Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. december / 12. szám

2004. december N incs tornatermük, a tetőszerkezet életveszé lyes felettük, málladozik a vakolat a falakról, minden helyiségük reggeltől estig foglalt. Ilyen kő' rülmények között nevelik növendékeiket a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanárai. A Török Pál ut cai épület több mint 100 éves, s alaposan kinőtték már, mégis, évről évre hatszor annyian jelentkeznek ide, mint amennyi tanulót felvehetnek. Népszerűségük részint abban rej ük, hogy Magyarország legrégebbi művészetoktatási intézményeként tartják számon őket. Másrészt az itteni oktató-nevelő munkát mindig a szakmai igényesség, a személyre szabott képzés határozta meg. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 226 éves múltra te­kinthet vissza. Mária Terézia híres, 1777-es rendelete, a Ratio Educa­tions alapján jött létre a Budai és a Pesti Rajziskola 1778-ban. Akkoriban ugyanis egyre sürgetőbbé vált a rajziskolák felállítása, mert a manufaktúrák gyártmányaival a kézműiparosok csak úgy ver­senyezhettek, ha fejlesztették szakmai készségüket, stílusismeretüket. Ebben az időben az iskolában kőművesek, ácsok, kőfaragók, asztalo­sok, üvegesek, szobafestők, rézművesek, tímárok, bőrösök, aranymű­vesek, cukrászok tanultak. A két rajziskola kezdettől fogva a művé­szeti képzést is feladatának tekintette. Ezért 1846-ig, a Marastoni- féle festőakadémia létrejöttéig mindkét intézmény úttörőnek számí­tott a művészképzésben. 1850-től már nemcsak rajzot, hanem heti két órában általános el­méleti tárgyakat sajátítottak el az ipari tanoncok. Buda és Pest egyesítése után 1886-ban Székesfővárosi Iparrajziskola néven egybe­olvasztották a rajzot oktató intézményeket. 1893-ban költöztek mai helyükre, az Oroszlán (jelenlegi nevén: Török Pál) utcai új épületbe. Az elméleti oktatás mellett 1904-től a műhelygyakorlatot is beve­zették. Azért, hogy az itt tanulók a gyakorlati megmunkálás során az anyag természetes sajátosságaiból kínálkozó művészi formaalakítás szabályaival is megismerkedhessenek. Lyka Károly művészeti író, a Képzőművészeti Főiskola tanára kezdte itt a rendszeres művészet­Művészképzés ^személyre szabva MAGÁNYOSOK KARÁCSONYA A RUTTKAI ÉVA SZÍNHÁZBAN Idén tizedik alkalommal rendezi meg a Ruttkai Éva Színház a magányosok karácsonyát, melyre a színház vezetői szeretettel várják kerületünk lakóit is. A műsor december 24-én délután 4 órakor kezdődik a Ruttkai Színházban (Üllői út 45. 111. emelet - lift van). Házigazdák: Szaki Zsolt és Nagy Miklós. A BELÉPÉS INGYENES történet-oktatást. A szakrajz kiegészült a szabadkézirajz-tanfolyammal. Olyan növendékek koptatták itt a padokat akkoriban, mint például Markó Károly, Nagy-Balogh János és Derkovits Gyula, akik kiváló festőművészekké váltak. A harmincas évektől már élő modell után is rajzoltak a diákok, s megkezdték a népművészet és néprajz oktatását. Az művészi igényű iparosnemzedék nevelése 1946-ban kezdődött itt, amikor az iskola neve Szépmíves Líceum lett. Bevezették a közismereti oktatást is. A tanulók tanulmányaik befe­jeztével líceumi érettségit és szakmai bizonyítványt kaptak, s ennek alapján segédvizsgát tehettek. 1950-től Állami Művészeti Gimnáziumként, 1951-től Képző- és Iparművészeti Gimnáziumként működött tovább. 1967-ben, egy újabb reform következményeként kapták mai nevüket. Aki a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett, az a bizonyít­ványa mellé elmélyült rajzi alaptudást és művészeti szakképesítést is szerzett. Az iskola ma is a régi szellemben működik, és már 31 éve a Magyar Képzőművészeti Főiskola (nemrégóta egyetem) gyakorlóiskolájának számít. Tímár Péter igazgató tanárként negyedszázada ismeri az iskolát, amelyet 8 esztendeje vezet. Műit mondja, ma már válogathatnak a jó képességű, legalább közepesen tanuló jelentkezők közül. Persze, aki idekerül, korántsem biztos, hogy művész lesz. A képzés öt évfolyamos itt. A tanulók már az első naptól kezdve szakmai oktatásban részesülnek. Négy év elteltével jön az érettségi, majd az ötödik esztendő, ami tisztán szakmai felkészítést jelent. Egy tanárban itt mindig sok a kétely - véli az igazgató. Hiszen a képzőművészetben ritka a csodagyerek. Akad fiatal, aki rendkívül ügyes, de mivel otthon mást sem hall, mint hogy milyen tehetséges, elbízhatja magát, hiszen ő már mindent tud. Pedig aki öt év után elhagyja az intézményt, koránt sincs „kész”, még hosszú idő kell ah­hoz, hogy igazi művésszé érjen. A képzőben a művészet iránti alázat­ra is nevelik a hallgatókat. Tizenkét szakosztályuk nagy vonzerőt jelent. Jönnek is az ország minden tájáról a fiatalok, hogy az alkalmazott fotóval, az alkalmazott grafikával, a bőr- vagy a bútorművességgel megismerkedjenek, illetve festők, szobrászok, játék- és animációsfilm készítők, kerámikusok, könyvművesek, ötvösök, textil- vagy üvegművesek legyenek. Látogatásunkkor bepillantottunk három szakosztály életébe. Bihari Kristóf tanár úr éppen az üvegművesség rejtelmeibe avatta be diákjait, akik évente egyszer egy hónapon át az üvegfújás technikájá­val is megismerkedhetnek. Lábával hajtja a korongot a harmadéves, kerámiaszakos Skriba Me­linda. Éppen hengert formáz, amikor a műhelybe érkezünk. Az agyagból bögrét készít majd. Mogyorós Luca és Szilágyi Veronika is harmadévesek, de ők az ötvös szakon. Ügyesen bánnak a gázlánggal, amivel szurokágyat me­legítenek, hogy a cizellálást elvégezhessék. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában közel 400 tanuló készül az életre 95 - többségében művész - tanár segítségével. Az oktatók a mostoha körülmények között is az célja, hogy a kiemelkedően tehetséges és szorgalmú fiatalok felkészítését és továbbtanulását tekintik fő feladatuknak. Aki innen kikerül, művészként, vagy művészi igényű iparosként öregbíti az Alma Mater jó hírnevét. Garamvölgyi Annamária Ferencváros

Next

/
Oldalképek
Tartalom