Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. december / 12. szám

Hajléktalanok karácsonya „Maga marad, ki most magányos." (Erich Kästner) Szívszorító ünnep a kará­csony, ha valaki társtalan, hát még ha elveszítette az ottho­nát, és kénytelen a szentestét az utcán vagy átmeneti szállá­son tölteni. Jól tudják ezt a Táblás utcai Éjjeli Menedék­hely dolgozói, és ezért min­dent elkövetnek, hogy leg­alább az ünnepnapokon pótol­ni tudják az otthon melegét. Nagy Zita szállásvezető öröm­mé, hogy a férőhelyek száma 80-ról 92-re bővült, s továbbra is megkapták a működési enge­délyt a fővárostól a téli krízis­időszak végéig.- Jelenleg 56 férfi, 24 nő és 4 pár él nálunk - tájékoztat. - Minden lakónak személyes szo­ciális munkása van. Reggeltől estig, bármi gondjuk akad, meg­találnak minket. A jelentkezők­nek elmondjuk szolgáltatásain­kat, s azt, hogy mit várunk tő­lük. Felvételükről egy háromta­gú bizottság dönt.- Mit terveznek karácsonyra?- Két fenyőfánk lesz, az egyiket a földszinten, a másikat az emeleti társalgóban állítjuk fel. Szeretnénk meghívni egy zenekart, valamint iskolásokat, akik betlehemes játékkal örven­deztethetnék meg a lakókat. Mind a 17-en bent leszünk. Egyetlen itt élő sem maradhat ajándék nélkül. Már keressük az adományozókat, akik segít­hetnének nekünk. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei - amelyhez tar­tozunk - az elsődleges támoga­tónk.- Nehéz lehet azoknak, akik család, gyerekek nélkül ünne­pelnek.- Ezt mi is átérezzük. Akinek van valamilyen családi kötődé­se, ilyenkor még fontosabbnak tartja, még jobban ragaszkodik hozzátartozóihoz. Mi év közben is helyes életvitelre tanítjuk a fedél nélkül maradt embertársa­inkat, s igyekszünk számukra vonzó életvezetési stratégiákat bemutatni a mentálhigiénés foglalkozások keretében. Nép­szerű az úgynevezett tükörcso­portunk is, ami önismeretre ne­vel. Szeretik a filmklubunk fog­lalkozásait, sokan részt vesznek a barangoló csoport kirándulá­sain, múzeumlátogatásain. A kézműves csoport is készül a karácsonyra, batikolnak, agya- goznak, kerámiát festenek. Ja­nuárban jár le sok lakónak az egyéves jogviszonya, s akkor ki kell innen költözniük. Ahhoz, hogy megfelelő albérletet talál­janak, segít az előtakarékossági rendszer. A távozók kezét ter­mészetesen nem engedjük el azonnal, de célunk, hogy az utógondozást fokozatosan el­hagyjuk, s az egykori hajlékta­lanok önállóan is képesek le­gyenek úrrá lenni a mindennapi élet nehézségein. Schlagmüller Jánosné jól érzi magát az éjjeli menedékhe­lyen. Ő is januárban kényszerül innen távozni.- Hová fog majd menni?- Idősek otthonába szeret­nék. Kisnyugdíjas vagyok, s ak­kor maradtam fedél nélkül, amikor a férjem 3 évvel ezelőtt meghalt. A fiam nem kíváncsi rám, csak magamra számítha­Összefogás Közalapítvány A hajléktalanok téli ellátását segíti az a közalapítvány, amit a kor­mány és a Fővárosi Önkormányzat hozott létre „Összefogás a budapesti lakástalanokért és hajléktalan emberekért” elnevezéssel. Ikvai-Szabó Imre, kuratóriumi elnök szerint már idén részt kíván­nak venni, az ellátó szervezetek terheinek enyhítésében. Azonnal megkezdik az eddigi tapasztalatok egybegyűjtését. A közalapítvány a központi, illetve a fővárosi költségvetés ismeretében tudja megkezdeni a 2004-2005-ös téli időszak finanszírozásának előkészítését. (g.a.) tok. Az ünnepek nem hoznak számomra semmi újat, majd csak eltelik az a néhány nap va­lahogy. Mohácsi Károlyné szívbe­teg, rengeteg gyógyszert kell szednie. 11 ezer forintot hagy havonta a patikában, s nagyon kell spórolnia, hogy a medici­nák árát kigazdálkodhassa a rokkantnyugdíjából.- Minek örülne a leginkább karácsonykor?- Ha végre nemcsak ígérete­ket kapnék, hanem egy kis la­kást, ami csak az enyém lenne. Hét éve élek hajléktalanszálló­kon, azóta járom a hivatalokat, de hiába. Nem vagyok nagy igényű, egy egészen pici szobá­val beérném, ahol elférne egy ágy, egy szék, egy asztal. Itt most nagyon jó, kedvesek, megértőek a szociális gondo­zók. Szívesen emlékszem visz- sza a Dózsa György úti átme­neti szállón töltött egyik kará­csonyra. Úgy éreztem magam, mintha családtagok között let­tem volna. Bartha Béla is rokkantnyug­díjas. Öt éve nincs otthona.- Mit jelent önnek az ünnep?- Itt nem sokat. De még ma is gyakran visszagondolok a gye­rekkori ünnepekre és a vasárna­pi ebédekre, amikor összegyűlt az egész család, s megbeszél­tük, kivel mi történt. Ma már nincs kinek ajándékot venni. Csak abban reménykedhetem, hogy kapok még munkát. Nem az eredeti szakmámban, laka­tosként, mert azt az érszűküle- tes lábaimmal már nem bírnám, de megtanultam a számítógép kezelését, bármit meg tudok csi­nálni, csak bízzanak meg vala­milyen feladattal. Hátha az új év új lehetőséget is tartogat szá­momra! Garamvölgyi Annamária Ferencvárosiak a ferencvárosi fiatalokért Ha Ön Ferencvárosban él és dolgozik, szívügyének tekinti az itt élő, hátrányos helyzetű iskoláskorú gyerekek és fiatalok támogatását, valamint az önhibájukon kívül munkanélküli, hátrányos helyzetű művészeket, ha segíteni tud és akar, továbbá kedveli a kortárs művészeti alkotásokat, vásárlásával segíthet a rászorulókon. A „deák” Közalapítvány kuratóriuma és a Magyar Grafikai Műhely Alapítvány kuratóriuma jótékonysági árverést szervez a Ferencvárosi Pincetárlatban (Mester u. 5.) A kiállítás megtekinthető: december 15-17. Az árverés időpontja: december 18.17 óra. Várjuk szeretettel! Jöjjön el, hogy segíthessen! Ferencvárosj 21 2003 december

Next

/
Oldalképek
Tartalom