Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. december / 12. szám
2004. december „ Mire delet harangoznak, a Kálvin téren már hatalmas forgatagban gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok, a terhes szekerek, s közöttük a lovas rendó'r árvalányhaja, s a vasutas piros zászlója egészen reményvesztetten integetnek. A református templom órájának ütéseit senki se hallja meg. A lebonyolódó találkák sorozatát, amelyek a kút köröndjénél játszódnak le, senki se figyeli, csak egy kisasszony egy ablakból. A gumikerekű kocsisok le- szállnak a bakról, és tréfálkoznak. A lovakat az itatok itatják. A Belváros felől özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve, elevenen és kirózsaszínedve. A diákok a sarkon nem győznek utánuk forogni.” A kávéházi ablakon kitekintve ilyennek látta a teret Csáth Géza a huszadik század elején, amikor még állt a Danubius-kút, és a Kálvin tér inkább rendező pályaudvarhoz, mint városi térhez volt hasonlatos. „A városoknak nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több” - mondja az író. A Kálvin tér Budapest egyik szíve. Nekem talán a legkedvesebb. A tér a Ferencváros (és még két másik városrész) kapuja. Hajdan valóságos kapun, a tér északi oldalán álló Kecsekmétin juthatott ide, az egykori Széna térre a pesti polgár vagy az utazó. A városfalat és a kaput 1794-ben bontották le, nyomait a Korona Szálló felépítéséig a szomszédos ház tűzfala őrizte. Álljunk meg itt, az egykori városkapu képzeletbeli tövében, vagy üljünk le Csáth Géza kávéházi asztalához, és vessünk egy pillantást a túloldalra. Láthatjuk, hogy épp a tér kilencedik kerületi szeglete őrizte meg leginkább eredeti állapotát, az elmúlt századok hangulatát. Őrzi a kálvinista templom, melynek óraütését a nagyvárosi zsivajban már száz évvel ezelőtt sem lehetett hallani. Alapkövét 1816-ban ünnepélyes keretek között helyezte el József nádor ifjú felesége, Hermina hercegnő. A templom, részben közadakozásból, Hofrichter József tervei alapján készült, 1830-ban szentelték fel, de mai formáját csak jóval később, 1860-ra érte el. Kriptájában nyugodott Hermina hercegnő, Wesselényi Miklós (később mindkettejüket a családi sírboltba helyezték), de ma is itt találjuk annak a Fáy Andrásnak a sírját, akinek ferencvárosi kertjében nemrégen mi is sétáltunk. Őrzi a régi hangulatot a Két Oroszlán fogadó, melyben szintén jártunk már, és őrizné a Pesti Első Hazai Takarékpénztár bérpalotája is, ha ma nem állna a helyén a nemrég felépített „üveg dinoszaurusz”, mely otromba testével egyszerre gázolja le a Kálvin teret és a Nemzeti Múzeumot. A Takarékpénztár (jusson eszünkbe ismét Fáy András!) 1874-ben építtetett pompás bérházat a térre Ybl Miklós tervei alapján. A híres építész, aki előtte húsz évig lakott az Üllői út 17.-ben, maga is beköltözött az új bérház egyik reprezentatív lakásába. Innen szinte páholyból nézhette az általa tervezett Danubius-kút építését. Ybl 1883-ban készült el a tervekkel (ekkor már javában épült az operaház), s a Danubius az akkori Budapest legszebb díszkútja lett. Alakjait - a Duna jelképe alatt a Tiszát, a Drávát és a Szávát megszemélyesítő nőalakokat - Fessler Leó faragta a téren felállított műhelyben. A nagyobbik medencetányér száztonnás kövét a budakalászi kőfejtőből szállították a városba, különlegesen megerősített kocsin. Útjáról naponta tudósítottak a lapok; attól tartottak, a Margithíd nem fogja elbírni a hatalmas súlyt. Végül minden szerencsésen alakult, és a Danubius-kút a város ékessége s - mint Csáth Gézától is tudjuk - kedvelt találkahelye lett. Az ostrom alatt erősen megrongálódott, lebontották, újjáépítése után az Erzsébet téren állították fel 1959-ben. Az eredeti alkotásból egyedül a Száva-szobor maradt meg, mely ma méltatlan körülmények között porlad az egykori Két Oroszlán fogadó - ki kell mondani - botrányosan lepusztult udvarán. Pedig a szobor dísze, sőt „ékköve” lehetne e helynek. Végezetül szóljunk pár szót a villamosokról. Mert a villamos elválaszthatatlanul hozzátartozik a Kálvin tér történetéhez. Sőt, már a lóvasút is: 1866-ban innen indult az első pesti lóvasút Újpestre. Itt haladt át az Egyetem tér és az Orczy tér között megindított első villamosjárat is 1897-ben. A tér hamarosan a villamosközlekedés csomópontja lett, az úttestet szinte behálózták a sínek, minden irányba indultak innen járatok: akkoriban nemcsak az Üllői úton, a Baross utcában, a Múzeum körúton, de még a Kecskeméti meg a Lónyay utcában is vil- lamosozhattak. A Kálvin tér egészen az 1950-es évekig megőrizte pályaudvar jellegét. A háború utáni évtizedekben napjainkig nagy erőkkel dolgoztak és dolgoznak rajta, hogy a város e szíve megszűnjön dobogni. Mégis, ha a tér közepéről végigjártatom tekintetemet a templomtól a Ráday utcáig terjedő rövid szakaszon, csöppnyi remény és bizakodás tölt el: ezt a látványt talán már meghagyják nekünk. Hátha még azt is megérjük, hogy a volt fogadó aljában működő Classico Cafét (és mindenkori utódait) egyszer valaki Két Oroszlánra kereszteli! Esetleg Zu den Zwei Löwenre. Aki ennél is többre vágyik, olvasson Csáth Gézát. Ferenci Zsuzsa LEBEGŐ HÁROMSZÖGEK Abrahám Rafael kiállítása az ART-9 galériában. A bölcsész, a könyvtáros, a képgrafikus, a szervező, aki megalapította az ART- 9 egyesületet, aki megmentette a magyar grafikai műhelyt- Abrahám Rafael -. már majd’ 15 éve fest is. Nem egyértelműen műfajváltásról van nála szó. Készít később is nagyszerű grafikákat. Most is nyílt egy kiállítása az Ulisses illusztrációiból az Arany János utcai modern művészeti galériában. A képek, amelyeket az ART-9 galériában állít ki, a geometrikus konstruktivista festő meditációit mutatják be nekünk, nézőknek. 0 ezt lírai geometriának nevezi. Tompaszögű háromszögei, hasábjai egymással szigorú rendszerben lebegnek a kétdimenziós univerzumban. Csak időnként villan meg az egyik él vagy egy fontos központi vonalszakasz a harmadik dimenzióban is. A lágy, egymással harmonizáló pasztellszínek és a geometrikus szerkezet okozta ellentét feszültségére felépített képek rücskös alapja tovább hangsúlyozza az ebbe hol belemélyedő, hol kitüremkedő formákat. Knox Ferencvárosi séták A Kálvin tér 14
