Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. január / 1. szám

2003■ január F erencváros FERENCVÁROSIAK - HA MUNKA NÉLKÜL MARADNAK... Kivonult a fehérvárról az IBM, majd bezárta kapuit a szombathelyi képcsőgyár, a zalaegerszegi ruhagyár - erős forint, menekülő multik. Ilyen hírek borzolták a ke­délyeket év végén, a télbeszomorodott országban. Valóban 243 ezerre növekedett a munkanélküliek száma tavaly augusztus-októberében, s ez 15 ezerrel haladta meg a korábbi év hasonló időszakát. Budapesten 2001 júniusában 21 ezer, az idén pedig 18 ezer munkanélkülit regiszt­ráltak — ez tehát az országoshoz képest ja­vuló tendenciát mutat. Viszont ebben az összehasonlításban emelkedett 5,5-ről 5,9 százalékra a munkanélküliségi ráta - a munka világán kívül rekedteknek, a gaz­daságilag aktívakhoz viszonyított aránya, az országos felmérés szerint. A ferencvá­rosi foglalkoztatási helyzetről Ivánka Gyula, a Fővárosi Munkaügyi Központ Haller utcai kirendeltségének vezetője tá­jékoztatott. A titok nyitja: az együttműködés A kerületben folyamatos volt a regiszt­rált munkanélküliek számának csökkené­se az elmúlt esztendőben. A statisztikai adatok szerint általában mintegy 560 em­bert érintett havonta, a több mint 66 és fél­ezer ferencvárosi lakosból. (Gondolunk csak arra, hogy öt éve ez a szám még meg­haladta az ezerkétszázat.) A tartósan mun­kanélküliek aránya - akik 30 napon belül nem találtak új munkahelyre - 1,5 száza­lékponttal csökkent de még ennél is kedvezőbb a kép kerületünkben. A tartó­san munkanélküli ferencvárosiak száma 2001. januárjában 226 volt (12,8%), szep­temberében 145 (10,5%), a múlt év azo­nos hónapjában viszont 99, s ez csupán 8,3 százaléka az összes, ismert állástalan­nak. Mi a titka ennek a relatív kedvező hely­zetnek? A munkaügyi kirendeltség már évek óta eredményesen működik együtt a polgár- mesteri hivatallal és a Ferencvárosi Fog­lalkoztató és Ellátó közhasznú társasággal (FESZOFE), a három szervezet között fo­lyamatos és kölcsönös tájékoztatási rend­szert alakítottak ki. Ennek köszönhető, hogy tavaly 60 roma polgár jutott állandó közhasznú munkához, harmincán pedig bértámogatással helyezkedtek el. A kiren­deltség támogatásával mintegy 140-en vettek részt továbbképzésben, új szakma elsajátításában, nyelvtanulásban - új, ked­vezőbb esélyt kapva a munkaerőpiacon. Tovább csökkent a rendszeres szociális segélyben részesülők száma, részben a közcélú munkavégzés lehetőségei bővülé­sének köszönhetően. A kerületi rendszer szerint a rászorulók a FESZOFE-nál je­lentkeznek, s közülük mintegy hetvenen mindjárt ott is maradtak dolgozni a múlt évben. A rendszeresen megrendezett „ál­lásbörzéken” harmincnál többen találtak új munkáltatóra, de eredményes volt a ki- rendeltség több „csoportos-közvetítési” akciója is, melynek során 10-15 ember he­lyezkedhetett el, egyszerre - egy munka­helyen, az alkalmanként behívott 30-40 munkanélküli közül. (Megemlítendő, hogy a kerületi munkanélküliek tényleges számát nem ismerjük, biztosan többen vannak, mint a regisztráltak, egyesek talán szégyenük, hogy „listára” kerüljenek, má­sok egy-két hónapon belül találnak mun­kahelyet.) A bizonyítvány kevés! Érdekes adat, hogy a munkanélküliek közül a legtöbben a 26-35 év közötti kor­osztályból kerülnek ki a kerületben és a fővárosban is ezt mutatja az életkor-meg­oszlása szerinti statisztika. Abból a kor­csoportból, amelyet minden bizonnyal a legaktívabb emberek reprezentálnak. A ta­pasztalatok szerint viszont aránylag gyor­san el tudnak helyezkedni. Jó lenne tudni azt is, mi lehet az oka, hogy amíg a buda­pesti férfiak száma csaknem harminc szá­zalékkal haladja meg a nőkét, addig 5 szá­zalékkal többen munkanélküliek a ferenc­városi „gyengébb nemhez” tartozók. Elgondolkodtató, hogy meglepően ma­gas, 8.277 volt a betöltetlen állások száma tavaly júliusban - az egy munkahelyre ju­tó munkanélkülieké háromról kettőre csökkent ugyan de vajon miért nem ta­lálnak egymásra az üres álláshelyek és a munka világából kiesettek? A szakembe­rek szerint a jelenség egyik magyarázata, hogy általában nem érvényesül a munkaerőpiaci „kereslet-kínálat” össz­hangja az állásajánlatok tekintetében. A gazdaság dinamikusabb fejlődésével ugyanis növekedett a kereslet a hiány­szakmában. Például egyre „kapósabbak” lettek az építőipari szakmunkások, az ácsok, a kőművesek, a burkolok. De gon­dot okoz az is, hogy az érettségi bizonyít­ványhoz nem járt szakmai képesítés, a szakközépiskolákat végzettek közül pedig sokan egyáltalán nem dolgoztak eredeti szakmájukban, illetve ismereteik felett el­járt az idő. Sajnálatosan növekedett azok­nak a száma is, akik az egyébként megfe­lelőnek látszó munkahelyet nem fogadták el valamilyen ok miatt, s ezzel önmagukat zárták ki az ellátásból. Diplomások - segélyen Természetesnek tűnik, hogy egyre ke­vesebb az igény a nyolc általánost, vagy annál is kevesebb iskolát járt munkaválla­lók foglalkoztatása iránt. A kirendeltség rendkívüli erőfeszítéssel képes csak mun­kahelyet találni számukra. Ezért is meg­döbbentő a munkanélkülieknek végzettsé­gük szerinti megoszlása. Tavaly a főváros­ban 11.989 fizikai dolgozót .jegyzett” a munkanélküli statisztika és meglepően sok: 6.264 szellemi foglalkoztatású állás­talant. Pedig joggal gondolná az ember, hogy most az EU küszöbén a korábbinál is nagyobb szükség lenne a „kiművelt-fők­re’ a fejlődő-növekvő hazai gazdaságban. Kerületünkben is hasonló a helyzet, mint a fővárosban. A munkanélküliek kö­zül 192-en végeztek általános iskolát, 22- en pedig még azt sem, ugyanakkor a főis­kolai, egyetemi diplomával rendelkező ál­lástalanok száma 60-65 körül mozgott az év folyamán. A felsőfokú végzettségűek körében persze lényeges kérdés, hogy mi­lyen életkornak, képesek-e új ismereteket elsajátítani és tudnak-e idegen nyelveket. A munkaügyi szakemberek általános ta­pasztalata, hogy a nyilvántartott diplomá­sok többsége nem a manapság „divatos” hivatásokban szerzett végzettséget és nem tud nyelveket. (Jómagam, újságíróként, a fenti tényék­hez azért hozzátenném: az arra illetéke­seknek nem ártana némi felvilágosító munkát végezni a munkaadók körében. Talán rá lehetne ébreszteni azokat, akik a két évtizede az USA-ban íródott „hogyan legyünk milliomosok” jellegű bestselle­rekből tanulták a humánpolitika tudomá­nyát, hogy napjainkban a fejlett világban már kiment a divatból az életkor szerinti kényszeres diszkrimináció. És nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy még az első „meghallgatásra” se hívjuk be a komoly szakmai- és élettapasztalatokkal rendelke­ző, az emberi kapcsolatokban eligazodni tudó diplomásokat, csak azért mert elmúl­tak már negyven-ötven évesesek.) 10 Ferencváros Csökkent a segélyből élők száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom