Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. szeptember / 9. szám

2004. szeptember R endőrségi hírek TOLVAJOK A PIROSBAN A nyáron is bőven akadt mun­kájuk a ferencvárosi rendőrök­nek. Két kiemelt területen, szin­te minden héten történt valami bűntény. Az Illatos út—Gubacsi út kereszteződésében már állandósulni látszik a „piros lám­pás lopás”. Ez azt jelenti, hogy míg az autós a lámpánál várako­zik, a nemritkán fiatalkorú elkö­vetők feltépik a kocsi ajtaját, és elrohannak a tulajdonos táskájá­val a Dzsumbuj irányába. Gyak­ran akad arra is példa, hogy te­herautók platójáról tűnnek el hasonlóképpen könnyen mozdít­ható műszaki cikkek, szerszá­mok. A rendőrség feltételezése és az eddig előállítottak vallo­mása szerint a pénz leggyakrab­ban kábítószerre kell a fiatalok­nak. A bűnténnyel szemben - utólag - szinte tehetetlen a ható­ság, így jobb megelőzni azt, az autó ajtaját, ablakát legalább a várakozás idejére ajánlatos gon­dosan bezárni. A másik színhely a Ráday ut­ca, ahol a figyelmeztetések és felhívások ellenére még mindig sok lopás fordul elő. A történet itt is egyszerű: a tolvajok kifigye­lik a gazdátlan táskákat, és le­csapnak rá. Előfordult, hogy több százezer forint volt a zsák­mány. A kárvalott pedig legfel­jebb futhatott a pénze után. ÜTÉS, RÚGÁS, VÉGÜL RABLÁS Az alábbi eset sem egyedülálló, bár brutalitása miatt figyelmet érdemel. A rablást - feltehetően - alig 18 évesek követték el, a zsákmány csekély, a vér viszont sok. Tinódi utca, egy nyári meleg éjszaka, 23.30 perc. Az áldozat sétál, talán hazamegy egy má­moros randevú vagy egy jó mula­tozás után tele emlékekkel, vá­gyakkal, gondolattal. Telefonja cseng, felveszi. Tudja, ki hívta, szeret vele trécselni, ezért ülőhe­lyet keres. A közelben kis park, padok, leül. Nem is nagyon néz körül, arra koncentrál, amit a te­lefonban hall. Nem veszi észre a három fiatalt, akik a tér másik oldalán beszélgetnek. Ok viszont kifigyelik a férfit. Talán nem is várták, nem is tervezték előre, egyszerűen alkalom szüli a tol­vajt. Először ismerkednek, majd lecsapnak. A rendőrségi jegyzőkönyv sze­rint a három támadó tettleg bán­talmazta C. L. budapesti lakost, majd a sértett védekezésképte­len állapotát kihasználva elvet­ték Nokia 3410-es mobiltelefon­ját és ezüst karláncát. Az egyik tettes 19 év körüli, 160 centiméter magas, izmos, ar­ca ovális, kreol bőrű, rövid, bar­na hajú, egyik fülében kisméretű fülbevalót viselt. A sértettnek Péterként mutatkozott be, de társai „Fekának” szólították. Sötét farmert és barna „izom­pólót” viselt. A második tettes 17 év körüli, 175 centiméter magas, átlagos testalkatú, fehér bőrű férfi. Haja rövid, barna, bal fülében ezüst karika-fülbevaló csüngött. A tá­madáskor sötét, koptatott far­mernadrág volt rajta, és sötét pulóver. A harmadik tettes: 19 év körüli, 175 centiméter magas, sportos testalkatú férfi. Bőre fehér, arca feltűnően ragyás. Haja rövid, barna, zselézve visel­te. Egyik fülében arany karika­fülbevalót hordott. A támadás napján ő is sötét, kopott farmer- nadrágot, fekete pólót, és sötét „pufi”-kabátot viselt. ÁLRENDŐRÖK Lopás megalapozott gyanúja mi­att nyomoznak a kerületi rend­őrök egy férfi után. A körülbelül 40 éves, 160-165 centis, zömök testalkatú, az átla­gosnál barnább bőrű, fekete hajú férfi azzal csengetett be K. L-né félemeleti lakásába, hogy rendőr, és olyan tettesek után nyomoz, akik nyugdíjasokat szexuálisan zaklatnak, pénzüket elveszik. K. L-né jóhiszeműen hallgatta a férfit, és beengedte lakásába. A sötét pulóvert viselő csaló továbbra is szóval tartotta, majd elterelte a figyelmét, mialatt készpénzét és a sértett férjének karóráját ellopta. Ismét a gyanútlanság és az elővigyázatlanság szedte áldoza­tát. A rendőrök kérik azon lako­sokat, akik napközben is otthon tartózkodnak, legyenek óvato­sak! Ne engedjenek be senkit, vagy ha mégis, először kérjék a személy igazolványát, és ellenő­rizzék telefonon, hogy az adott hatóság vagy szervizszolgáltató küldött-e valakit a címükre. Mindezeken túl, ha bárki felismeri a képen látható arcot vagy arcokat, a rendőrség kéri, hogy haladéktalanul értesítse őket bármelyik rendőrségen vagy rendőrön keresztül. Kisdi GONDOLATOK A ROKKANTAK NAPJÁN Rokkantnak elsősorban a mozgássérülteket nevezi a köznyelv, pedig sokkal szélesebb körről van szó. Jogi értelemben rokkant az, akinek testi vagy szellemi épsége jelentősen csökkent. A magyar lakosság egészségi állapotát jól tükrözi, hogy mintegy fél millió ember rokkantsági nyugdíjas. A rokkantak növekvő száma egy­re nagyobb anyagi terhet ró a társadalomra. Rehabilitációjukat köve­tően, mint megváltozott munkaképességű munkavállalók, csak kevesen tudnak elhelyezkedni. Hazánkban is vannak azonban úgyne­vezett védett munkahelyek, ahol a rokkant embereknek igyekeznek könnyű fizikai munkát biztosítani, mert a munkahelyek általában igyekeznek „megszabadulni” tőlük. Említést érdemelnek még mindazok, akik a háborús vagy a for­radalmi harcok során váltak rokkanttá. Érdekeik érvényesítésére szövetséget hoztak létre. A sajátos problémákkal küzdő megvakult hadirokkantak is önálló egyesületbe tömörültek. Szeptember 18-án, a rokkantak napján egy pillanatra jussanak eszünkbe azok, kiknek rokkantán kell helyt állniuk a hétköznapokban. Bartha Zsuzsanna

Next

/
Oldalképek
Tartalom