Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. július / 7. szám
VÁSÁRCSARNOK — maradandó érték Az UNESCO Világörökség Bizottsága még 1987-ben világörökségi rangra emelte Budapest panorámáját, ami a Duna-parti látképből, a budai várnegyedből és az Andrássy út történelmi környezetéből áll. A pesti oldalon tehát az Országház, a Vigadó, a Lánchíd mellett a védett épületek között szerepel a Központi Vásárcsarnok is. A világörökség részének lenni rangot jelent. Ennek ékes bizonyítéka, hogy télen sincs szinte egyetlen nap, hogy föl ne keresnék a csarnokot külföldi turisták, nézeló'dők. Mindez természetesen kötelességekkel is jár, óvni, védeni kell az épületet, hogy eredeti formájában őriztessék meg az utókornak. A vásárcsarnok létesítését már 1865-ben elhatározták, azonban csak 1892-ben írták ki építésére a pályázatot. Egy 1891-ben hozott határozat értelmében Kun Gyula tanácsnok elnökletével úgynevezett „alkudozó bizottság” jött létre, amelynek feladata volt előkészíteni a központi csarnok telkének megvásárlását. Miniszeterelnöki döntés után kapta meg a telket a főváros, amelynek külön előnye volt, hogy ugyanebben az időben kezdődött el a Ferenc József - ma Szabadság - híd építése. A pályázatra kilenc mű érkezett; nemcsak hazai építészektől, hanem Prágából, Lipcséből, Berlinből és Párizsból is voltak jelentkezők. Bár a párizsit hirdették első helyezettnek, a program elkészítésére a második díjas Petz Samu műegyetemi tanár kapott megbízást, aki 1893-ban benyújtotta tervét, amelyben a kor legmagasabb technikai színvonala mutatkozik meg. A Dunáról alagút vezet a csarnokba, hogy a kofahajók rakománya a legbiztonságosabban jusson a raktárba, a csarnokon belül síneken szállítják, és hűtőhelyiségekben tárolják az árut. 1894-ben végre megkezdődhetett az építkezés. A teljes építés költségét 1 705 000 forintban határozták meg, s előterjesztésében kiemelték, hogy ha azonnal megkezdődik az építkezés, akkor az 1896-os millenniumi ünnepségekre megnyílhat a csarnok. Az épület 1895 telére tető alá került. A bokrétaünnepen az építőmunkások között 2548 forintot osztottak szét. A tervező Petz Samu visszaemlékezése szerint mindössze tíz nap választotta el a csarnokot az átadástól, amikor tisztázatlan körülmények között, 1896 júniusában tűz ütött ki. A főhajó tető- szerkezete hatvan méter hosszan leégett, a ERZSIKÉ RECEPTJE „Örök fiatal" - jut eszébe az embernek, amikor találkozik Szegedi Ivánnéval, Erzsikével. Hogy mi a titka? Segíteni született, életútja is ezt igazolja.- A Ferencvárosban születtem, iskoláimat is itt végeztem. Később a munkahelyem is a kerülethez kötött. Az idén 42 éve, hogy a József Attila-lakótelepre költöztem. Fiatalon mentem férjhez, de ez a házasság mindössze három évig tartott. A válás után kilenc éven át kettesben éltem a kislányommal. Az élet úgy hozta, hogy megismerkedtem a második férjemmel, és összeházasodtunk, egy fiunk született. Hol dolgozott ekkoriban?- 35 éven át a Zöldért Vállalatnál. Az összes létező kitüntetést megkaptam. Csoportvezetőként innen mentem nyugdíjba. Itt lettem szakszervezeti bizalmi, szerveztem a véradást. és igyekeztem mindig azok segítségére sietni, akik támaszra szorultak. Hogyan töltötte ki a hosszas egyedüllét napjait?- Szerettem és tudtam is énekelni, tagja voltam a híres Vándor Kórusnak. A másik nagy szenvedélyem pedig a vitorlázórepülés lett. Vállalkozó szellem voltam egész életemben, és miután a targoncavezetést is megtanultam, a repülést sem éreztem nagy kihívásnak. Hat éven át hódoltam ennek a szenvedélynek, 1950-56 között. Természetesen a kislányomat is magammal vittem a repülőtérre, a táborokba, a bemutatókra. A repülés mellett évente kétszer kötelező volt ejtőernyővel ugrani is. Egy súlyos balesetem volt, amikor fél évig gipszágyban feküdtem. Szerencsére felépültem. A felülvizsgáló orvos előtt lementem hídba, hogy bizonyítsam: folytathatom a repülést. A gyerekeivel is sikerült megszerettetnie ezt a szenvedélyét? kovácsoltvas tartók több helyen meghajoltak. Öröm az ürömben, hogy a tűz előtt nyolc nappal biztosítást kötöttek az épületre, így a 47 919 forint és 58 krajcáros kárt a biztosító maradéktalanul megtérítette. Végül az év végére kész lett az új, Zsolnay-tetőcseréppel fedett impozáns épület, melyet december 10- én átadtak, de a vásárlóközönség számára csak a következő év februárjában nyíltak meg a kapuk. Az átadáskor a korabeli Ferencvárosban megtiltották az utcai piaci árusítást - búcsúk kivételével amivel elkezdődött a modern kerület kiépítése. szöveg és címoldali fotó: Kisdi Máté- Nem, a lányom és a fiam is rettenetesen félt. A lányomnak viszont van két gyermeke, azaz az unokáim. A két fiúból a kisebbik a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekel, a nagyobbik pedig már 15 évesen ezüstkoszorús pilóta lett. A repülőtéren engem „szupernagyiként” üdvözölnek, amikor megjelenek az unokámnak vitt elemózsiával. Mit adott önnek a repülés? A szabadság tökéletes érzetét és azt, hogy a „levegő urának” képzelhettem magam. Megismerhettem a repülősök összetartó közösségét és a jó csapatszellemet. Örömömre ez semmit sem változott. Boldog embernek érzi magát?- Igen, mert mindig azt csinálhattam, amit szerettem. Ebbe a körbe tartozik, hogy nyugdíjba vonulásom után még dolgozhattam az önkormányzatnál mint környezettanul- mányos. Később Erdei Feri bácsival megalakítottuk az MSZOSZ Nyugdíjas Klubot az FMK-ban. A közelmúltban ünnepeltük a klub 10. születésnapját. Ezen a területen egy másik hobbimat, a fényképezést hasznosíthattam. A kirándulásainkon, a programjainkon rengeteg fotót csináltam. Tavaly átadtam a klub vezetését Feri bácsinak, mert műteni kellett a lábam, és azt javasolta az orvos, hogy kicsit lassítsak. 1998-tól azon a területen, a 10-es körzetben vagyok önkormányzati képviselő, ahol egykor a környezetet tanulmányoztam. Több bizottságnak is tagja vagyok, ahol igyekszem a nyugdíjasok érdekeit képviselni. A felsoroltakon túl megválasztottak házunk közös képviselőjének. A magánéletem is rendben van. Öt évvel ezelőtt - már, mint özvegy - a nyugdíjas klubban megismerkedtem azzal az emberrel, aki társul szegődött mellém. Bartha Zsuzsanna 2004. július