Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. február / 2. szám
foglalkoztam, s onnan is segítettem a lakótelep néhány problémájának orvoslásában. Munkámat a főváros „Budapestért” kitüntetéssel ismerte el. A kerületi Fidesz választása is azért esett rám, mert jól tudták, hogy otthon vagyok a lakótelepi ügyekben. Korábbi újságcikkeimből pontosan megismerhették a véleményemet, ahogyan a Rönk is mindig tisztában lehetett vele, hiszen soha nem rejtettem véka alá elgondolásaimat. Már korábban tájékozódtam, pontosan ismerem a döntési mechanizmusokat. A Rönkben is a lakótelepi életminőség javítása fog vezérelni, mint eddig mindenkor. MI ÚJSÁG A KÖNYVTÁRBAN? A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Börzsöny utcai fiók- könyvtárában nagy esemény előtt állnak. Horváth Istvánná, a könyvtár vezetője elmondta, hogy tavasszal átállnak a számítógépes kölcsönzésre. A hagyományos kartonok helyét a könyvekben egy öntapadós, vonalkódos címke veszi át, s a könyvtáros a kölcsönzéskor - a pénztárakból jól ismert - kódleolvasóval végzi el az eddig fáradságos adminisztrációt. A kölcsönző egy pénztárszalagra nyomtatott kis emlékeztetőt kap, amelyen tételesen szerepel a könyv szerzője, címe és a kölcsönzési határidő. A módszer gyorsabb, biztonságosabb, mint a korábbi, ráadásul a keresést is megkönnyíti. A fiókkönyvtár az interneten keresztül kapcsolódik a központ katalógusrendszeréhez, így ha ott nem találnak valamit, rögtön megtudható, hogy melyik könyvtárában lelhető fel kölcsönözhető példány. Ha feláll a rendszer, az olvasó akár több könyvtárba érvényes bérletet is válthat, és a számítógépes hálózattal nyomon követhető lesz, hány könyv van nála. A gépek már megérkeztek a Börzsöny utcába, az előkészítés azonban még hosszabb időt vesz igénybe. Rövidesen elkészül a ferencvárosi könyvtárak honlapja is, amely tartalmazza a katalógusokat, az újdonságokról szóló ismertetőket, tájékoztatókat. Változtak a könyvtári díjak. Az éves tagsági díj mellett már fél évre is be lehet iratkozni. A kerület nyugdíjasai s az itt élő gyesen, gyeden lévők - az önkormányzat jóvoltából - továbbra is ingyen használhatják a helyi könyvtárakat. Nem fizetnek tagdíjat a pedagógusok és a diákigazolvánnyal rendelkező 16 éven aluli tanulók sem. A késedelmi díj emelkedett, napi és kötetenkénti 10-ről 12 forintra. A Börzsöny utcában további komoly kedvezmény, hogy július végéig - alkalmanként 45 percen keresztül, érkezési sorrendben - továbbra is ingyen intemetezhetnek a könyvtár gépein. EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI Január 30-án zárt a Dési Huber Művelődési Ház fotókiállítása, amely a Mária Valéria-teleptől a József Attila-lakótelep építéséig dokumentálta a lakóövezet történetét. A környékbeli iskolák tanárai felismerték a látványban, a közös felfedezésben rejlő pedagógiai értéket, s csoportosan látogattak el a múltidéző tárlatra. Más beszélni a nyomorról, mint - még ha két dimenzióban, fekete-fehérben is - szembesülni vele. Atyavilág! Micsoda nyomor!... A kátránypapír tetőt, hogy el ne fújja a szél, néhány tégla tartja. Földszintes bádogházak kályhacső kéménnyel, málló vályogfalak, megdőlt lemezlatrinák, fal nélküli fészerek, penész rajzolta, nyirkos falak, üveg nélküli ablakok. „A közös pitvar nyirkos földjére négy család köpte tüdejét” - ködlenek fel a költő sorai. Itt vannak ők is, a hajdanvoltak, s örökre beássák magukat leikeinkbe. A hajlott hátú, bevert orrú, hózentrógeres öreg, a gumikötényes, megtört tekintetű, termetes cigány asszony, a szakadt gúnyás, mezítlábas gyerekek. A valaha a különféle sorstragédiák nyomán idesodródott, idevetett életek. Vajon mit kereshetett erre az a szép ruhás fiatal nő? Jótékonykodni jött, berzenkedni vágyott? Ki lehet mellette az indulatos férfi, meglendülő doronggal a kezében? A nyomorban az ember embernek farkasa - tartották a vének. Látni, érezni lehetett a gyerekek lélekrengését a felfedezett, észrevett részletek láttán. Szinte felszabadultak, amikor az egyenszürke, egyenkocka házak építését látván a toronydaruk között fel-felsejlett számukra a mára széppé, ismerőssé varázsolt környezet. A fiatalok mellett a lakótelep még köztünk élő, első nemzedéke is nagy számban forgolódott a felvételek között. Ők a tűnt idők, ifjúkoruk kedves, de küzdelmes éveit idézték fel képről képre. Egyikük annyira fellelkesült, hogy a lakótelep odahaza őrzött építési tervdokumentációjának dedikált példányát is elvitte a kiállításra. Egy másolatot aztán a kiállítóknak adományozott. Az ebben levő rajzok és fényképfelvételek akár egy következő tárlat alapanyagául is szolgálhatnak. Hegedűs Sándor
