Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. november / 11. szám
„Élj együtt! Te is tehetsz érte!” avagy 2003 a Fogyatékkal Élők Európai Éve Az európai év hazai programjának célja, hogy a fogyatékos ember széles körű szolgáltatásokhoz férhessen hozzá annak érdekében, hogy aktívan részt vehessen a szűkebb és tágabb közösség életében. Ugyancsak fontos feladat volt (és marad) a társadalmi szemlélet megváltoztatása. Az egész évben zajló kampány alapvető célkitűzése, hogy felhívja a társadalom figyelmét a fogyatékkal élő emberek élethelyzetére, lehetőségeire és jogaira. Ez utóbbiak biztosításában Magyarországnak nincs szégyenkeznivalója: 1998-ban hatályba lépett a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény, amely tételesen felsorolja a különböző fogyatékos csoportok érdekében megvalósítandó feladatokat, mint pl. az akadálymentes közlekedés, a hozzáférés az információkhoz, a hangjelzéses közlekedési lámpák felállítása, a televízió műsorainak feliratozása vagy jeltolmács alkalmazása. A végéhez közeledő év apropóján Kövesi Györgyöt, az önkormányzat városüzemeltetési irodájának vezetőjét kérdeztük arról, hogy az esélyegyenlőségi törvény célkitűzéseiből mennyit sikerült megvalósítania a kerületnek.- A szociális, ellátó jellegű intézmények (nyugdíjasház, családsegítő szolgálat központjai, idősek klubjai, idősek átmeneti otthona, valamint a szociális foglalkoztató, bölcsődék és a gyerekek átmeneti otthona) akadálymentesek. A szakorvosi rendelőintézetbe is be tudnak menni a mozgássérült emberek kerekes székkel, de illemhelyet még nem sikerült kialakítani számukra. Úgy gondolom, hogy a megoldott feladatok aránya jelenleg 10-15%- ra tehető, sajnos az intézmények nagyobbik részének akadálymentesítése még várat magára. Ahol felújítanak, ott az anyagi lehetőségektől függően igyekeznek rámpákat kiépíteni. Ugyanígy az út- és járdaépítéseknél is készülnek felhajtok, amelyek a babakocsival közlekedő kismamáknak is előnyösek. A városüzemeltetési iroda az elkövetkezendő két évben szeretné felgyorsítani a közintézmények, köztük az önkormányzat, az iskolák akadálymentesítését, hiszen ezt az Európai Unió is megköveteli. Az új házak tervezésekor nem követelmény a feljárók megépítése, de remélhetőleg a tervezők is jobban odafigyelnek a fogyatékos emberek igényeire. Hangjelzéses lámpa, ami a látássérültek biztonságos közlekedését hivatott segíteni, összesen három van a kerületben, mert a lakók tiltakoznak ellene. Más országokban mindenütt működnek ilyen lámpák, de különféle műszaki megoldásokkal (pl. éjjel kikapcsolhatok) lehetővé teszik a lakók zavartalan pihenését. A Ferencvárosban is laknak vak és gyengén látó emberek, köztük sok idős, akik örömmel vennék még több hangjelzéses lámpa üzembe állítását. A gyengén látók sajátos problémája, hogy pl. a metróban a lépcsőlejárók nincsenek megjelölve valamilyen élénkebb színnel, amely figyelmeztetne a veszélyre. Jó lenne, ha az ügyintézések során kiírt sorszámokat be is mondanák, mert a gyengén látók nem tudják leolvasni. Mindez pedig nem pénz kérdése, csak a figyelmességen múlik! Bár a törvény nemes célokat tűzött ki maga elé, még sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy az esélyegyenlőség biztosítása terén utolérjük az EU fejlettebb országait. Körképünk azt tanúsítja, hogy egyre nyitottabb és egyre jobban odafigyel a társadalom a fogyatékkal élők gondjaira. BZS Adómentes internet Ha valaki képes rá, érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni a változó adótörvényeket. Új lehetőség ugyanis a vállalatok számára, hogy adómentes internet-hozzáféréssel támogathatják dolgozóikat. A béren kívüli juttatás egyre nagyobb szerepet játszik a kvalifikált dolgozók megszerzésében, megtartásában. A bérekre itthon akkora közterhek rakódnak, mint Európában sehol, ugyanakkor azok a juttatások, amelyeket nem terhel adó, kompenzálhatják a fizetés „elvesztett” részét. Ezért jó az a lehetőség, hogy a cég a munkatársát - adómentesen - ezzel, a ma már „alapszolgáltatásnak” számító kedvezménnyel támogathatja. Az idén módosított szja- törvény szerint adómentes természetbeni juttatásként kifizethető az otthoni hozzáférés. Nem kell „bizonyítani”, hogy a házi szolgáltatás munkavégzés céljait szolgálja, mert ilyen kitételt nem tartalmaz a törvény. Tehát a szabadidő hasznos eltöltését, a kikapcsolódást is segítheti az új lehetőség. Mivel összegkorlátot sem határozott meg a törvényhozó, csak a szolgáltató cégek ajánlatai közül kell kiválasztani a legkedvezőbbet, ezúttal nem az ár oldalról szemlélve azt. Ha a cégek élnek azzal a lehetőséggel is, hogy két évnél idősebb gépparkjukat adómentesen értékesíthetik dolgozóik részére, s ehhez kapcsolják a házi on-line lehetőséget, duplán kedvezményezetté tehetik munkatársaikat. Nincs megkötés a tekintetben sem, hogy míg az egyéb kedvezményes juttatásokat valamennyi dolgozó részére azonos módon kellett megállapítani a munkáltatónál, erre a lehetőségre ez nem vonatkozik, tehát tetszés szerint adható.-hegyi Akik sióméval élnek Mindössze 12-15 ezer főre becsülik létszámukat. Életükről, hétköznapi gondjaikról keveset tudunk, és még annál is kevesebbet beszélünk. A stóma görög eredetű szó, jelentése: „vendégnyilás”. Kialakítása akkor szükséges, ha daganatos betegség, gyulladás, fejlődési rendellenesség vagy belső sérülés miatt nincs más lehetőség az életfunkciók fenntartására. Az első stómát 1710-ben készítette egy francia sebész. Szélesebb körben csak a XIX. században alkalmazták, ugyancsak Franciaországban. A sebészet fejlődésével egyre kevesebb stómát készítenek, mégis, ilyen műtétre mindig lesz szükség. Hazánkban a stómás betegek érdekeit az ILCO Szövetség képviseli. Az ILCO mozgalom az ‘50- es évek elején az Egyesült Államokból indult el azzal a céllal, hogy a „stómás élettel” együtt járó testi és lelki gondok megoldását segítse. Ez az önszerveződő, önkéntes mozgalom ma már behálózza a világot. Neve az ileostóma (vékonybél-kivezetés) és a colostóma (vastagbél-kivezetés) első szótagjaiból tevődik össze. A hazai szervezet megalakulásának 23. évfordulóján kitüntették azokat, akiknek a küldetése betegtársaik felvilágosítása, érdekképviselete és a szűrések szorgalmazása. A stómával élő emberek ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint bármelyikünk. Életük kötöttségekkel jár, de a rendelkezésre álló segédeszközök emberhez méltó életfeltételeket biztosítanak számukra. Sok stómával élő ember dolgozik, családot nevel, ugyanúgy örül és bánkódik, mint mi mindannyian. Nem tekintik tabunak az állapotukat, de a sajnálatból nem kémek. A stómával élők többsége vallja, hogy a legnagyobb ajándék az élet, mely minden áldozatot megér!-hannaFerencváros 15 2003■ november