Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. december / 12. szám
Karácsony hava van. Sokféleképpen ünnepel a világ Jézus születésének napján. Három közismert ferencvárosi családot kerestünk fel, hogy megtudjuk, miképpen töltik óik az ünnep napjait. PÁLINKÁS LÁSZLÓ Tíz gyermeket nevelnek az Üllői úti tisztvise- lőházban. Legidősebb fia, Tamás, egyetemista, míg a legkisebb, Berci, most lesz négy hónapos. A családfő' egyben a Nagycsaládosok Egyesülete Ludotéka Csoportjának vezetője. A konyhában telepedtünk le, amelynek közepén tízszemélyes asztal áll, körülötte Orsi, az édesanya Márkkal és Jancsival mézeskalács figurákat készít.- Karácsonyi vásárra készülünk - hangzik a mosolygós magyarázat. - Novembertől szinte mindennap készítünk egy kisebb adag mézeskalácsot. Aztán karácsony előtt - már hagyományosan - a gyerekek szülői felügyelet mellett kiállnak a kapuba, és eladják a mézeskalács figurákat. A bevételt a rászoruló családoknak küldjük el. Nemcsak mi készítünk ilyet, hanem a csoport több tagja is, no meg barátok vagy olyan családok, akik a segítségnyújtás e formáját választják. A gyerekek színdarabot is próbálnak. Együtt készül a csoport Békés Pál Félőlény című darabjának előadására. December 23-án megkapjuk a Ferencvárosi Művelődési Ház színháztermét, amit rendszerint meg is töltenek a nézők. A játék érdekessége, hogy megpróbálunk minden szerepelni vágyónak fellépést biztosítani. Volt olyan év, hogy az egyik szereplő nem tudott az előadáson megjelenni, de „hangos levélben” elküldte szerepét, amelyet magnóról játszottuk le a darabban. Mi korán kezdjük ünnepelni a családban Jézus születését. Van egy hagyományunk, a jó- ságlisztgyűjtés. Advent kezdetétől, ha valamelyik gyerek jót tett az adott napon, és azt testvére elmondja, akkor este egy maroknyi Hogyan ünnepli a karácsonyt? jóságlisztet kap. Gyűjtik mindannyian, mert karácsony előtt egy nappal összegyúrjuk és tortát készítünk belőle szentestére. A gyerekek a betlehem felállítását szeretik a legjobban. A család ezt 24-én közösen készíti el. Volt alkalom, mikor a jászol mellett még Heródes palotája is elkészült. SZAMARINOTISZ JANNISZ Második generációs görög Magyarországon. Szülei külö-kü- lön érkeztek hazánkba 1949-ben. Jannisz már itt született Budapesten, anyanyelve a görög, de hazája nyelve a magyar. Jannisz a ferencvárosi görög kisebbség elnöke.- Görögországban mintegy száz éve tartják meg a katolikus karácsonyt (a mi görögkatolikus karácsonyunkat később ünnepelnénk), karácsonyfát pedig mindössze a hatvanas évek óta állítanak a görögök. A mi vallásunkban a karácsonyra várakozás tizenkét napból áll. Ez az időszak hasonló a római katolikusok adventi időszakához. Ebben a tizenkét napban a görög családok asztalt terítenek, ami reggeltől estig várja a vendégeket. Barátokat, családtagokat várunk, de nemegyszer előfordul, hogy az utcáról betérő idegenek is eltöltenek pár percet az étkekkel rakott asztal körül. Van rajta olajbogyó, bakla- va, dió, mogyoró, mazsola, fetasajt. Ezt a tradíciót tartjuk itt, Magyarországon is. Hagyományainkat formálta a magyar étkezési kultúra, így nem hiányozhat az ünnepi asztalról ma már a bejgli sem. Karácsony előtt örökzöldet helyezünk el a kályha mellett, amit 24- én este elégetünk. Ezzel a rontó manókat űzzük el. A lakásnak, háznak Krisztus születésekor tisztának kell lenni. Karácsony másnapján a család együtt süt egy nagy pitát, ami egy lapos kenyérhez hasonlítható. A ház asszonya a tésztába szerencsepénzt gyúr. Annak, aki e pénzes szelet pitát kapja a vacsoránál, egész évben szerencséje lesz, így főleg a gyermekek nagyon várják az esti kenyértörést. A Magyarországon élő görögökkel együtt közösen is tartunk karácsonyi ünnepséget, hiszen számos városban, faluban élnek görög nemzetiségű családok. PAÁL KÁLMÁN Az önkormányzat alpolgármestere. Feleségével és hitvese szüleivel a József Attila- lakótelepen él. A Ferencvárosban született, éppúgy, ahogy két felnőtt gyermeke, akikkel közösen töltik a szentestét - természetesen unokáik társaságában.- Karácsony ünnepén a szeretet és a család áll a középpontban, mindenféle képmutatás és mesterkéltség nélkül. Nálunk négy generáció együtt ünnepel, aminek, úgy érzem, nagyon nagy jelentősége van. A nagyobbik unokám, Benedek, már várja a karácsonyt, arra pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kisebbik, Botond, hogyan fogadja majd a december végi ünnepet. Idén mindenki hozzánk jön. Míg éltek a szüleim, mi mentünk oda, hogy együtt lehessünk. A vacsorát, a halászlét, hagyományosan én készítem. A vacsora után együtt ajándékozzuk meg egymást a fa alatt, amit feleségemmel együtt díszítünk fel. A csengettyűs angyal szerepét én kapom, majd a főszerep a gyerekeké, elsősorban az unokáké. Tavaly apósom azt mondta az ajándékok láttán, hogy az ő idejében egy egész falu nem kapott ennyi szép játékot, mint a mai világban egy-egy gyerek. Bizony, még a mi fiatalságunkban sem lehetett ilyen gazdag a Jézuska. Karácsony másnapján, mint sokan az országban, útra kelünk. Megyünk a testvérekhez, nagybácsikhoz, nagynénikhez, távolabbi rokonsághoz, ahol szintén folytatódnak az ünnepi ebédek, ajándékozások. fotó és szöveg: Kisdi Máté 2004. december
