Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. december / 12. szám
Eszter nővér Bajzák Erzsébet, amikor a középiskola elvégzése után a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek rendjének tagja lett, hivatást választott. „Isten akkor hív követőket, amikor jónak látja” - mondja erről a kitüntetett pedagógus. 1964-et írtak ekkor. A pártállam idején ez volt az egyetlen hivatalosan létező női rend. Tanítással foglalkoztak, így Erzsébetből nem csak szerzetes, hanem pedagógus is lett. Márpedig a tanárkodás meg sem fordult a fiatal lány fejében, mivel szülei példáján látta, milyen nehéz terhet jelentenek az iskolai, a háztartási és a családi gondok együtt. Eredetileg betegápolással szeretett volna foglalkozni, de ilyen rend nem volt akkoriban, s mert a választott szerzetesi hivatást komolyan vette, rendi utánpótlásként elvégezte a bölcsészkart is, magyar-német szakon. Arról, miként viszonyult a szocialista éra bölcsészképzőjéhez, így vall: „Jó szívvel gondolok tanáraimra, csoporttársaimra, akik szerzetesjelöltként szeretettel elfogadtak.” A rend debreceni iskolájában kezdett tanítani, immár Eszter nővérként. A névválasztásnak kedves története van: a renden belül nem lehetnek azonos nevű szerzetesek, és hiába szerette volna megtartani az Erzsébet nevet, az már „foglalt” volt. A választható nevek listája teli volt német névvel -Gertrúd, Hildegard - egyik sem akart lenni. Az egyetlen „magyaros” név az Eszter volt, azt választotta. „Akkoriban még nem ismertem Eszter könyvét az Ószövetségből, így nem is tudtam, milyen nagyszerű nő nevét vettem fel új ke- resztségemben. Ha ismerem, talán nem mertem volna ezt a nevet választani.” 1981-től a ferencvárosi Pat- rona Hungáriáé Gimnázium igazgatóhelyettese, 1989-től igazgatója, miközben változatlanul folytatja a tanári, nevelői munkát. Amikor a rendszerváltás után lehetőség nyílott a reformokra, az iskolaszerkezet átalakítására - azon elv szellemében, hogy a gyermek életében a 12. év jelenti a legnagyobb váltást, hiszen a kamaszkor küszöbére ér - hat évfolyamosra bővítették a gimnáziumot, és hamarosan létrejött egy hatosztályos általános iskola is. A katolikus kerettanterv alapján kidolgoztak egy helyi tantervet, amelyet később mintatantervnek nyilvánítottak. Ennek lényege, mint Eszter nővér mondja: „A tantárgyak sorában első helyre kerültek a személyiség fejlesztésére és alakítására alkalmas tantárgyak, a hit- és erkölcstan, a filozófia, a háztartási ismeretek és az alapvetően fontos osztályfőnöki nevelői munka. Pedagógusaink éjjel-nappal a gyerekek rendelkezésére állnak. A nap minden szakában lehet korrepetáló tanárt találni. Nagyon fontos, hogy a gyerek érezze, személyesen foglalkoznak vele.” A gimnázium komoly hagyományokkal és nagy tekintéllyel rendelkezik, a felsőfokú felvételi vizsgák idején mindig megerősödnek abban a hitben, hogy nevelői és tanári munkájukat jól végezték, mert tanítványaik kiválóan megállják helyüket a felsőoktatásban és a keresztény családi életben. Eszter nővér szeptembertől már nem tanít, viszont változatlanul vezeti a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézetet, amely feladatra 1998- ban kérte fel a Magyar Püspöki Konferencia. Gyermekkori álmát sem adta fel: hisz abban, hogy egyszer még betegápoló szerzetesként szolgálhat. garka „A világosság a sötétben világít’’^» i, s> Hitünk egyik legfontosabb tétele szerint, a Második Isteni Személy, vagyis a Fiúisten, aki az Atyától öröktől fogva születik, magára vette emberi természetünket Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállóit a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett. A niceai egyetemes zsinat rendelte el, hogy Jézus Krisztus földi születését december 25-én ünnepeljük. A napot nem véletlenül szemelték ki. Karácsony a fény ünnepe. Az ókori Római Birodalom területén széles körben elterjedt Mithras-kultusz ekkor ünnepelte a Legyőzhetetlen Nap születésnapját (Natalis Solis Invicti). Mivel ettől kezdve hosszabbodnak a nappalok, és rövidülnek az éjszakák, a világosság - úgymond - legyőzi a sötétséget. Ezt a pogány ünnepet formálta át, illetve töltötte meg új tartalommal a kereszténység, amikor azt mondta: a Szentírás Krisztust nevezi a Világ világosságának, az üdvösség Napjának. Ama ókori vallás az istenként tisztelt Napot mondta legyőzhetetlennek, mi viszont Jézus Krisztus születését ünnepeljük, akinek Földre szállása a bűn legyőzésének kezdete. A próféta megjövendölte: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog.” (íz 9, 1) A jövendölés beteljesült: „meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból” (Lk 1,78). A Fény győzelmét hirdetik a liturgikus szövegek is: „íme, jön az Úr, nagy fényességgel száll közénk” (Advent hétköznapjai péntek, kezdőének). „Istenünk, te az igaz világosság felragyogásával tetted fényessé ezt a legszentebb éjszakát” (Éjféli mise, könyörgés). A fénynek szimbolikus jelentést tulajdonítani nem új keletű, és nem erőltetett dolog. A sötétségnek és világosságnak elsődleges jelentése mellett, ősidők óta, mind a mai napig, átvitt értelmet is tulajdonított az emberiség. Sötét a tudatlanság, a bűn, a gonoszság, a szerencsétlenség, a halál. Ezzel szemben világos az igazság, az élet az öröm, a jóság. „A Földet sötétség borítja, a népeket homály födi” (íz 60, 2), amíg a bűn és a halál uralkodik, viszont „fölragyog a világosság”, amikor Isten üdvözítő jósága megjelenik. A karácsony megünneplése fölidézi az ember bűnbeesését, bűnös állapotának éjszakáját, a várakozást a megígért Messiásra. (Advent) Ezt a reményt teljesítette be a Megváltó születésének fényesen ragyogó dicsősége. Parádi Gyula Ferencváros! 5 2003■ december
