Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. augusztus / 8. szám
Helytörténet A Lónyay utca Ferencváros egyik leghosszabb múltra visszatekintő, legpatinásabb s legérdekesebb utcája, mint annyi közterünk, sokszori névváltozás, névváltoztatás után most már tizenkét éve viseli ismét Lónyay Menyhért nevét. Először 1885-ben nevezték el a néhai miniszterelnökről, aki 1871-72-ben töltötte be ezt a tisztséget. Előtte 1871- től a Nyúl, 1831-től a Két Nyúl, illetve németül a Zwei Haasengasse névre hallgatott. Legelső ismert neve azonban Belgrader Gasse, azaz Belgrádi utca volt, s e név visszavezet minket az utca kiépülésének kezdeti időszakába, a XVIII. századba. Az ekkor még Pest külvárosának számító területen, a későbbi Ferencvárosban a mai Kálvin tér környéke települt be legkorábban a törökök kiűzését követő évtizedekben. A későbbi Ráday utca mentén egymás után épültek a lakóházak, a Belgrádi utcában pedig 1749-ben nyílt meg az első olyan épület, melynek már a neve is fennmaradt, s nem is véletlenül: ez volt a Két Nyúlhoz címzett fogadó a mai Erkel utca csatlakozása táján, mely azután a XIX. században a névadó szerepét is betöltötte. Nemsokára újabb és újabb épületek emelkedtek, s a később ipari negyedként ismert Ferencváros első üzeme is ebben az utcában nyílt meg. Jordán Viktor ala- pitott itt, pontosabban a Két Nyúl utca 25-27. számú telken bőrgyárat. Néhány évtizednek kellett eltelnie az újabb gyáralapításig, hogy azután egyre-másra nyíljanak meg a különböző ipari üzemek. Ezek közül azután Schlick Ignác 1843- ban alapított vasöntödéje, Vidats István mezőgazdasági gépgyára, illetve a norvég származású Gregersen Gudbrand 1865-ben megnyílt fa- és asztalosáru- gyára bizonyult a legismertebbnek. A Két Nyúl utcában megtelepedő gyárosok azután az utca történetének további alakulására is jelentős befolyással bírtak, de közülük is elsősorban a már említett Gregersen játszott jelentős szerepet. Az ő vállalkozása, mely a tervezéstől a kivitelezésig minden faipari munkát elvégzett, egymás után vásárolta meg a még üresen álló, vagy már beépített telkeket, és kezdett hozzá új épületek emeléséhez. A Lónyay utca 45., 47., 49., 51., 52. számú házak, illetve a Boráros tér 2. számú épület létrehozatalát a Gregersen cég finanszírozta, maga a vállalkozás feje pedig szintén ebben az utcában választott helyet családja számára. A Lónyay utca 29. számú ház, melyet Bergh Károly építész tervei alapján építettek, lett lakóhelyük. A palotának is nevezett épület nem csupán neoreneszánsz stílusával, illetve a Lotz Károly által készített freskóival hívta fel magára a figyelmet, de itt működött a norvég konzulátus is 1905 és 1935 között, s amikor 1891-ben a nagy drámaíró Henrik Ibsen ellátogatott Budapestre, a Gregersen-házat is felkereste. Bihari János A Lónyay utca ipartörténeti jelentősége mellett művelődés- és irodalomtörténeti szempontból is kiemelkedően fontos. Itt élt Bihari János zeneszerző, aki a mai 36. szám alatti épület helyén álló házban lakott. Bihari, a XIX. század elejének egyik legkiválóbb verbunkos muzsikát szerző cigányprímása volt, 1764. október 21-én született Nagyabonyban. Nem ismerte sem a kottát, sem a hangjegy írást - táncdallamai közvetlenül vonója alatt születtek. Pesten alapította meg nagyhírű bandáját, amelyben 1 cimbalmos és 4 hegedűs játszott. Műveit az idő haladtával tanult muzsikusok jegyezték le és látták el zenekari kísérettel. Egyedül saját neve alatt 3 füzete jelent meg, verbunkos stílusban, hegedűre írva. Bihari János 1827. április 26-án halt meg, holttestét Két Nyúl utcai lakásáról vitték a ferencvárosi temetőbe. Emlékét tábla őrzi a Lónyay utca- Kinizsi utca sarkán. A Lónyay utca irodalmi vonatkozásait is érdemes megemlíteni. Lakott itt Mikszáth Kálmán (méghozzá a 13/a. szám alatti ház I. emeletén, a 12-es számú lakásban), az 53. szám alatt pedig Schöpflin Aladár élt. A kiváló irodalmár, kritikus, többek között a Nyugat című folyóirat főmunkatársa is volt. Egyébként maga a nagyhatású folyóirat is kötődik a Lónyay utcához, ugyanis 1912 és 1916 között a szerkesztőség a 18. számú házban működött. A Lónyay utca városépítészeti szempontból is jelentős épületekkel rendelkezik. A házakat, melyeknek legtöbbje a XIX. század utolsó évtizedében épült, olyan jelentős építészek tervezték, mint Hauszmann Alajos, Kauser József, Frey Lajos, vagy Hild Károly. Az utca elején, a Kálvin tér sarkán a Városkapu Üzletház található, melynek elődje a Fenyves Áruház, a két világháború közötti időszak egyik legkorszerűbb bevásárló központja volt. A következő, igen impozáns épület a Török Pál utca sarkán álló Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, mely 1895-ben készült el, és eredetileg Székesfővárosi Iparrajziskola névre hallgatott. Az épület külső megjelenésében meghatározó, hogy az építész, Kauser József a saroképület jelleget kívánta hangsúlyozni, amit a Vámház körút felől adódó kedvező rálátás is indokolt. Ennek köszönhető, hogy az alaprajzi elrendezésben a sarok kiemelt szerepet kapott. A homlokzaton fellelhető gótikus formajegyek ellenére az épület eklektikus stílusú. Az ablakok keretezésében karcsú gótikus oszlopok láthatók; a fa kapuszárnyak igényesen mintázottak, s a felettük látható üvegbetétes rózsaablak is nagytehetségű mesteremberek munkájának tanúbizonysága. A Török Pál utca másik oldalán, a Lónyay utca 4/c. szám alatt a Szent- Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskola épülete található. Elsőként itt a községi elemi népi iskola 1873-ban nyílt meg, majd miután Kauser József tervei alapján az épület újabb szárnnyal gyarapodott 1887-88-ban, a budapesti református főgimnázium nyílt meg, mely egészen 1943-ig itt működött, hogy azután átköltözzön a Kinizsi utcai új épülettömbbe. A Lónyay utca e három egymás mellett álló épülete igazi harmóniában van egymással, de ez elmondható az utca szinte minden házára, melyek között akad 2-3 szintes lakóépület a XIX. század második feléből, de található itt a századfordulón emelt sokemeletes közintézmény is. Folytatás a 6. oldalon! Ferencvárosi 5 2002. augusztus
