Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. augusztus / 8. szám
Augusztus 20. - Szent István napja Az államalapítás és a magyar korona ünnepe A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti: az első magyar királyhoz, Géza fejedelem fiához, a honfoglalást vezető Árpád ükunokájához, az államalapító Szent Istvánhoz, akit az első évezred fordulóján koronázott királlyá II. Szilveszter pápa. István nehéz időszakban teremtett egységes államot a Kárpát-medencében: a független magyarság megmaradása volt a feladat. Kiváló érzékkel választott népének utat. Szemben a korábban itt élő elődökkel - hunokkal, avarokkal, akiket elsodort a történelem - nem a bizánci, hanem a római elkötelezettséget vállalta. Az erősödést nyugat felé kívánta biztosítani dinasztikus házasságával, a bajor Luitpold családból származó Gizellával, II. Henrik bajor herceg lányával. Szent István házassága a keresztény történelem egyik legsikerültebb házasságának bizonyult, hiszen három szentet adott az egyháznak. Miután - fegyverrel - megerősítette hatalmát mind a külső, mind a belső támadásokkal szemben, megkezdte országépítő munkáját. (Hadvezért tehetségére jellemző: sosem veszített csatát.) Az egyház szervezésével párhuzamosan kiépítette a vármegyerendszert. A kialakuló új rendet a nyugaton már működő, de sajátosan magyar viszonyoknak megfelelő, erős törvényekkel biztosította, amelyek 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halála után is támaszt adtak az uralkodóknak. Késői utóda, (Szent) László király 1083. augusztus 15-én, halálának évfordulóján újratemettette. Ekkor bukkantak rá teljesen épen maradt jobb kezére, a Szent Jobbra, amely azóta is egyik legféltettebb nemzeti ereklyénk. I. László király ajánlására VII. Gergely pápa 1083. augusztus 20-án István királyt szentté avatta. Ezen a napon, a Szent Jobb- körmeneten, kijelölt útvonalon viszik körbe az ereklyét az annak állandó helyet nyújtó budapesti Szent István Bazilika körül. Az új kenyér ünnepe Ekkorra már nem áll lábon gabona sehol az országban. Az aratás befejeződött, és a gazda a parasztokat és a munkásokat vendégül látja egy ebédre. Erre az alkalomra sütnek először kenyeret abból a lisztből, amely a frissen learatott búzából készült. Volt, mikor az eső miatt nem lehetett aratni, ilyenkor a munkások a szalmából csigafonatokat, „eső- csigát” készítettek, várván a szép időt. Hogy az aratók is vigyenek valamilyen ajándékot a gazdának, az asszonyok a szalmából font apró elemeket nagy koszorúvá füzték-fonták össze. Ezzel az arató-koszorúval és az új kenyérrel vonultak a gazdához. A gazdaember ilyenkor tekintett végig munkáján, és a termést betakarítva, látta egész éves fáradozásának értelmét: megtermett ez évi kenyérnek való és biztonságban van. Búzakoszorú A búza az állandóan újjászülető élet szimbóluma. Az ősi Egyiptomban Ozirisz földből és gabonából gyúrt bábot, az arabok és a prehellén népek pedig egy nőalakot formázó gabonabábot temettek el rituális körülmények között, hogy az élet örök megújulását elősegítsék. A termékenységet biztosító és megjelenítő állat- (medve, farkas és kakas) alakú, vagy mitikus nőnemű lényt formázó gabonadémonok tiszteletének nyomait a magyar népi kultúrában is ki lehet mutatni. A búzát a mi népünk is „élet’ '-nek nevezi, s úgy tudja, hogy Jézus Krisztus arcmása látható minden egyes búzaszemen. A Bibliában a meghaló és feltámadó, halála révén életet adó Megváltó szimbóluma („Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” János 12:24), de egyúttal az ő földi testének előképe is, hisz búzából készül a kenyér - Jézus teste. A református templomokban felakasztott búzaharangokat szintén így magyarázhatjuk. A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani, amelyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak. A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek kapcsolódtak, ebből készült az aratókoszorú. Általában a fóldesúmak készítették, de az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt és különféle magyarázatokkal az őszi vetőmag közé elegyítették. Az utolsó kalászokból készített aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: csigaszerű, koronaformájú, koszorúalakú. A legszebb búzakalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették. A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú vitele, átadása ünnepélyesen ment végbe. Ahol aratási ünnepélyt rendeztek, az aratók általános szokás szerint énekszóval érkeztek meg. Az aratókoszorút általában a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket kevertek a vetőmag közé. Ferencváros 2003 augusztus H elyreigazítás Előző számunkban féireérthetően jelent meg a Mézeskalács óvodáról szóló cikkben a Fidesz álláspontja. Szeretnénk ezt a hibánkat helyreigazítani, ezért ismertetjük álláspontjukat. A nem egyértelmű megfogalmazásért elnézést kérünk: A Fidesz részéről Bodó Márton abbéli álláspontját hangsúlyozta, hogy nem lehet közgazdasági mércével mérni egy óvodát, ezért az önkormányzati intézmény magánóvodává való alakítása nem elfogadható. Ennek az óvodának hasznosságát évtizedek múltán lehet lemérni azokon a társadalom számára hasznos polgárokon, akik zavartalan beilleszkedésüket annak köszönhetik, hogy ez az óvoda megtanította Őket mások bajainak elfogadására egészségesként, s miként lehet önfegyelemmel éihe- tővé tenni saját betegségüket. Ez hosszú távú haszon, de fontosabb, mint a rövidtávú önkormányzati érdek. Miután a júniusi testületi ülésen e tárgyban a polgármester úrhoz Bodó Márton kérdést intézett, dr. Gegesy Ferenc a következőket válaszolta levélben: ,A Mézeskalács óvodában idén új kiscsoport nem indul. Az óvoda épületének hasznosításával kapcsolatban sok ötlet felmerült, számomra egy mozgássérült gyermekek óvodai ellátásával foglalkozó alapítvány tűnt a legrokonszenvesebbnek, de az egyeztetések még nem zárultak le. Amennyiben egy javasolható változat kialakul, az döntésre a képviselő-testület elé fog kerülni.”
