Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. október / 10. szám
Helytörténet és nem nemzetiségként kezelte. A zsidóság jelentős része saját vallási reformja, a neológia révén lépett az asszimiláció útjára. Bár az ortodoxia sem zárta ki az asszimilációt, de igencsak megnehezítette. 1910-re az ország lakosságának 5 %-a tartozott az izraelita felekezethez. A zsidók erőteljes magyarosodásukkal nem csak a magyar anyanyelvűek számát növelték, hanem a honi kultúra lényeges tényezőivé is váltak. Budapesten ennél nagyobb arányú volt a zsidóság jelenléte. Mind az 1910-es, mind az 1920-as népszámlálás szerint a főváros lakosságának 23 %-a volt zsidó. Itt a neológ hitközségek a zsidóság háromnegyed részét tömörítették. (így volt ez a legtöbb nagyvárosban: Szegeden, Pécsett, Aradon, Nagyváradon, Kolozsváron, Temesváron, Kassán is. Csak Pozsonyban és Miskolcon voltak többségben az ortodoxok.) A társadalmi megbecsülést is szerzett zsidóság reprezentációjában is igyekezett kifejezésre juttatni társadalmi-gazdasági súlyát. A XIX. század közepéig épített egyszerű, a belső áhítatra súlyt helyező zsinagógák helyett reprezentatív, díszes épületeket emelt. Legkorábbi példája a Dohány utcai zsinagóga, melynek építője Ludwig Förster (1859). Az 1923-ban épült Páva utcai zsinagógát megelőzően Pesten 23 állandó zsinagóga és 60 pót- imaház működött. Baumhorn Lipót Az építészről és koráról részletesen egy 1999-es katalóguskötetben olvashatunk Szegő Györgytől és Toronyi Zsuzsától. Az itt szereplő életrajzi adatok is ebből a műből származnak. Baunhom Lipót 1860. december 28- án született Kisbéren, Komárom megyében. Győrben főreáliskolát végzett, majd a bécsi Technische Hochschule-ra ment tanulni. Baumhorn miután végzett hazament Győrbe, de hamarosan Pestre utazott és belépett Pártos Gyula és Lechner Ödön tervezőirodájába. 1883 és 1894 között tizenkét évig dolgozott náluk „Egész további munkásságát jellemzik az itt elsajátítottak, nagyvonalú, könnyed rajzkészség, a finom és gazdag részletképzés. Stílusában mindvégig jellemző maradt a lechneri nemzeti formanyelvre való törekvés és az azt megelőző eklektikus komponálási mód, melyhez keleties, illetve reneszánsz, barokk, nem ritkán szecessziós ornamentikát alkalmazott. Épületein szinte mindig megjelennek a Lechner Ödön és követői által gyakran alkalmazott téglaívek, a homlokzaton végigfutó hangsúlyos lizénák...”. Az esztergomi zsinagóga Baumhorn első önálló megbízása, amelyet még Pártos- Lechner irodájának munkatársaként kapott. Az épület 1888-ban készült el, ma csak az átépített változata látható. 1911- 1913 között épül az egri zsinagóga, szintén 1913-ban a trencsényi zsinagógajóval később, 1913-32 között készül el tervei szerint a nyíregyházi. 1923 a budapesti Páva utcai zsinagóga építésének éve. Már 1910-ben Belatini Braun Géza gyáros adakozásából felmerül egy itt építendő zsinagóga terve, akkor még Román Miklós építész tervei szerint. Ez a háború miatt nem valósult meg. A későbbi építész „Baumhorn itt különleges feladatot oldott meg: az udvarra néző monumentális épület úgy jött létre, hogy a szabálytalan négyszög alaprajz átlója lett a templom igen finom keleties, majolika díszítésű főhomlokzata. Az iszlám építészet iszfaháni, bokharai és khívai medresseire (tanházak) utal a kerámia berakás anyaga és mintája ... A zsidó vallási szimbolika a Baumhorn által elgondolt belső díszítőfestés virágmotívumaiban is megjelenik: a virágok makkabeus liliomok. A diadalíven héberül olvasható: Szeresd felebarátodat, mint önmagad!” Az építészeti terveken kívül Baumhorn tervezte a templom összes díszítését beleértve a freskókat, illetve a színes üvegablakokat is. Baumhorn életművének jelentős részét a zsinagógaépítések teszik ki. Bár tervezett iskolát, bankházat, bérházat is, négy évtizedes munkája során tucatnál is több zsidótemplomot tervezett. Az építész mesterművének a szegedi neológ zsinagógát tartják. Ferencváros 15 2001. október
