Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. április / 4. szám
2002. április F erencváros az itt élők létszáma csökkent. Az agglomerációba költözők egy része, aki emberibb környezet és egészségesebb életvitel reményében választotta a mindennapos bejárást, szívesen visszaköltözne, ha Budapest élhetőbb, lakhatóbb lenne. Budapest fejleszthető, ha nem is a kertvárosias, családi házas minta alapján, de egy belső szuburbanizációval, a belváros és külváros határán levő elhalt ipari övezetek, átmeneti zónák bevonásával, zöldterületek kialakításával, közterületek felújításával és a parkolási gondok enyhítésével. Ennek a fejlesztésnek potenciális területei a rozsdaövezetnek nevezett elhagyott ipari telepeken kívül a XIII. és a XIV. kerület, valamint a Csepel-sziget csúcsa. A koncepció tervezői röviden összefoglalták az alábbi címszavakban foglalt témaköröket, majd szót kaptak a meghívott érdekeltek: független szakértők, állami, minisztériumi szakemberek, szakmai szervezetek, civil szervezetek, kerületek, kommunális szolgáltatók képviselői. A témakörök: 1. Épület- és városrehabilitáció a lakóterületeken 2. Közterület megújításának és fejlesztésének programja 3. Az átmeneti zóna megújítása, területi tartalékainak feltárása 4. A népesség megtartását és szociális célokat elősegítő lakáspolitika kialakítása 5. A város kommunális szolgáltatásainak fejlesztése, az infrastrukturális hiányok pótlása 6. A környezetminőség javítása és zöldterületek fejlesztése A vita Demszky Gábor főpolgármester és Schneller István főépítész bevezetője után a koncepciót általánosságban érintő kérdésekre hangzottak el vélemények. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy a koncepció átgondolt, eurokonform, professzionális munka, ugyanakkor többen hiányolták a szükséges beruházásokkal kapcsolatos anyagi erőforrások felmérését, a költségtervezést és a prioritások sorrendbe állítását. Elhangzott az is, hogy az anyag nem foglalkozik az elkerülhetetlen törvényi változásokkal, mint például a Társasházi Törvény vagy az Építési Törvény, melyek korrigálása nélkül a koncepció kia Ferencváros vihetetlen. Az érintettek válaszukban elmondták, hogy közgazdászok szerint lehetetlen 15 évre előre költséget tervezni, de egyetértettek abban, hogy a prioritások felvázolása és egy gördülő (7 évenként újratervezendő) program felállítása indokolt. A törvényi módosítások nem tartoznak a tervezet készítőinek kompetenciájába, ezért nem is foglalkozhattak vele. Az épület és városrehabilitáció, lakásépítés kérdésében felmerült a lakótelepek problémája, illetve a meglévő magántulajdonú lakásállomány rehabilitációja, ahol valódi rehabilitációról nem lehet beszélni, legfeljebb egy mai beépítési viszonyokat konzerváló felújításról. A Széchenyi-programban biztosított tömbrehabilitációs forrásokra az elmúlt időszakban mindössze két pályázat érkezett be, az is a Ferencvárosból, más kerületek nem is jelentkeztek. A kérdések között szerepelt az is, hogy egyértelműen negatív jelenség-e, ha Budapest népessége csökken? Az agglomeráció és a főváros jelenleg versenyben áll egymással, de ha nem tekintjük negatívumnak a kiköltözést, el lehet kezdeni a fellazítást, a zöldesítést, és ezzel kell versenyképessé válni, nem a lakásszám növelésével. Tosics Iván válaszában kivihetetlennek tartotta a fellazítást egy szinte teljesen privatizált lakásállományban, amikor a városi lakosság alapterület iránti igénye is nő. A rozsdaövezet, zöldterületek fejlesztése téma kapcsán nagy hangsúlyt kapott az a tény, hogy a rozsdaövezet és az átmeneti zóna városba vonásával Budapestnek lehetősége van egy olyan terület kialakítására, mely soha vissza nem térő alkalom a szigetessé vált zöld részek gyűrűs-sugaras szerkezetűvé alakítására. A nagy lehetőségek mellett azonban tény, hogy az elképzelések megvalósításához, a magántulajdonban levő területek felvásárlásához alapot kellene létrehozni, mert a jelenlegi tulajdonosoknak nem érdekük a „zöldesítés”. Összességében szinte minden hozzászóló egyet értett abban, hogy Budapestnek komolyabban fel kell lépnie a zöldterületek védelmében, szigorúbb szabályozásra van szükség a beépítéseknél. A kommunális szolgáltatások fejlesztése és a környezetvédelem kapcsán a Főtáv képviselője azt az észrevételt tette, hogy hibás a koncepció távfűtéshez való hozzáállása. A távfűtés jelenlegi magas díja az ország energiapolitikájának a következménye, nem a tényleges árat tükrözi. Dániában, Olaszországban a korszerű fűtési módok közül olcsóbb a távfűtés, mint a többi. Tosics Iván vitazáró összefoglalójában elmondta, hogy bár a vita során először sokszoros túlvállalást vetettek a koncepció szemére, utána viszont sorolták azokat a további célokat, melyeket még fel kell vállalnia, mint például:- fellazításos városrehabilitáció- lakótelepek rehabilitációja- várospark-koncepciózus zöldterületi politika- a távfűtés problémái, szelektív hulladékgyűjtés. A vita alapján a következő feladatok várnak még megoldásra: 1. a prioritások átgondolása, a felvetett javaslatok némelyikének beemelése egyes eredeti prioritások helyébe, 2. több érvelés kell amellett, hogy a fővárosnak közösségi politikát kell folytatnia összefüggő területi vonatkozásokban (ingatlangazdálkodás, aktív telekpolitika...), 3. de meg kell maradni a realitások keretei közt: nem hasonlítható Budapest esete Bécséhez, ahol tízszeres az egy főre jutó költségvetés és a fejlesztési területek többsége a város tulajdonában van. Értesítés 2002. április 16-án kedden, 18 órakor a Ferencvárosi Művelődési Központban (Haller u. 27., II. em. 25-26-os terem) lakossági fórumot tartunk a Márton u. 1. sz. alatti, tervezett hulladékudvar ügyében, amelyre várjuk az érdeklődőket. Bánsághi Tamás alpolgármester
