Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. június / 6. szám

Képzelt interjú a Plein Art Kortárs Képzőművészeti Fesztiválról If; • p KORTARS KÉPZŐMŰVÉSZÉT! FESZTIVÁL Tamás igazi mai srác. Melírozott haja olyan, mint az angol sztárfo­cistáé, barnára sült vállán tetkó, nem is akármilyen, a bicepszén egy stilizált kígyó tekereg. Míg beszélgetünk, néhányszor beletúr a hajába, a pajeszát simogatja, ar­cára simuló, foncsorozott nap­szemüvegét hol feltolja homloká­ra, hol meg leveszi, és a szárat rág­csálja. Jó fej. Önazonos, ma úgy mondanánk. Nem akar nekem megfelelni, nem akar úgy vála­szolni, ahogy elvárják tőle, csak magát adja, és azt mondja, amit érez.-Jól érezted magad?- Általában igen, bár a dél- előttök elég nagy pangásban tel­tek. Túl meleg volt, azt hiszem. De azért még így is jó volt látni, hogy egy-két összeverődött em­berért is megcsinálták a progra­mot. Végül is ez nem arról szólt, hogy mindenhol tömegek legye­nek, hanem hogy minél több he­lyen és többféle dolog legyen.- Tudod, hogy összesen 52 prog­ram volt, és 26 helyen nyitottak meg kiállítást ez alatt a három nap alatt?- Ja, ez már valami. Király!- Tudod honnan ez a név, hogy Plein Art?- Hülyéskedsz? Ide jártam a képzőművészetibe. Vagy ennyire bunkónak látszom?- Szerintem van, aki nem tudja, nem ciki, ha elmondod.- Oké. Szóval ez egy szójáték, legalábbis szerintem. A plein air- ből ered, ami szabadban festést je­lent, meg hogy a természeti jelen­ségek fény- és színhatásait érzé­keltetik a lefestett tárgyakon. Jól mondom? Az impresszionizmus­hoz van köze. A Plein Art pedig művészet a szabadban. Jól mon­dom? Látod, mi is itt vagyunk a szabadban, süt a nap, és itt vannak ezek a szobrok is. Jó, nem?- Én is jól érzem magam. Ész­leltél valamit a fesztivál összművészeti jellegéből?- Úgy érted, hogy zene meg egy kis irodalmi erőlködés? Hát, az nálam nem nagyon jött be. A Yengibarjan jó volt, meg a Kis Er­zsi. A többi feledhető. Ja, meg a tűzeset szombaton. Az jó balhé volt. Képzeld, valami hajléktalan felgyújtotta a pincében a matracát. Három tűzoltóautó is itt sziréná­zott, na akkor megpezsdült az ut­ca. Én is felpattantam a Jaffából, mert a székeket is összecsukták, és az asztalokat a falhoz állították, hogy le tudják küldeni a csövet. Akkora volt a füst, hogy még a há­zasságkötőteremnél, a Bakáts té­ren is alig lehetett lélegezni. Épp jött a menyasszony meg a vőle­gény. Csak néztek, hogy mi ez a felfordulás.- Voltál valami belső progra­mon?- Ja, leugrottam a Pinceszínház­ba, valami Playback nevű pro­dukcióra. Az nagyon ciki volt. Pár középkorú ürge megpróbált rögtönözni, a közönséget is be akarták vonni. Utálom az ilyet, csak a barátnőm erősködött, hogy nézzünk be. Aztán gyorsan elhúztunk, amikor nekünk kellett volna történeteket mesélni, hogy ők ott előadják. De volt, akinek tetszett, hallottam, hogy röhög­nek. Na, én aztán ritkán megyek színházba, de akkor is csak az alter dolgokat bírom, az ilyen Antigoné típusú előadások....na, mindegy, hagyjuk.- Mi tetszett a legjobban?- Volt egy pár jó kiállítás. A Szilágyi János tetszett a legjob­ban, a Fraktálban. Onnan szívesen elvinnék haza egy-két képet. Szé­pek a színei, a formái, nem olyan durva és harsány, mint a legtöbb. Vele, azt hiszem, szívesen össze­jönnék egyet sörözni is, bár nem ismerem, de jól kijönnénk.- Lennének ötleteid a jövőre nézve?- Én csak este jövök ki legköze­lebb, amikor már van valami élet. Napközben csak a nyugdíjasok meg családosok lötyögnek itt. Szerintem, elég lenne egy kis tér­zene itt-ott, az utcán vagy a kávé­zók előtti teraszokon. A szobrok jók, azok legyenek, de más prog­ram nem kellene. A megnyitók mehetnek egész nap, ott legalább van pezsgő. De én csak 4 után kezdeném a műsort. És amit lehet, csak a szabadban.- Ma este mit csinálsz?- Az Afro Magic-et meghallga­tom, az nálam bejön mindig. Az­tán meg beülünk még valahová, nem tudom, de az a jó, hogy még bármi lehet. A beszélgetés született a szerző fejében, egy félámyékos Ráday utcai kávézó teraszán, május 11-én vasárnap délután. Az interjúalany figurájával való bármilyen egye­zés csak a véletlen műve lehet, bár a szomszéd asztalnál ülő huszon­évesek társalgásának egyes elemei a hitelesség kedvéért - néhány szalonképessé szelídített kifeje­zéssel felcserélve - belekerültek a beszélgetésbe. Köszönet a közre­működésért. -mezsu­FerencvarosßH 2003 június p ga»ii« fotó: Molnár Csongor ■ I Foto: Molnár Csongor

Next

/
Oldalképek
Tartalom