Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. október / 10. szám
Szeretni kell, ennyi az egész Mintha Holle anyót látnám, amikor megjelenik a lépcsőházban dr. Pauka Tiborné, Szvoboda Mária.- Gyere csak drágám, már vártalak - invitál a filigrán termetű, ragyogó kékszemű hölgy szólíts csak Pipi néninek, mindenki így hívott. Rólam akarsz írni? De hát nincs már az én életemben semmi érdekes!- De mennyi minden volt! Hiszen jövőre rubindiplomás pedagógus lesz.- Bizony, s azon túl már csak a mennyországban kaphatok kitüntetést- nevet pajkosan - Nézd csak, itt van a legutóbbi! Olvasom: Dr. Pauka Tibomé tanítónő a Budapesti, VII. kerületi magyar királyi elemi Népiskolai Tanítónőképző Intézetben 1934. június 23-án végzett. Hatvanöt éve szerzett oklevele alapján közmegbecsülésre méltóan teljesítette hivatását, elismerésül ezt a vasoklevelet adja ki a Budapesti Tanítóképző Főiskola 1999-ben.- Mi vonzotta a pedagógusi pályához?- Felmenőim példája. Mindszenten jöttem a világra, nagyapám 50 évig volt ott tanító. Édesanyám is tanár volt, matematikát oktatott, édesapám pedig kutató biológus. Először mégis színész akartam lenni, el is végeztem Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját, miközben már a tanítóképzőbe is jártam. Kaptam ki- sebb-nagyobb szerepeket, de aztán a rendező nyíltan megmondta, jobban is járhatnék, ha kedvesebb lennék hozzá. Nekem nem volt kedvem a szereposztó díványhoz, ezért otthagytam a színészetet. Inkább továbbtanultam a tanárképző főiskolán, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen szereztem földrajz-biológia szakos tanári diplomát. A Mária Valéria-telep javító-nevelőintézetében kezdtem a pályámat. Emlékszem, amikor rakott szoknyában, fehér blúzban becsöngettem az intézetbe, sokan azt hitték, én még diáklány vagyok.- Milyen volt akkor az iskolakezdés?- Gyönyörű, ünnepélyes. Az elsősök kis ajándékot kaptak, radírt, ceruzát. Nagy tekintélyük volt akkoriban a pedagógusoknak. De a gyerekek sem voltak túlterhelve. Nem kellett nehéz táskát cipelniük, mégis megtanultak mindent, amire szükségük volt. Én csak fiúosztályokat vállaltam. Elég volt a szokottnál hangosabban szólnom, s aki addig tisztelet- lenül viselkedett, rögtön elszégyellte magát. Ma hiába könyörög a tanár, kiteheti a lelkét is, a gyereket ez nem érdekli. Ezért fontos a nevelő tisztelete, s az, hogy milyen útmutatást kap az ember otthonról. Én visszaállítanám az elemi, polgári iskolarendszert, mert igazi alapműveltséget szerzett, aki ott tanult. Egyébként tíz évig tanítottam a Mária Valéria-telepen, aztán szakfelügyelő lettem másutt.- Hogyan került vissza a IX. kerületbe?- Felkértek, hogy legyek a Mester utcában a dolgozók esti iskolájának igazgatóhelyettese. Később kineveztek igazgatónak, majd onnan mentem nyugdíjba. Mondhatom, a ferencvárosiak csodákat műveltek, hiszen minden IX. kerületi gyárból volt osztályunk, összesen ezer hallgatóval foglalkoztunk.- Bizonyára akadtak híressé vált növendékei!- Mivel sokáig beszédtechnikát is oktattam, nálam tanult Házy Erzsébet operaénekes, aki sajnos, már nem él. Huszti Péter is egykori diákom.-A nyugdíjazás új korszakot jelentett?-A Magyarok Világszövetségén belül idegen- vezetőként bejártam a világot, 164 helyen fordultam meg. Fél évet töltöttem például Kolumbiában. 1984-ben gépkocsi-nyereménybe- tétkönywel egy Renault-t nyertem, s azzal is sokat utaztam. Szerettem vezetni.- Pipi néniről azt mesélték, hogy egész életében szervezett valamit.- Harmadmagammal én alapítottam meg 1945-ben a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetét. írtam egy kézikönyvet is az általános iskolai napköziotthon-vezetők számára. Hol TIT-előadásokat tartottam, hol szakkört vagy irodalmi színpadot vezettem. Sosem unatkoztam. Büszkén mondhatom, hogy barátnőm volt Kovács Margit keramikusművész, néhány munkáját láthatod is itt a lakásban.- Hogyan telik egy napja?- Főleg tévénézéssel. Olvasni már nemigen tudok a szemem miatt. Azért mindennel tisztában vagyok és van véleményem a hallottakról. Kártyázni is szeretek a barátnőimmel. A 62 éves nyelvész fiam rendszeresen meglátogat. Olyankor elbeszélgetünk a múltról, s gyakran eszembe jut a IX. kerület, amihez sok szép emlék fűz. Látod, ott nyilvántartanak bennünket, nem felejtik el az idős pedagógusokat, s időről- időre felköszöntenek. Jólesik a törődésük!- Elárulta, hogy 88 éves, de lélekben 28-nak érzi magát. Vajon miként lehet így megőrizni a derűs életszemléletet?- Szerelmesnek kell lenni - mondja huncutul az ezüsthajú tündér. Vagy ahogyan a sláger hirdeti: szeretni kell, ennyi az egész! Ne mindig csak a munka legyen a legfontosabb, élvezni kell az életet, hiszen hamar elmúlik. Garamvölgyi Annamária így írtok Ti versenyt hirdetünk próza, illetve vers írásával foglalkozó, ehhez kedvet érző középiskolás diákoknak. A versenyen megadott motívumok alapján születhetnek írások műfaji megkötés nélkül. A rendelkezésre álló idő 180 perc. Szeretettel várjuk a kerület érdeklődő diákjait és kísérő tanárait A verseny időpontja: 2003. október 7. Helyszíne: Szent István Közgazdasági Középiskola 1095, Mester u. 56/58. Visszajelzést kérünk: Tel. 21541-40/107 Hetényi Piroska E-mail: medaliak@freemail.hu Z. Mezei Erzsébet , MEDÁLIÁK” Művészeti, Kulturális és Oktatási Egyesület Ferencváros: 7 2003■ október D iákmédia találkozó és verseny október 29-én 15 órakor a Dési Huber Művelődési Házban (Toronyház u. 17/b). A helyszíni riportokat díjjazzuk és a legjobbakat a kerületi diáklapban is megjelentetjük. Vájjuk iskolaújságok, iskolarádiók képviselőit a találkozóra. „MEDÁLIÁK” Kulturális, Művészeti és Oktatási Egyesület E-mail: medaliak@freemail.hu
