavasszal Drezdában jártunk néhány kollégámmal, a szász tartomány képzőközpontjában, a Sächsische Bildungsgesellschaft Für Umweltschutz Und Chemieberufe Drezden MBH-ban (SBG). Látogatásunk célja a nemzetközi kapcsolatok bevonásával új képzési és oktatásszervezési módszerek kifejlesztése, a szakmai továbbképzés minőségének fejlesztése a nemzeti prioritások figyelembevételével. Utazásunk egy nyertes pályázat segítségével valósulhatott meg: „Leonardo da Vinci program Mobilitás projektek 2004” révén. Vendéglátónk, az SBG 1969 óta képez lakk- és festékipari szakembereket, 1983 óta a vegyipar több területére is kiterjesztette tevékenységét. Az intézmény egy olyan képzési központot hozott létre Németország keleti részén, amely a környezetvédelem területén sokoldalúan használható ismereteket oktat a vegyipar és a vegyiparhoz kapcsolódó szakmák számára. Ehhez egy olyan termelő tanüzemet építettek fel, amely többcélúan használható, és csúcstechnológiát képviselő berendezésekkel van felszerelve. Az itt végzett tanulók keresett szakemberekké válhatnak. A pályázaton részt vevő, konzorciumot alkotó három iskola, az Irinyi János Kömyezetvédel-mi és Vegyészeti Szakképző Iskola, a Petiik Lajos Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola, valamint a Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola vállalta, hogy a térségben végzett munkaerő-piaci felmérés alapján kidolgozza, népszerűsíti és megszervezi az európai igényekhez alkalmazkodó, új szakmai kompetenciákat tartalmazó képzéseket. Fontos feladatnak tartjuk humánerőforrásunk fejlesztését, az oktatásszervezést, az idegennyelvi képzést, a tanulók európai országokban történő gyakorlatának szervezését. Ehhez nyújtott segítséget a külföldi tapasztalatcsere, megismerhettük a Szászországban alkalmazott oktatásszervezési módszereket főleg azokra a szakmákra vonatkozóan, amelyekben a fogadó ország nemzetközileg is elismert bizonyítványt (Europasst) bocsát ki. Tanulmányoztuk a képzés jogi hátterét, pénzügyi és technikai támogatását. Ezekkel az ismeretekkel szervezhetjük az új uniós alapú szakképzési programokat. Az unió ösztönzi az együttműködést az oktatási intézmények és a gazdasági szféra között. A német „duális képzés” megegyezik az unió erőfeszítéseivel a szakmai oktatás területén, amely arra irányul, hogy a képzések alkalmazkodjanak az ipari és technológiai változásokhoz, a különböző átképzések biztosítják a munkaerőpiachoz való rugalmas alkalmazkodást. Nagy jelentőségűvé válik az oktatási intézmények egymás közötti együttműködésének elősegítése, a tanulmányi idők és a diplomák kölcsönös elismertetése. Ez a tanulmányút „nyitás” az uniós tagországok iskoláinak együttműködésére, amelyhez az Irinyi János Környezetvédelmi és Vegyészeti Szakképző Iskola tanárai és diákjai megtették az első lépést. Fürchtné Mayer Mária Ferencváros A BABAMENTŐ PROGRAM SIKERE A közvélemény kedélyét mindig erősen felborzolja, ha egy újszülött meggyilkolásáról hall. A pszichológusok állítják, hogy a gyilkos anya csak önkívületében tud ilyen tettet elkövetni. Az indítéknak számos oka lehet, de egy biztos: nem akarta a csecsemőt, és nem vállalja annak felnevelését. A Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ 1996-ban indította el a Babamentő programot. Anyák napjára a kórház bejáratánál elhelyeztek a nap 24 óráján át fűtött inkubátort azzal a céllal, hogy a nem kívánt csecsemőknek is esélyt adjanak az életre. Az inkubátornak köszönhetően az elmúlt időszakban 17 újszülött maradhatott életben. Örökbe fogadó szüleiknél valamennyi szerető családra talált és talál a jövőben is. A Babamentő programhoz tartozik az a szolgáltatás is, hogy bármely anyának - neve megismerése nélkül - segítséget adnak ahhoz, hogy megszülje gyermekét, és rábízza a kórházra. A segítségkérés telefonszáma: 217-4177. A Schöpf-Merei-kórház példája és tapasztalatai alapján az Egészségügyi Minisztérium további 28 inkubátort helyez el az ország nagyobb szülészeti centrumaiban. B. Zs. GYÓGYÍTÓ SIMOGATÁS Kórházba, egészségügyi intézménybe kerülvén mindnyájan elesettnek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Nem ismerjük a helyi szokásokat, szorongunk, félünk. Az orvos megnyugtató szavai is sokat segíthetnek ilyen esetekben, de az igazi „áldás” az odaadó ápoló. Ó az, aki segít az elhelyezkedésben, oldja a kezelés vagy műtét előtti izgalmunkat, ha kell, megitat és megetet, lemosdat bennünket. Mindezt olyan természetesen, hogy szégyenérzetünket is messze űzi. Az ápolókat joggal tekinthetjük az egészségügy „motorjainak”. Az ápolók világnapján (május 11 -én volt) legalább lélekben velük voltunk, és fejet hajthattunk áldozatos munkájuk előtt. B. Zs.
