Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. január / 1. szám
2003■ január F erencváros FERENCVÁROSIAK - HA MUNKA NÉLKÜL MARADNAK... Kivonult a fehérvárról az IBM, majd bezárta kapuit a szombathelyi képcsőgyár, a zalaegerszegi ruhagyár - erős forint, menekülő multik. Ilyen hírek borzolták a kedélyeket év végén, a télbeszomorodott országban. Valóban 243 ezerre növekedett a munkanélküliek száma tavaly augusztus-októberében, s ez 15 ezerrel haladta meg a korábbi év hasonló időszakát. Budapesten 2001 júniusában 21 ezer, az idén pedig 18 ezer munkanélkülit regisztráltak — ez tehát az országoshoz képest javuló tendenciát mutat. Viszont ebben az összehasonlításban emelkedett 5,5-ről 5,9 százalékra a munkanélküliségi ráta - a munka világán kívül rekedteknek, a gazdaságilag aktívakhoz viszonyított aránya, az országos felmérés szerint. A ferencvárosi foglalkoztatási helyzetről Ivánka Gyula, a Fővárosi Munkaügyi Központ Haller utcai kirendeltségének vezetője tájékoztatott. A titok nyitja: az együttműködés A kerületben folyamatos volt a regisztrált munkanélküliek számának csökkenése az elmúlt esztendőben. A statisztikai adatok szerint általában mintegy 560 embert érintett havonta, a több mint 66 és félezer ferencvárosi lakosból. (Gondolunk csak arra, hogy öt éve ez a szám még meghaladta az ezerkétszázat.) A tartósan munkanélküliek aránya - akik 30 napon belül nem találtak új munkahelyre - 1,5 százalékponttal csökkent de még ennél is kedvezőbb a kép kerületünkben. A tartósan munkanélküli ferencvárosiak száma 2001. januárjában 226 volt (12,8%), szeptemberében 145 (10,5%), a múlt év azonos hónapjában viszont 99, s ez csupán 8,3 százaléka az összes, ismert állástalannak. Mi a titka ennek a relatív kedvező helyzetnek? A munkaügyi kirendeltség már évek óta eredményesen működik együtt a polgár- mesteri hivatallal és a Ferencvárosi Foglalkoztató és Ellátó közhasznú társasággal (FESZOFE), a három szervezet között folyamatos és kölcsönös tájékoztatási rendszert alakítottak ki. Ennek köszönhető, hogy tavaly 60 roma polgár jutott állandó közhasznú munkához, harmincán pedig bértámogatással helyezkedtek el. A kirendeltség támogatásával mintegy 140-en vettek részt továbbképzésben, új szakma elsajátításában, nyelvtanulásban - új, kedvezőbb esélyt kapva a munkaerőpiacon. Tovább csökkent a rendszeres szociális segélyben részesülők száma, részben a közcélú munkavégzés lehetőségei bővülésének köszönhetően. A kerületi rendszer szerint a rászorulók a FESZOFE-nál jelentkeznek, s közülük mintegy hetvenen mindjárt ott is maradtak dolgozni a múlt évben. A rendszeresen megrendezett „állásbörzéken” harmincnál többen találtak új munkáltatóra, de eredményes volt a ki- rendeltség több „csoportos-közvetítési” akciója is, melynek során 10-15 ember helyezkedhetett el, egyszerre - egy munkahelyen, az alkalmanként behívott 30-40 munkanélküli közül. (Megemlítendő, hogy a kerületi munkanélküliek tényleges számát nem ismerjük, biztosan többen vannak, mint a regisztráltak, egyesek talán szégyenük, hogy „listára” kerüljenek, mások egy-két hónapon belül találnak munkahelyet.) A bizonyítvány kevés! Érdekes adat, hogy a munkanélküliek közül a legtöbben a 26-35 év közötti korosztályból kerülnek ki a kerületben és a fővárosban is ezt mutatja az életkor-megoszlása szerinti statisztika. Abból a korcsoportból, amelyet minden bizonnyal a legaktívabb emberek reprezentálnak. A tapasztalatok szerint viszont aránylag gyorsan el tudnak helyezkedni. Jó lenne tudni azt is, mi lehet az oka, hogy amíg a budapesti férfiak száma csaknem harminc százalékkal haladja meg a nőkét, addig 5 százalékkal többen munkanélküliek a ferencvárosi „gyengébb nemhez” tartozók. Elgondolkodtató, hogy meglepően magas, 8.277 volt a betöltetlen állások száma tavaly júliusban - az egy munkahelyre jutó munkanélkülieké háromról kettőre csökkent ugyan de vajon miért nem találnak egymásra az üres álláshelyek és a munka világából kiesettek? A szakemberek szerint a jelenség egyik magyarázata, hogy általában nem érvényesül a munkaerőpiaci „kereslet-kínálat” összhangja az állásajánlatok tekintetében. A gazdaság dinamikusabb fejlődésével ugyanis növekedett a kereslet a hiányszakmában. Például egyre „kapósabbak” lettek az építőipari szakmunkások, az ácsok, a kőművesek, a burkolok. De gondot okoz az is, hogy az érettségi bizonyítványhoz nem járt szakmai képesítés, a szakközépiskolákat végzettek közül pedig sokan egyáltalán nem dolgoztak eredeti szakmájukban, illetve ismereteik felett eljárt az idő. Sajnálatosan növekedett azoknak a száma is, akik az egyébként megfelelőnek látszó munkahelyet nem fogadták el valamilyen ok miatt, s ezzel önmagukat zárták ki az ellátásból. Diplomások - segélyen Természetesnek tűnik, hogy egyre kevesebb az igény a nyolc általánost, vagy annál is kevesebb iskolát járt munkavállalók foglalkoztatása iránt. A kirendeltség rendkívüli erőfeszítéssel képes csak munkahelyet találni számukra. Ezért is megdöbbentő a munkanélkülieknek végzettségük szerinti megoszlása. Tavaly a fővárosban 11.989 fizikai dolgozót .jegyzett” a munkanélküli statisztika és meglepően sok: 6.264 szellemi foglalkoztatású állástalant. Pedig joggal gondolná az ember, hogy most az EU küszöbén a korábbinál is nagyobb szükség lenne a „kiművelt-főkre’ a fejlődő-növekvő hazai gazdaságban. Kerületünkben is hasonló a helyzet, mint a fővárosban. A munkanélküliek közül 192-en végeztek általános iskolát, 22- en pedig még azt sem, ugyanakkor a főiskolai, egyetemi diplomával rendelkező állástalanok száma 60-65 körül mozgott az év folyamán. A felsőfokú végzettségűek körében persze lényeges kérdés, hogy milyen életkornak, képesek-e új ismereteket elsajátítani és tudnak-e idegen nyelveket. A munkaügyi szakemberek általános tapasztalata, hogy a nyilvántartott diplomások többsége nem a manapság „divatos” hivatásokban szerzett végzettséget és nem tud nyelveket. (Jómagam, újságíróként, a fenti tényékhez azért hozzátenném: az arra illetékeseknek nem ártana némi felvilágosító munkát végezni a munkaadók körében. Talán rá lehetne ébreszteni azokat, akik a két évtizede az USA-ban íródott „hogyan legyünk milliomosok” jellegű bestsellerekből tanulták a humánpolitika tudományát, hogy napjainkban a fejlett világban már kiment a divatból az életkor szerinti kényszeres diszkrimináció. És nem vagyunk olyan gazdagok, hogy még az első „meghallgatásra” se hívjuk be a komoly szakmai- és élettapasztalatokkal rendelkező, az emberi kapcsolatokban eligazodni tudó diplomásokat, csak azért mert elmúltak már negyven-ötven évesesek.) 10 Ferencváros Csökkent a segélyből élők száma
