Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. február / 2. szám

A SZÍNHÁZ BŰVÖLETÉBEN Zsudi József, a Ferencváros Emlékérem birtokosa szín­művészként és színházi ren­dezőként vált ismertté. így érdemelte ki 1967-ben a ren­dezői nívódíjat, 1968-ban a Jászai Mari-díjat, majd 1983-ban a Munka Érdem­rend arany fokozatát, 2002- ben pedig megkapta a Köz- társasági Érdemrend Lovag­keresztjét. Ha csak a felsorolt, rangos elismerések fémjeleznék é- letútját, ezekből is látnánk: különleges, munkájában pél­damutató ember, kerületünk kitüntetett polgára. Életút­jától, családjáról faggatom:- Albertirsán születtem. Édesapám cukrász volt, édes­anyám nagy vágya, hogy szí­nésznő legyen - hála istennek soha nem teljesült, de belém verte az irodalom, a versek szeretetét. Szavalnom kellett kicsi gyerekként, és én szavaltam. Figyelem arcának rezdü­lését, s úgy érzem, talán nem is volt annyira kedve ellen ez a kényszer, hiszen mégiscsak színész lett.- Felvételizett a Színmű­vészeti Főiskolára?- A háború előtt Nagy György színiiskolájába jár­tam, utána Színművészeti Akadémiára.- Milyen szerepek álltak közel a szívéhez?- Mint fiatal színész boldog voltam, hogy játszhattam. Ma is így lenne jó, örüljenek a fiatalok, mert szerepeket kapnak és játszhatnak. A szerepálom később követke­zik, amikor már a tudás és a rutin sem hiányzik hozzá.- Hogyan indult rendezői pályája?- Már színészként is arra vágytam, hogy rendező le­gyek. Pályafutásomat 1939- ben kezdtem a Goldmark Színpadon. Játszottam a Ma­gyar, majd a Petőfi Színház­ban, később tagja voltam a Mafilm társulatának. A ren­dezői vágy megvalósítása mégsem volt olyan egyszerű. Először Simon Zsuzsa - aki a főiskola rektora volt, de ren­dezett is - fogadott el segéd­rendezőnek. A dramaturgiát Bálint Lajostól, a neves írótól sajátítottam el. A színpad és a rendezés közti kapcsolatba Gellért Lajos avatott be, és Beregi Oszkárnak köszön­hetem, hogy mint főrendező maga mellé vett segéd­rendezőnek. Az Álami Falu­színház megalapításakor let­tem rendező, de addigra több kisebb munka állt mögöttem. Major Tamás nemcsak meleg kézfogásával biztatott, figyelt rám a későbbiekben is. A Magyar Játékszínben művé­szeti vezető és főrendező voltam, majd 1957-től a Vi­dám Színpadhoz szerződtem. Nyugdíjba vonulásomig - 1983 - voltam főrendező, de 1997-ig a társulat tagjának vallhattam magamat.- A mozgalmas pályán ki volt a nyugalmat adó „hát­ország”?- Feleségem, Bittera Judit, aki több mint negyven éve társam. Nagyszerű színésznő és kiegyensúlyozott partner. Humorral fűszerezettek a napjaink. Igyekszünk min­dent az élet görbe tükrén keresztül nézni.- A rendezői pályán milyen követelményekkel birkózott?- Egy jó rendezőnek nem­csak a darabot kell ismernie, az embereket is, akik a szín­padon tolmácsolják a szerző gondolatait. Mondhatnám, hogy a rendező a pszichiáter­rel felérő lélekbúvár, de ez egyszerűsítés. A pontosságot mindenesetre egész életem­ben megköveteltem. A pon­tatlanság szerintem emberi fogyatékosság, sértő és becs­mérlő a másikkal szemben.- Jól érzi magát ebben a kerületben?- Erről annyit, hogy több­ször is csábítottak minket, költözzünk el a főváros más részére, de mi szeretünk itt élni. Ha tavasszal kiállók az erkélyünkre, csak kinézek, és látom a közelben Vajda János emléktábláját. A mellettünk lévő házban Simon András, majd Bóka László régi lakó­helyét is felfedezhetem, hogy József Attila Gát utcai ott­honáról már ne is beszéljek. A Mester utcában Latinovits Zoltánnal „szembesülhetek”, amikor az emlékezés ösvé­nyeit koptatom. És nemcsak a múlt neves személyiségei kötnek ide. A fiatalok is, akik tokba zárt hangszereikkel igyekeznek zenekari próbá­ikra. Szívesen nézem őket, amint rohannak a Páva utcá­ban. A kortárs művészetek felé vonzódok pedig a Trafó felé sietnek. Ráérek már figyelni őket. Elkészültem a könyvem kéziratával. Azt hi­szem, nem tévedtem, amikor azt a címet adtam: „Jót ne­vettünk...” Moldován Ibolya Fővárosi egyesület a Parkinson-betegekért Kérjük, járuljon hozzá Ön is a Parkinson-betegek komplex ellátását biztosító egészségügyi rehabilitációs munkánkhoz adója 1 százalékával. Felajánlását a DELTA PARKINSON EGYESÜLET bankszámlájára szíveskedjen elküldeni: 10900011-00000015-64800006 adószámunk: 18242760-1-43 Egyesületünk működését segítő felajánlásaikat köszönjük. Címünk: Fővárosi Szent István Kórház 1096 Budapest, Nagyvárad tér 1. Ferencváros!

Next

/
Oldalképek
Tartalom