Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. január / 1. szám
2004. január Negyvenhatodszor választottunk mi, sportújságírók „Év sportolóját”. Amikor 1958-ban útjára indult a sorozat, amolyan fontos játéknak tekintette mindenki. Aztán egyre inkább a fontosság dominált, s a valódi cél, a játék háttérbe szorult. Mindenki - az érintettek - komolyan vette, csak a szavazók hitték, hogy ez még mindig „szórakozás”. Felelősséggel - tehát nagyobb következménnyel egy játék fontosságánál - évről évre összehasonlítani az almát a - nem, nem a körtével - krumplival, az már eléggé „éles”. Az egész világ Játszik”. Mindenhol szavaznak. Itthon eldöntik az egyes sportágak is, hogy náluk ki volt a legjobb, de a nemzetközi szövetségek is ezt teszik. Aztán az újságírókat is valaki, vagy valamely szervezet mindig le akarja „győzni”, majd ő megmondja, hogy ki a legjobb. Szerencsére, e kísérletek egyike sem nyert létjogosultságot. Ahogy teltek az évek, úgy lett a sportágak között is egyre inkább mérce, hogy ki került a legjobbak közé. (A sportolók között az első pillanattól kezdve állt a „harc”.) Volt, aki azért, mert „csak” második lett, nem vette át az elismerést. Időnként a sportágak „vesztek” össze. Persze ez is emberfüggő. Aztán „kényszeríttették” az újságírókat, hogy állítsanak fel új kategóriát, mert a hölgyek, férfiak és csapatok mellett az edzők és a szövetségi kapitányok külön elbírálást érdemelnek. (Kétségtelen, ha egy sportolót a klubjában felkészítenek, majd a válogatottba kerül, és nyer egy világversenyt, nem könnyű megmondani, melyik edzőnek jár több elismerés.) Tehát, a kategóriák száma 5, a legjobb hármat hívják meg - az utóbbi években már igazán „báli” színvonalú - gálára, hogy aztán jeles állami vezetők sütkérezhessenek a legjobb magyar sportolók és edzőik árnyékában. (Ilyenkor ritkán marad távol bárki is. Ha segíteni kell, vagy a feltételek javításáért esdekel valamely sportág, akkor már közel sem ekkora a tolongás.) A helyszín sem akármilyen. Az elmúlt év legjobbjai a Budapest Kongresszusi Központban vehették át az elismeréseket. Ott volt az egyik televízió, az újságok megírták a végeredményt. Mi is ezt tesszük. Novotny Zoltán, az est egyik házigazdája mondta, hogy a színpadon biztos olimpiai bajnokokat láthattunk. A próféta beszéljen belőle, mert azt azért tudni kell, hogy míg a hölgyek között világbajnokok sem juthattak megfelelő elismeréshez, a férfiaknál nem akadt magyar „világ legjobbja” az elmúlt évben. S egy olimpia más kategória, mint a BKK színpada. Az újságíró is ember. Ő is csak végzi a munkáját, járja a sporteseményeket, látja a A 2003. év díjazottjai: hölgyek: Kovács Katalin - kajakozó, Vörös Zsuzsa - öttusázó és Risztov Éva - úszó. Férfiak: Annus Adrián - kalapácsvető, Cseh László - úszó és Fazekas Róbert - diszkoszvető. Csapat: a férfi vízilabda válogatott, női kaját 4-es, és a férfi kézilabda válogatott. Edzők: Fábiánná Rozsnyói Katalin - kajak, Vida József - atlétika, és Túri György - úszás. Szövetségi kapitányok: Kemény Dénes - vízilabda, Angyal Zoltán - kajakkenu, és Skaliczky László - férfi kézilabda. legjobbakat azokban a sportágakban, amelyekkel foglalkozik. Ma mintegy 100 sportág létezik. Ha akarná, se ismerhetné valamennyit, így aztán a szavazásnál - ne feledjék, ez egy játék - beugrik neki, akit látott, akiről sokat beszéltek, meg... a helyi futballcsapat balhátvédje. Igaz, hogy a közel 600 szavazásra jogosult képes kihozni egy jó arányt, de ezek a „tévedések” könnyen befolyásolják a végeredményt. Tény az is, hogy egy olimpiai évben - ilyen lesz az idei - rendszerint a nagy nyári dzsemborin legjobbak nyerik ezt a szavazást is. De, amikor nincs olimpia, akkor sem igazán juthat szóhoz 1-1 búvár, tekés, vagy fogathajtó. Pedig számukra ugyanazt a magyar zászlót húzzák fel az árbocra, és a himnuszunk sem különbözik attól függően, hogy mely sportág képviselője hozta a dicsőséget. -gyi Szappanopera, avagy alea iacta est Megirigyelhetik a brazil és egyéb sorozatok rendezői a honi fociligát. Az ember idegeire menő televíziós remekművek szórakoztató epizódok a Fradi-ügyhöz képest. E helyütt akár elfogultan is elemezhetnénk a történteket, ám erre sincs szükség Szieben igazgató és csapata követhetetlen döntéseinek köszönhetően. Mint ismert, május 30-án, a bajnokság utolsó fordulójában nem tudott nyerni a Fradi a Debrecen ellen, így elúszott az aranyérem. A berohanó és verekedő nézők botránya miatt joggal következett a fegyelmi tárgyalás. A nézők kitiltása és a pénzbüntetés még érthető, de hat pontot is levontak a csapattól. Képzeljük magunkat a játékosok helyébe, akik ez ügyben teljesen vétlenek, némelyikük csak az új szezonban igazolt a klubhoz. Szerződése tartalmazza, hogy mit kap, ha bajnok, vagy dobogós lesz a csapat, s a pályán teljesitik is e célok valamelyikét. Jelenleg egyetlen pont hiányzik az éremhez, és éppen hattal jár előrébb a listavezető, azaz a pontlevonás miatt nincs dobogó, se aranyérem. így pénz sincs. A pályán teljesítette, amit vállalt, de „papíron” nem. Szieben és barátai térítik meg a ki nem fizetett pénzt? Persze, ne szaladjunk ennyire előre. Az ügyészség jogellenesnek minősítette a döntést. Vissza minden, s kezdődik elölről az egész. Újabb tárgyalás, újra mínusz 6 pont. Itt tartunk most, több mint fél évvel a történtek után. A dolgot lehet húzni az új szezon kezdetéig. Benevezik a csapatokat a nemzetközi kupákba, majd az újabb hazai Jogerős” visszaadja a Fradi pontjait. És akkor a nemzetközi kupákat is elölről kezdik? Nem lennék meglepve, ha a döntés gyorsítása érdekében a következő elhatározásra jutnának az illetékesek: az új tulajdonos, Kovács Ádám kap egy dobókockát, és ahányast dob, annyi pontot kap vissza a Ferencváros. Hatos esetén újra dobhat... (sch) Epilógus Zajlik az élet az Üllői úton is (nem csak a ligában). Mint ismeretes, új menedzsment kezdte meg működését a közelmúltban. Csak remélni lehet, hogy Kovács Ádám neve a jövőben is tisztelettel hangozhat el, hiszen eddigi tevékenységével kiérdemelte. Most viszont igen kemény fába vágta a fejszéjét. Szurkolunk neki, szorítunk érte. Az év utolsó pillanataiban hozott döntései (tényleg ő hozta azokat?), s főleg a hallott előzmények nem okvetlenül meggyőzőek. Van, akinek a kiebrudalása keveseknek fáj, van, akié sokkal jobban. Mindenesetre, köszöntjük szeretettel az új szakmai főnököt, az utolsó - higgyék el nem volt azóta - magyar futballsiker részesét, az Európa-bajnok Pintér Attilát a Fradiban. Egyet ne felejtsen el! Ő és a rábízott csapat Kovács Ádám becsületéért is felelős a továbbiakban! 26 ! Ferencváros
