Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. április / 4. szám
Kultúra 9 Kratochwill nevű fodrásznál lakik, akinek lányát verseiben Ginának nevezi. (Néha Georgina, olykor Regina) Meglepő, de a lány valódi neve Zsuzsa volt. Ez a reménytelen szerelem Vajda kiábrándultságának, magányának a legfőbb oka. Gina férjhez megy, kikosarazza a daliás Vajdát és 1856-ban az alacsony, beteges, de dúsgazdag mágnás felesége lesz. Keserű tapasztalat a költő számára, hogy sem a testi erő, sem az intellektus, sőt még az érzelem sem számít. Egy dolog számít: a pénz. Magáról ír, mikor a Barát és ve- télytárs című novellájának hőse ezt mondja: ,, 0 mindig szegénységét érezte fájni, ha Regina hideg tekintetével találkozott s azon csalódásba esett, hogy a szegénység mindennél, még a pimaszságnál is gonoszabb baj e világon... Mindenki, ha vásárra megy, csak azt veheti meg, minek ára zsebéből telik, s így az ő értéke még a Regináét sem viszi a mérlegen. " Magányát erősítette, hogy csöppet sem volt megalkuvó típus. Jól összeveszett a Gyulai Pál nevével fémjelzett hivatalos, „kompromisz- szumkész” irodalmár csoporttal. Olyannyira, hogy Gyulai az általa vezetett írói segélyegylet pénzéből még kölcsönt sem volt hajlandó adni neki. Vajda János A kiegyezés évében ugyan főmunkatársa lesz a Kossuth-párti Magyar Újságnak, de másfél év múlva kiválik és megpróbál független cikkíróként megélni. Élete utolsó huszonöt évében kortársai, barátai, tisztelői, mint a nagy dühöngőre, őtjöngőre emlékeznek rá. Palágyi Lajos írásában maradt fenn az alábbi jellemzés: „Oly kifogyhatatlanul háborogni, oly szertelenül dühöngeni talán ember nem tudott még. Midőn azt hittem, hogy no most már csak kifogyott a haragja, ő még csak az elején volt s kimeríthetetlen változatosságban, az égiháborúnál pazarabban ontotta lelke haragját” Sokat enyhített magányán, hogy 1872- től többször kiadják válogatott verseit. A ferencvárosi Tompa utcában lakó Vajda Jánosra utóbb egyre többen tekintenek úgy, mint a holnap irodalmának vezérére Mindennapos programja volt, hogy lakásáról elsétált a Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán lévő Kammon Kávéházba, ahol átnézte az újságokat. Ott gyűltek köré az akkori fiatal irodalmárok: Endrődi Sándor, Reviczky Gyula, Ábrányi Emil, a Palágyi testvérek, Zempléni Árpád. Sőt, ha Pestre látogatott, akkor Komjáthy Jenő is Vajda asztalához sietett. Ez a kávéház volt a Vajda-kör, az ellenzéki írók gyülekező- helye. Politikai radikalizmusa, kozmikus magány érzete nem tette lehetővé, hogy a szőkébb lakhelyét, nevezetesen a Ferencvárost verseiben, vagy temérdek írásában megörökítse. dobrovits Mikszáth Kálmán 1847-ben született Szklabonyán, és bár egész életében sokat költözött - Pestről vidékre, vidékről Pestre, Szegedre, majd újra Pestre - mindvégig „jó palóc” maradt. Irodalmi pályafutása nehézkesen indul: első elbeszéléskötete, melyet saját költségén ad ki, teljes kudarcot vall, írásaira nem talál kiadót. Arra kényszerül, hogy feleségétől is elváljon, így kímélve meg az asszonyt a nélkülözéstől. Első sikereit a Szegedi Napló vezető publicistájaként C aratja, itt jelenik meg A tót atyafiak, és )nnek híre már Pestre is elér. Már a Pesti Hírlap munkatársa, amikor megjelenik A jó palócok, s ezzel az írói érvényesülés lehetősége is megnyílik előtte. Tagjává választja a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság, országgyűlési karco- latai óriási népszerűségnek örvendenek, anyagi biztonsága pedig lehetővé teszi, hogy újra feleségül vegye Mauks Ilonát. Gyermekei születnek, országgyűlési képviselő lesz, megjelenik a Beszterce ostroma, Az eladó birtok, a Szent Péter esernyője, mely nagy sikert arat, számos nyelvre lefordítják. A Budapesti Újságírók Egyesületének elnökeként saját lapot indít, erről azonban hamar lemond, inkább a regényírásnak szenteli idejét. 1987-től sorban jelennek meg művei: Új Zrinyiász, Gavallérok, Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, és belekezd a Fekete város megírásába is, de ennek megjelenését már nem éri meg. A fiatal Mikszáth először joghallgató korában ismerkedik meg a nagyvárosi élettel, de a Hatvani utcai Kammon kávéház légköre cseppet sem nyűgözi le a vidéki ifjút, aki későbbi karcolatai ironikus hangnemében így ír ezekről az időkről: „Öreg, züllött írók isszák itt a kapucínert, és az ország minden részéből felgyülemlett, foglalkozást nem talált vagy nem tűrő, többnyire excentrikus alakok, akik érzik, hogy valami mozog bennük (némelyikben tán a giliszta). ” A nagyvárosi életről később sincsenek illúziói, talán még a valóságnál is sötétebben ábrázolja azt agglegényéveiben: „Az utcákon az éj leányai magyarul árulják a szerelmet. Magyar portéka ez, s magyarok közt kelendő. A magyar főváros csak ilyenkor magyar. S az ember Mikszáth Kálmán igazán nem tudja, jobban szomorkodjék-e nappal, mikor németnek találja, azon, hogy német, mint azon, hogy magyar, mikor éjszaka magyarnak találja." 1902 és 1903 között a Lónyay utca 13/a, első emelet 12-es számú lakásban lakik, ekkor a Pesti Hírlap munkatársa. Nosztalgiája a nógrádi táj, a vidéki élet iránt mindvégig elkíséri, újra és újra felébred benne a vágy, hogy visszatérjen szülőföldjére. Fiatalemberként is azt vallotta: „aki falun született, az meg nem szabadulhat a falutól”, és 1904-ben, amikor látatlanban megvette Szontágh Pál horpácsi kúriáját, úgy érezte, hazatért: „Amint közeledik az idő, hogy apáimhoz kell mennem, úgy nő bennem a vágy életmódjukat is fölvenni. Kellett nekem egy titkos hely, melyről csak én tudjak, minthogy az embernek van egy titkos könyve, amiből bátran plagizálhat, mert más nem tud felőle, kell egy hely, ahol a füvekből, árkokból, erdőkből a fantázia segélyével témákat hasogassak ki írói mesterségemhez, ahol nekem öreg fák titkos susogással meséljenek, s patak vize csobogjon. ” 1910 májusában hal meg Pesten, néhány nappal azután, hogy negyvenéves írói munkásságát a Vigadóban díszüléssel, virágokkal, beszédekkel ünnepük. A pesti városatyák a Reviczky teret Mikszáth térre keresztelik, szülőfaluját Mikszáthfalvára. Patakcsobogástól és erdősusogástól távol, a róla elnevezett téren 1961 óta szobra is áll, melyet Kocsis András készített. Megyeri Zsuzsanna
