Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. október / 10. szám
„KELL EGY ESZME, AMIBEN HISZÜNK...” Már gyermekként maga köré gyűjtötte a kisebbeket, és „tanította” ölet a Gyáli úti MAV-lakótelepen, ahol négyéves kora óta él. Az elemi iskolában újabb ösztönzést kapott pályaválasztásához két kiváló pedagógustól, Studnicska Annától és Orsai Adéltól. Természetesen a Ranolder Tanítóképző' Intézetbe iratkozott be, ahol 1947-ben szerzett tanítói oklevelet. Régi iskolájába, a Gyáli útra ment vissza tanítani.- Nagy volt a szegénység errefelé akkoriban- emlékszik vissza Kassai Jánosné Pintér Ida a kezdeti időkre. - Akadt olyan család, ahol alig volt mit enni, s cipőre sem telt, a gyerekek mezítláb jöttek iskolába. De becsületesek és nyíltszívűek voltak, minden érdekelte őket. 1951-ben férjhez mentem, három gyermekem született, Agnes, János és Károly. Nem volt könnyű a hivatásomnak is megfelelni és anyukaként is helytállni. Három évvel később már a Lónyai utcai iskolában dolgoztam. Sok kedves, lelkes tanítvánnyal és szülővel hozott össze az élet. Egyszer felfedeztem, hogy a lakásunkhoz közel, az Ifjúmunkás utca 1. alatt iskola épül. Kértem, hogy helyezzenek át ide. Itt aztán nagyon magas létszámúak voltak az osztályok, előfordult, hogy 40-42 gyerek is tanult egy teremben. Mégis boldogultunk velük, mert tisztelték a pedagógusokat. A tanítóképzőben a tanáraink azt mondták: légy mindig őszinte, s ha tévedsz, valid be! Igazuk volt. Velem is előfordult, hogy tévedtem, de vállaltam. A gyerekek értékelték ezt. Sokat meséltem nekik kedvenc pedagógusaimról, Andor Ilona ének-zene tanárról, az Európa-szerte híres, Liszt-díjas karnagyról, valamint Raffaella nővérről, aki a képzőben földrajzot tanított nekünk, s úgy tudott magyarázni, hogy szinte ott éreztük magunkat a legtávolabbi földrészeken. Csak alsó tagozatosokkal foglalkoztam. A gyerekek egész nap körülöttem voltak, a legféltettebb titkaikat is elmondták, mert látA képen középen, fehér blúzban és mellényben Pintér Ida tanítónő 1948-ban, az első osztályával a Gyáli úti iskolában ták, őszintén érdekel a sorsuk. Egyébként sok újdonságot kipróbálhattam az iskolában. Az iskolaotthonos osztályokat, ahol a tanulás mellett még a játék és az alvás is helyet kapott a napi programban, elsőként alkalmaztam az iskolában. Az új matematika oktatását is szívesen vállaltam. 1984-ben mentem nyugdíjba, de még 1991-ig tanítottam. 1992- ben öten, volt ranolderes diákok, létrehoztuk a Ranolder Intézet Baráti Körét azért, hogy emléket állítsunk neves tanárnőinknek, és mi is gyakrabban találkozzunk egymással. Tanítványaim közül többen híres emberek lettek. Orvos, művész, politikus is akad közöttük. Osztályomba járt például Fekete Attila operaénekes, dr. Morvái Vera szívspecialista és Pál Tibor államtitkár. Több tanítványommal ma is tartom a kapcsolatot. Sokuk gyermekkori leveleit, verseit ma is őrzöm. Egykori diákom, Szalontai Pál saját költeményével örvendeztetett meg, ezt írta: „Biztonságban érzem kezem, ha nem is éri fel mindig eszem, mit szeretek rajtad. Mintha az én mamám volnál, úgy szól a Te ajkad. Szépet és jót, amit lehet, Tőled megtanulok. Tudom, nagyon okos vagyok! De mindent Tőled tudok!” Vallom, kell valamilyen fogódzó, egy eszme, amiben hiszünk. Enélkül az ember csak teng-leng a világban. Egy időben hittant is tanítottam az iskolában, és meglepett, hogy a gyerekek mennyire nem ismerik a Bibliát, pedig ez is az általános műveltség része. A férjem több mint negyven évig volt a Szent Kereszt Plébánia gondnoka, tavaly halt meg. Házasságunk 53 évig tartott. Hiányát a gyermekeim próbálják pótolni. Lányom pedagógus, egyik fiam üzemmérnök, a másik grafikus. Mindennap meglátogat valamelyikük. Gyakran emlegetjük a papát, s olyankor kisírjuk magunkat. Szerencsére a négy lányunokám mindig felvidít.- Sok évvel ezelőtt megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Pedagógus Szolgálatért Emlékérmet, idén szeptemberben pedig Ferencvárosért Emlékéremmel ismerték el munkáját.- Nagyon örültem neki! Mert az ember, ha már nyugdíjas, úgy érzi, lassan belepi a por az emlékeit, és az ő neve is feledésbe merül. S lám, nem felejtettek el, és még ki is tüntettek! Kell-e ennél több a boldogsághoz? Garamvölgyi Annamária A TUDOMÁNY FELLEGVÁRÁBAN Új nevet és arculatot kapott a „Közgáz”, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem, amely szeptembertől Budapesti Corvinus Egyetemként működik tovább. A tanévnyitó ünnepségen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter hangsúlyozta: az értelmiségiek feladata a környezetükben élőinek is irányt mutatni, és tevékenységükön keresztül arra törekedni, hogy megerősítsék Magyarország helyét a nemzetközi tudományos életben. Magyar Bálint oktatási miniszter kiemelte: a hazai felsőoktatásban óriási szellemi értékek vannak, s ez biztosíthatja hazánk versenyképességét az Európai Unióban. A minisztérium tervezi az intézményirányítási rendszer reformját, melybe szeretné bevonni a magántőkét is. A legfontosabb cél a felhalmozott szellemi tőke minél hatékonyabb hasznosítása. Az egyetem oktatási stratégiai célja az európai színvonalú oktatás megőrzése, az életen át történő tanulást szolgáló formák és intézmények, valamint a felnőttképzési rendszer fejlesztése, a határon túli képzési eredmények fenntartása és erre építve a további lehetőségek feltárása. Végső soron olyan szakemberek képzése, akik a szakmájuk műveléséhez szükséges magas szintű ismeretekkel rendelkeznek, és meg tudnak felelni a kor követelményeinek. Garamvölgyi Annamária Ferencváros 3 2004. október
