Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. június / 6. szám
MADÁRBARÁT MINTÁKÉRT Május 10-én, a madarak és fák napján madárbarát mintakertet avattak a József Attila-lakótelepen, a Toronyház-Dési Huber-Csengettyű és Napfény utcák által határolt parkrészben. Az avató ünnepségen - melyet citerazenekar játéka és az Ugrifüles óvoda kedves műsora színesített - részt vett a kerületi önkormányzat képviseletében dr. Gegesy Ferenc polgármester, Padi Kálmán alpolgármester, dr. Oszvári Ish’án jegyző, Hidasi Gyük, a Rönk elnöke, Fekete Tibor, a részönkormányzat tagja és Pál Tibor országgyűlési képviselő. Jelen voltak a helyi rendőrség és tűzoltóság képviselői is. A Magyar Madártani Egyesületet (MME) Halmos Gergő természetvédelmi igazgató és Vándor Barbara, a környezeti nevelés felelőse, a Madárbarát kert mozgalom elindítója képviselte. Emelte az ünnepség fényét a mozgalom két fővédnökének, Schmidt Egonnak és Bálint Györgynek a jelenléte. Schmidt Egon madárvédőt a rádió Oxigén című műsorából, madárdal-felvételekkel kísért madarászsétáiról ismerhetjük, Bálint gazda pedig a „tv főkertésze”, kerti és szobanövényeink ápolásának avatott szakértője. Az ünnepség keretében lelepleztek négy tájékoztató táblát, később Bálint gazda elültetett egy olyan bokrot, amely ha megnő, fészkelő- és búvóhelyet, bogyóival pedig táplálékot nyújt a környék madarainak. Nagy tetszést aratott dr. Gegesy Ferenc és Schmidt Egon, amikor egy-egy madárodút erősítettek fel a park fáira. Rutinos mozdulataik elárulták, hogy szakavatott madarászokkal állunk szemben. A madarak és fák napját 1906 óta ünnepeljük. Előzménye, hogy az európai államok - tapasztalván a hasznos madarak élőhelyeinek drámai visszaszorulását - 1902-ben kötöttek egyezményt a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmére. Az ünnep bevezetésén Chernél István, kiteljesítésén Herman Ottó ornitológusok munkálkodtak. Ezen a napon fát szokás ültetni, és az iskolákban is sok szó esik a hasznos madarakról. A múlt század második felében ez az ünnep csaknem elfelejtődött. 1994 óta vált ismét országos mozgalommá, s 1996 óta kormányrendelet is deklarálja e napot. A Madárbarát kert mozgalmat 2002-ben indította útjára az MME, országszerte már csaknem háromezer madárbarát kert csalogatja a környék madarait. A fővárosban mintegy hatszáz található. A Ferencváros nem kimondottan kertes övezet, mégis a madárbarát kertek száma meghaladja a tízet. Milyen egy madárbarát kert? A célszerűen megválasztott bokrok, az alattuk meghagyott avar búvó-, fészkelő- és táplálkozóhelyet biztosít a csicsergőknek, az odúlakókat pedig mesterséges fészkelőodúk várják. A téli időszakban a kihelyezett etetőkbe táplálék kerül. Nem árt, ha itatót is telepítünk a kertbe. Az csak természetes, hogy ilyen kert birtokosa nem használ rovarirtó szereket, és nem riasztja a madarakat. A mozgalom a madárbarát- kert-tulajdonosoknak csekély regisztrációs díj ellenében egy kis táblát adományoz, madárvédelmi tanácsokat ad, körlevelet bocsát ki, kedvezményes vásárlási lehetőségeket biztosít. A mintakertben színes képeken mutatják be az itt található madárfajokat, a Madárbarát kert mozgalmat, a kert felépítését és természetvédelmi berendezéseit. A sétaúton az érdeklődők megismerkedhetnek az etetők és fészekodúk fajtáival. Ezek között olyanok is találhatók, amelyeket itt a parkban biztosan nem foglalnak el gazdáik, mert máshol élnek. Ilyen a gyöngybagoly költőládája vagy a fecske műfészek. Igazi érdekesség az egyedül élő rovarok megtelepítésére szolgáló, apró lyukakkal telefúrt „darázsgarázs”. Amíg a zajos ünnepség tartott, a madarak tisztes távolból figyelték az eseményeket. Amikor elcsendesedett a környék, bátortalan próbálkozások után rázendített egy fülemüle édes dallamokból és csattogásokból álló énekére, az itató környékén, a bokrok alatt pedig egy szarkapár kezdte szorgalmasan gyűjtögetni fészkébe a bélésanyagot, krivi IDŐUTAZÁS Ismét egy új kiállítást láthatnak, ha ellátogatnak a Pipa utcai Helytörténeti Múzeumba. József Attila életének olyan szegmensét ismerhetjük meg, amely eddig feltáratlan volt a nagyközönség előtt. Az érzés, amely ott fogad minket, teljesen más, mint amit eddig megszoktunk, vagy valaha is érezhettünk vele kapcsolatban egy tárlaton. A minden apró képében megkomponált, látványos kiállítás a tragikus sorsú költő azon éveit mutatja be, amelyet a kerületben élt meg, gyermekként. Ahogy mindenkinek, aki visszaemlékszik gyermekkorára, egy hangulat, egy színárnyalat, egy mozdulat, egy villanás idézi meg a múltat, úgy kelti életre a költőt a megterített, szegényes, mégis igazán ünnepi étkezőasztal, visszahozva azt az érzést, mintha szeretett nagyszüleinkhez mennénk ebédre. A kiállítás nagy érdeme, hogy ekkora térben és ennyire visszafogottan jeleníti meg az 1905-től 1920-ig eltelt tizenöt évet. Minden évszám alatt megidézve József Attila életét, pusztán címszavakban. Pont olyan, mint amire a költő vágyott a Szabad ötletek jegyzékében: arányos, hozzá méretezett. Nincsenek unalmas magyarázatok, a képek és a használati tárgyak beszélnek. Láthatjuk a kisdiák leckekönyveit. József Jolánnak, a költő testvérének könyvei mutatják be a gyermek sorsfordító pillanatait. József Attila és családja a Haller utcától az Üllői útig tizenkilenc helyen lakott a Ferencvárosban, s mi idézhetné leghitelesebban életét, mint saját önéletírása, a Curriculum vitae. Édesanyjához, a szeretett mamához fűződő viszonya, a rettenetes szegénység, amely a kisfiúból korán felnőttet faragott: hisz papírforgót készített és vizet árult a Világ moziban, hogy pénzhez jussanak. Fát és szenet lopott a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen mivel fűteni. S íme, itt a Világ mozi, megcsodálhatjuk, mert az időutazás szervezői idevarázsolták nekünk. A mozi pedig él, mert a kiállítás ideje alatt dokumentumfilmeket vetítenek a költő ferencvárosi kötődéséről. József Attilát, ezt a „ferencvárosi fiút” mindig is egy kicsit a mi költőnknek éreztük, de ennyire emberközelinek most mutatták be először. Diirgő Debóra Ferencváros 3 2005. június
