Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. október / 10. szám
2003. október Ö TÖDSZÖR IS VIGASSÁGOK! Idén ötödik alkalommal rendezték meg a József Attila-lakótelep legnagyobb közösségi eseményét, a „Lakótelepi vigasságokéként ismert kulturális fesztivált. Noha a hagyományoknak megfelelően ezúttal is szombaton délután került sor a hivatalos megnyitóra, a Nyúl- dombi sportversenyeken túl egy péntek esti koncert is megelőzte a fesztivál egyéb eseményeit. A részönkormányzat úgy döntött, hogy a Közösségi Házba invitálja mindazokat a személyeket, akik a lakótelep közéletének és hétköznapjainak aktív részesei. Olyanokra is gondoltak, akik nem itt laknak, de tevékenységük jelentősen hozzájárul a lakótelepen élők hangulatához. A Rönk tagjai személyesen adták át a meghívókat a helyi szakorvosoknak, s jutott meghívó a zöldségesnek, postásnak, közértesnek, kertésznek, gondozónőnek, újságosnak, tanárnak és művésznek is. El lehet képzelni a buszvezető meglepetését,- Mindegyikre. Talán annak örülök leginkább, hogy a gyerekeknek szánt programok gyarapodtak, s a gyerekközönség is megnőtt a tavalyihoz képest. Annak is örülök, hogy a lakótelepen élő nagyon tehetséges - a fiatal Cserháti Zsuzsára emlékeztető - Huszák Zsókát nagy szeretettel fogadta a közönség. Örülök, hogy jó néhány „nagy nevet” ide tudtunk hoznit. Természetesen - s talán megbocsátható nekem ez az elfogultság - leginkább a Piccolo Színház fiataljainak musical-előadására vagyok büszke. Az is örömmel tölt el, hogy a Szent Kereszt templomban a vasárnapi ünnepi mise alkalmával felhangzó Missa Solemnis a korábbi évekhez hasonló méltóságú volt.- Idén Ön töltötte be a műsorvezető szerepkörét is.- Valahogy eddig sohasem sikerült a külső, meghívott konferálóknak igazi hőfokon, a szó legszorosabb értelmében vett házigazdaként szervezni, irányítani, közvetíteni az eseményeket. Nekik ez rutinfeladat volt. Egy a számtalan rendezvényük közül. Nekem pedig ez a legfontosabb esemény volt, amit a visszajelzések szerint a közönség ki is érzett mondataim mögül. Szerettem volna ily módon is a benső- ségességhez hozzájárulni. *** Volt kis körhinta, dömpervasút, céllövölde, halhorgászda, játékkuckó, vattacukros, mézesbábos - minden, ami a gyerekeknek örömet szerezhetett. Legnagyobb sikere mégis annak a négy kicsi póninak volt, melyeknek a hátán büszkén feszítettek a gyereklovasok. Igaz, hogy csak körbe-körbe poroszkáltak, ám mégis feledhetetlen élményt jelentettek. Nemcsak nyergükbe lehetett pattanni, hanem simogatni, etetni is hagyták magukat. Az apró lurkók és a pici lovak hamar barátságot kötöttek. A gyermekek egy része bevallotta: itt és most találkozott először ilyen mini paripákkal, s egyáltalán: lovakkal. Önfeledt örömüket látva, eszembe ötlött, hogy egy igen régi helyi hagyomány éledt most újjá. Nem ezek a gyerekek az első lovasai ugyanis ennek a környéknek. A mai József Attila-lakótelep területének első neve Lóversenytér-dűlő volt, mert az 1840-es években Széchenyi István errefelé rendezte meg az első lófuttatásokat. Erre persze már csak az elszánt helytörténészek, s kutakodó újságírók emlékeznek, emlékeztetnek. A lovaglás szervezői azonban - még, ha tudtukon kívül is - visszacsempésztek valamit a daliás idők emlékeiből. *** A kerületben élő nemzetiségek idén is sátrat állítottak, s beszélgetésre várták az érdeklődőket. A kerületben először 1995-ben megalakult Német Kisebbségi Önkormányzat rövid ismertetőt állított össze a amikor a kabinjába bekopogó utasról kiderült, hogy ő az alpolgármester, s nem akar tőle egyebet, mint átadni a meghívókat, amely őt és párját a Princess együttes három csodahegedűse előadására csábítja. A műsorban a nemzetközi hírű leánytrión kívül Országh Attila és dzsessz-zenekara is emlékezetes pillanatokat szerzett a széksorokat zsúfolásig megtöltő közönségnek. Az elfogadott meghívás azt is jelezte: a lakótelepre naponta bejárók legalább annyira fontosnak érzik a sorsközösséget az itt élőkkel, mint a rendezvény szervezői velük. *** Az esőre hajló idő, s a hirtelen lehűlt levegő sem tudta elriasztani az érdeklődő családokat, barátokat, s a rezesbandát (a Pesterzsébeti Városi Fúvószenekart), valamint az egyenruhás csinos táncos lányokat (a Varga Jenő Szakközépiskola Májorettcsoportját) követve közel félezren érkeztek a sátrak közé, a színpad előtti térre. A rendezvény- sorozatot megnyitó Paál Kálmán alpolgármester hangsúlyozta, menynyire fontos, hogy időről időre alkalmat teremtsenek egy jóízű beszélgetésre, magas színvonalú kikapcsolódásra, önfeledt nyárbúcsúztatásra, hogy hozzásegítsék a lakosságot az immár hagyományos - és sokak által várt - vidám hétvégéhez. Hozzátette: az évek során a lakótelepi vígasságok túlnőtték a kulturális rendezvény fogalmát, valóságos népünnepéllyé nőtte ki magát, amelyet minden nemzedék a sajátjának érezhet. így nemcsak közösségi, hanem családi eseményként is számít. *** Miklós Tibortól, a Fényár Kht. művészeti vezetőjétől azt kérdeztem, a három nap programjából mire büszke különösen. Foló: Molnár
