Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. december / 12. szám
2004. december T ÁRNÁK, AKNÁK MESTERE Napjainkra az extrém sportok fontos szerepet kaptak a hagyományos sportágak mellett. Azok, akik elégedetlenek adrenalin-szintjükkel, számos lehetőség közül választhatnak földön, vízen, levegőben. Van azonban egy olyan ága e sportoknak, amelynek múltja oly régre nyúlik vissza, amikor még nem is létezett az „extrém sport” kifejezés. Ez a barlangászat. Zsólyomi Zsolt, a Ferencvárosi Természetbarátok Sport Körének tagja már hosszú ideje járja a barlangokat. Az ötvenes években létrejött FTSK a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat egyesülete, barlangász, búvár- és természetjáró szakosztállyal. Az egyesület sokáig egy Közraktár utcai raktárban volt, most a Bartók Béla úton „laknak”. Ennek ellenére ferencvárosiak maradtak. Az egyszerű természetjáró egy barlangba betérve, a kiépített utakon haladva is érzékelheti, nem egyszerű dolog a föld alatti tájékozódás a keskeny és szerteágazó járatokban. A szakadékok, magaslatok, vizek meghódítása a felszínen is más-más felkészültséget igényel. A barlangkutatónak e készségek mindegyikében járatosnak kell lennie. Érteni kell a hegymászáshoz, a búvárkodáshoz, térképrajzoláshoz, jó tájékozódó képesség szükségeltetik, megfelelő kondíció kell már a felszerelés cipeléséhez is, és az emberi tényező is fontos, mivel munka közben csak egymásra számíthatnak. Ezért ahhoz, hogy valaki az ezerfős magyar barlangásztársadalom tagjai közé kerülhessen, másfél év próbaidő szükséges. Aki érdeklődik e sport iránt, elvégezhet egy 3-4 hónapos alapfokú tanfolyamot, ezután vehet részt túrákon. A próbaidő végén záróvizsga dönti el, taggá válhat-e az aspiráns, később pedig, megfelelő gyakorlattal, a túravezetői vizsgával is lehet próbálkozni. Az FTSK hetente-kéthetente szervez néhány órás, a már feltárt barlangrészeken haladó túrákat. Ezek az erőnlét fenntartását, a feltárásokra és a nagy külföldi túrákra felkészülést is szolgálják. Itt fejleszthető a technikai tudás, és gyarapíthatók a szükséges ismeretek. Külföldi barlanglátogatás is rendszeres része éves programjuknak. A barlangászat egyik fő célja a feltárás, újabb barlangok, barlangrészek megismerése. A többnapos munka során néhány száz méteres mélységben táborhelyet építenek ki. Komoly felszerelésük egy része saját, másik fele a köz javát szolgálja. Közel egy hetet töltenek ilyenkor a föld alatt kemény és veszélyes munkával. A feltárások legtöbbje már ismert barlangok új részeinek megismerése, teljesen új barlang felfedezésére kicsi az esély. A feltárt újabb részek általában kisebbek, a nagy labirintusok, amelyekben komolyan el lehetne tévedni, ritkák. Az ismeretlen, nagyobb részeken nehéz a tájékozódás, a visszatéréshez jeleket hagynak a bejárt útvonalon. Zsólyomi úr tíz éve tagja a hatvanas években alakult Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak. Minden évben történik két-három olyan eset, amelyhez segítségüket kérik. A barlangi mentés nehéz feladat, mert a sérült megközelítése legtöbbször bonyolult, és módja teljes mértékben a sérüléstől függ. A szűk járatokban nehezen biztosítható az orvos folyamatos kapcsolata a beteggel. Zsólyomi Zsoltot munkája is a barlangászaihoz köti, s nem féltik otthon sem, hiszen felesége is barlangász. Számos akcióban vesznek részt közösen, míg gyermekeiket a nagymama gondjaira bízzák. Szöveg és fotó: Steiner Gábor VISSZÜK A KORMOT Az idei fűtési szezonnak már van halálos áldozata füstmérgezés miatt. Tavaly városszerte több mint húsz ember halt meg szintén szén-monoxid-mérgezésben. A katasztrófa megelőzhető' lett volna, ha a lakók beengedik a kéményseprőiket, és betartják ajánlásaikat. A Ferencvárosban a Fővárosi Kéményseprőipari Kft. (Főkétüsz) mintegy 45 ezer kéményt tart nyilván. A szakember szerint ezek közül többezer életveszélyes, és több százmillió forintot kellene csak korszerűsítésükre költeni. „A kerületi kémények túlnyomó többsége nem felel meg az uniós követelményeknek. A szigorú előírásoknak gyakorlatilag csak azok az építmények tesznek eleget, amelyek május óta épültek, vagy ez idő alatt újították fel - mondta a kerületi kirendeltség vezetője, Marton Zsigmond kéményseprőmester. - A balesetek többségénél azonban nem pusztán az a baj, hogy öreg a fekete kürtő. A legtöbbször a katasztrófa megelőzhető lenne, ha munkatársainkat beengednék a lakásokba a kéményeket ellenőrizni. Az ellenőrzés után annyit tehetünk, hogy fölhívjuk a veszélyre a lakók figyelmét, illetve értesítjük a gázmüveket és az önkormányzatot. Évente legalább egyszer minden kéményt ellenőriznünk kell, de a hagyományos, tehát szén- és fatüzelésűeket évente kétszer. De a lakók bizalmatlanok, s ha felhívjuk is a hiányosságokra a figyelmet, számtalanszor előfordul, hogy nem oldják meg azokat. Vannak olyan lakások, ahová évek óta nem tudunk bejutni. Gondjaink vannak a kémények megközelítésével is, mert életveszélyesek a kémények melletti tetőjárdák. Persze jó tapasztalatunk is akad, hiszen sokan újítják, cserélik, bélelik a füstelvezetőket.” Régi panasz a lakók részéről, hogy a szerencsét hozó, fekete ruhás embereket azért nem engedik be a lakásba, mert piszkosak, piszkot csinálnak. Erre a kéményseprő csak azt feleli: mi sosem hozzuk, hanem visszük a kormot. fotó és szöveg: Kisdi Máté 8 A FŐKÉTÜSZ kerületi kirendeltségének címe: Budapest IX., Üllői út 29. Telefonszám: 218-0772
