Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. május / 5. szám
A Schöpf-Merei Ágost Kórház- és Anyavédelmi Központba látogatott Méray Tibor, a Francia- országban éló' nemzetközi hírű magyar író, felesége, Rózsa asz- szony, Szolnoki Andrea, főpolgármester-helyettes és Gegesy Ferenc, a kerület polgármestere. Látogatásuk apropója, hogy Méray Tibor a közelmúltban - még Párizsban - elhatározta: nyolcvanadik születésnapján ellátogat a Bakáts térre, ahol született. Az élet úgy hozta, hogy annak idején felesége is a Bakáts téri kórházban született, mint ahogy Gegesy Ferenc négy gyermeke is az Anyavédelmi Központban látta meg a napvilágot. Ezért mindannyian szívesen tettek eleget a kórház és dr. Garam- völgyi György főigazgató-főorvos meghívásának. Méray Tibor tisztelettel adózott a kórháznak a több mint ezeregyszáz újszülött megmentéséért és az anyavédelmi program sikeréért, majd felajánlást tett az intézmény javára. Mint említette, ismeri az intézet mai céljait, hiszen a hírek eljutnak a francia fővárosba is. A Méray házaspárt a kórház munkatársai az intézmény konyháján készült Gerbeaud-tortával lepték meg. A kötetlen beszélgetés formájában az elhangzott orvosi kérdésre válaszolva az író elmondta: „Annak ellenére, hogy az emlékirat mint műfaj igen érdekes és izgalmas a számomra, nem szándékozom a sajátomét papírra vetni. Azért nem, mert tapasztalataim szerint ebben a műfajban mindig jobbnak, szebbnek tünteti fel az író önmagát, mint amilyen valójában. Azt szeretném, hogy az utókor inkább az írásaim után ítélkezzen rólam.” A Schöpf-Merei Ágost Kórház rövid története: 1884: Megnyitja kapuit a Bakáts téri kórház. Célja a nyomorék és beteg gyermekek felkarolása és gyógyítása 1897: Megalakítják a szülészosztályt. Az intézmény az Erzsébet Kórház nevet kapja. 1954: A kórház célirányosan átalakul szülészkórházzá, és fölveszi Schöpf-Merei Ágost nevét. 1984: Az intézmény kórház- és anyavédelmi központtá alakul. 1996: A kórházban indítják el Magyarországon az első életmentő anonim programot, amelynek keretében névtelenül lehet újszülöttet a kórház bejáratánál lévő inkubátorban hagyni. Kisdi Máté Nyanyika így hívta őt a lánya, a fia, az unokái, a dédunokái, és így hívták volna az ükunokái is, ha megérte volna. Nyanyika talán sosem volt fiatal, már tizennégy éves korában bekötötték a fejét. Gyerekből egyenesen felnőtt lett - aztán öreg. Magam előtt látom, ahogy mamuszban csoszog, mert a bütyke nem bírja a cipőket. Ha teheti, az utcára is abban megy. Mit megy? Fut, rohan. Nyanyika mindig siet. Szaporán szedi a lábát, azonnal pattan, ha valaki kér valamit: forr a teavíz, tiszta kéztörlő kerül a mosdó mellé, papírszalvéta és aprósütemény az asztalra. Homlokából félresöpri pár szál haját, a gyöngyöző verejtéket vászon zsebkendővel itatja fel. Csak egy pár pillanatot ül, és újra sürög-forog. Nyanyika sose pihen. Ha fekszik, beteg, ha nem, akkor jön- megy. így szokta meg, mondja. A filmek nem kötik le, csak a történetek. A mozifilmeket elmesélted unokáival: részletesen, pontosan jellemezni kell a főszereplőket. Na, ilyenkor leül, figyel, látja maga előtt az eseményeket, mosolyog a szerelmi szálon, elkomorodik, ha a történet kedvezőtlenre fordul. Nyanyika süt és főz. Kikéri a véleményünket, elmondatja velünk, hogy készítjük a rakott krumplit, aztán úgyis a maga módján csinálja. Kuktában főzi a csirkepörköltet, olyan puhára, hogy még a csont is leomlik a villáról. Süti a paprikát a tojás alá, alaposan, aranyszínűre, és csak annyi szelet kenyeret vág le, ahányat megeszünk. A morzsát ösz- szekotoija vagy felcsipkedi, de ki sose dobja. Nyanyika nem pazarol, minden maradékot kis üvegekbe zár, az edényeket, kést, villát, poharat elmossa, eltöröl- geti, nem hagyja száradni. Nyanyikát ritkán lehet sírni látni, csak amikor a két fiát eltemeti. Nincs ennél nagyobb fájdalom, mondja, de az élet megy tovább. Nekünk. Mert Nyanyika már nincs közöttünk. Hamvai l V L-A kép alkotója Audrey Hapburn fölött már fa nő, és mi lányok, fiúk, unokák, dédunokák elfelejtettünk megkérdezni tőle egy csomó mindent. A papáról, a háborúról, a szegénységről, az örömökről, a bánatokról, a szilvás lepényről, a rétestésztáról. Azt hittük, van még időnk. Már tudjuk, hogy kár volt halogatni: meg kell kérdezni, ki kell mondani. Itt és most. Akár anyák napján is. mezsu ÖRÖK SZERELEM Elolvadsz, amikor először a szemedbe néz. Ezt a pillanatot vártad, hogy végre felfedezzen. Mintha a nap sütne, amikor rád mosolyog. Még ki sem mondja, mit szeretne, s te már megteszed. Kitalálod a gondolatait, mindig megleped valamivel. Ha néha puszit ad, vagy eltűri, hogy te megcsókold, a fellegekben jársz. Még munka közben is rá gondolsz, felidézed arcát, alakját, s azt, amit legutóbb mondott neked. 0 pedig lassan távolodik tőled, már nem igényli a figyelmedet. Te pedig tudod, elvesztél. Amíg élsz, szeretni fogod. Nem is lehet másként, ez eleve elrendeltetett, hiszen a gyermeked. Garamvölgyi Annamária Ferencváros 2004. május A NYÁK NAPJÁN
