Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. január / 1. szám
Interjú ezeket azon érdekességeknél és izgalmaknál, hogy soha nem tudom, mire ébredek a következő nap. Márpedig Kelet-Európa ilyen hely. Nem vagyok biztos abban, hogy milliókra kiróhatjuk azt a fáradságos kötelességet, hogy kelet-európai izgalmak közt éljenek, mert bennünket ugyan hódítanak ezek az izgalmak, hiszen értelmiségiek vagyunk, de aki nem az, annak csak szenvedés itt az élet.- Ön szerint hogyan kell(ene) polgár módra, élni?- Például úgy, hogy amikor az ember elsején megnézi, mennyi pénze van a bankszámláján, akkor nem esik kétségbe, mert tudja, a következő hónapban is ugyanannyi lesz a számlán, vagy esetleg több. A polgári életforma egy kiszámítható, konszolidált élet kerete. Létbiztonság. Itt, Kelet-Európábán sosem tudhatom, a következő hónapban lesz-e egyáltalán pénzem. Polgári élet, hogy ha beteg vagyok és bemegyek a kórházba, akkor tudom, onnan gyógyultan fogok kijönni. Itt, Kelet-Európábán nem tudhatom, kijövök-e vagy sem. De hogy személyes példát mondjak: kaptam egy levelet, mely szerint én, mint mobiltelefon-előfizető, aranykártya birtokos, jogosult vagyok hitelkártyára az egyik banknál, csak ki kell töltenem a kérdőívet. Kitöltöttem. Egyetemi tanár vagyok, foglalkoztatott értelmiségi - mégis úgy ítélték meg az illetékesek, hogy nem vagyok hitelképes, nem kaptam meg azt a hitelkártyát, amelyet ők maguk ajánlottak fel az aranykártyás telefon-előfizetőnek. Magyarán egyetemi tanárként, értelmiségiként nem vagyok hitelképes! Kiszolgáltatottság, megalázottság, bizonytalanság, mind benne van ebben az egyáltalán nem polgári kis epizódban.-Az, hogy ki az orvos, az ügyvéd, többé-kevésbé evidens. De ki a polgár? Akire rámondom? Kié a kiváltság, hogy polgár legyen ma Magyarországon?- Potenciálisan mindenki polgár, aki a fent vázolt normák szerint élhet, aki elmondhatja, hogy biztonságban érzi magát anyagilag, biztonságban érzi magát az állammal, nagy szervezetekkel szemben, akinek van autonómiája, cselekvési szabadsága, aki ha kap egy levelet a banktól, akkor számíthat is arra, hogy megkapja a hitelkártyáját. A polgárénál demokratikusabb szerep szerintem nincs. Senkit ne tévesszen meg az, hogy a jelenlegi sajátos retorikában a polgár szót kisajátították. A magyar politikai kultúrában, sajnos, nagyon gyakoriak az effajta ellopott szavak. Ellopták annak idején a munkás szót, de ellopták a magyart is. De attól, hogy egy szót ellopnak, kisajátítanak, a szó nem válik érvénytelenné. Vissza kell lopni ezeket a szavakat, vissza kell adnunk a jelentésüket. Közállapotokon elgondolkodó embereket ez motiválja. Nagyon polgári dolog lenne visszaszerezni a polgár szót. Például tisztességes beszéddel. Hogy valami jót is mondjak, érzésem szerint ez a folyamat már elindult, függetlenül attól, hogy vannak hideg- és polgárháborús jelek, elképesztő anomáliák, korrupciós esetek, visszaélések. A trend a polgáriasodás. Nálunk mindig is kettős struktúra volt, igaz, a polgári rész csökevényesebb volt, mint a feudális.- Mert mindig alattvalók voltunk. Felszámolható ez a feudális státus?- Szociológiai szempontból nézve ma sokkal többen élnek szabadon, mint bármikor ebben az országban. A feudalizmus nem könnyen eltűnő jelenség, főleg azért, mert sokan csakis feudális módon és viszonyok közt képesek élni. De legalább annyian képesek és akarnak szabadon élni. A küzdelem esélyei most a legnagyobbak a történelem során.- De át tudjuk-e programozni az agyakat? Mi van, ha valaki nem akar vállalkozni, nem akar a korszellem szerint élni, reggel be akar menni a munkahelyére, becsülettel melózni, este pedig vacsorára hazamenni?- Nem megy. Az a kor elmúlt. Vége. így ma már nem lehet élni, hogy nem vagyok felelős saját magamért, mert csak kis csavar vagyok a nagy gépezetben. Ha valaki így akar élni, az elég hamar látogatást tesz a kórházban és kész, többé ki sem jön. A sokat emlegetett jóléti kapitalizmusban se reménykedjünk, mert az nem lesz nálunk, ugyanis egyszerűen nincs rá pénz. Nyugati intézményei is mind átalakultak már. Csak azokban a szolidaritási hálókban tudunk gondolkodni, amelyek valamilyen önszerveződésnek köszönhetik a létüket. Az állam nagy újraelosztó mechanizmusai gazdaságilag finanszírozhatatlanok, ugyanis feloldják a szükségleteket, parttalanítják, végtelen lesz az igény, s a gazdaság nem képes kitermelni magából azt a forrástömeget, amellyel ki lehetne elégíteni ezeket. Dániában, a jólét mintaállamában például bevezették a parókaszolgáltatást. Hogy aki kopasz, igényelhessen parókát. De gondoljunk bele: ha ezt bevezették, miért ne vezetnék be a műköröm szolgáltatást is? Vagy a vécépapír szolgáltatást, hiszen az is szükséglet és igény. Végtelen spirállá válik az egész... a szükségletek mindig nőnek, a források mindig lemaradnak. Újra kell tehát gondolnia mindenkinek a saját fennmaradását, az államnak, az önkormányzatnak, a szociális szervezeteknek pedig minden erőt arra fordítani, hogy megsegítse azokat, akik valóban képtelenek önálló vállalkozásra. A rendszerváltás nem tudta sajnos az egész társadalomra teríteni áldásait.- Miért nem?- Mert nem népi elégedetlenség hozta létre. Nem mi csináltuk. A világhatalmak alkujának eredményeképpen történt. Sőt, nem is nagyon hittük el, hogy lesz rendszerváltás. Amikor az évszakok fordulnak, a tavasz átmegy nyárba, akkor se gondolja az ember, hogy ezért ő tett is valamit. Egyszerűen megtörténik, s a nép nyafog tovább: télen hideg van, nyáron meleg van... erre vagyunk kondicionálva. Aki annak idején tényleg tisztában volt azzal, hogy változások lesznek, mert közel volt a tűzhöz, az összeszedett, kimentett magának annyi tőkét, hogy óriási előnnyel indulhatott a vadkapitalista versengésben, márpedig a vadkapitalizmus sajátossága, hogy aki induláskor gazdag, az még gazdagabb lesz, aki pedig szegény, az még szegényebb. Az ennek nyomán keletkező feszültség kezelésére pedig semmilyen módszert és technikát nem ismertek. Ez igazi drámai helyzet, amelyben mindenki azt tette, amit tehetett, senki nem tudta valamiféle sémába rendezni. Mivel nem volt forradalom, jogállami eszközökkel se lehet megfogni senkit. Csak remélni lehet, hogy a szociáldemokrácia felé oldódik majd a beindult folyamat, s kezelhetővé válik az elmúlt évtizedben felgyülemlett problémahalmaz. Teljesítményen alapuló, a versenyt tiszteletben tartó, ugyanakkor a gyengébbet nem kirekesztő társadalmi mechanizmus lenne kívánatos. Van rá példa Európában, s mivel mi is arrafelé tendálunk, talán meglátjuk a példát.- Elég ehhez tíz év tanulóidő?- Tíz év az ember életében sem túl sok, s amikor ezer évekkel dobálózunk, végképp kicsinek tűnik, kell ehhez ötven-hatvan év, ha nem szólnak közbe nagy katasztrófák. Márpedig katasztrófa várható, két óriási problémakört említenék. Egyik a már taglalt, globálisan tapasztalható, semmivel nem igazolható egyenlőtlenség szegény-gazdag között. Felmérhetetlen veszélyt rejt magában, hogy mást ne mondjak, a nemzetközi terrorizmusét. A másik a környezeti katasztrófa. Ha továbbra is így és ilyen irányba változnak a Föld klimatikus viszonyai, ötven év múlva Hollandia eltűnik, visszajön a jégkorszak stb. Szóval nem érdemes idillikusnak látni a jövőt. Nehogy úgy járjunk, mint Jókai. Épp ezért talán nem a következő évezredre kéne projektet készítenünk, mert sürgős dolgunk van már most, az elkövetkezendő években is. Garamvölgyi Katalin Bajor sör és görög műszaka A Lurdy Ház első emeletén található Lakoma Tanya és Korinthosz étterem tulajdonosa elhatározta: havonta egyszer bajor és görög estet rendez azzal a céllal, hogy a látogatók megismeijék azokat a nemzeti kisebbségieket, akikkel együtt élnek, akik mellett naponta elmennek az utcán anélkül, hogy ismernék kultúrájukat, nemzeti ételeiket, folklórjukat. A Lurdy Kft. igazgatója is jó ötletnek tartotta az ötletet és felvetette, mi lenne, ha minden európai nemzetnek rendeznének ilyen estet. Felajánlotta a Ház támogatását is, biztosítván a színpadot, valamint a fény- és hangtechnikát. Az együttműködés eredményeként nagy sikerrel tartottak már sváb, görög, szlovák és cseh, szerb, horvát, tiroli és bajor estet. A kisebbségi önkormányzatok is felajánlották segítségüket a további estek szervezéséhez, így a Lurdy Házzal közösen február végén görög, március elején pedig sváb farsangot rendeznek, f zerkesztőségünk munkatársa részt vett a december elsején megrendezett görög esten, amit - eleget téve a Ferencvárosi Görög Kisebbségi Önkormányzat és Hadzijanisz Hrisztoszné, a szervezet elnöke felkérésének - Pál Tibor alpolgármester nyitott meg. Aki ezen az estén ellátogatott a „Lurdyba”, az megkóstolhatta a műszakát és a töltött padlizsánt, az athéni, krétai, és a gyümölcsös csirkét, élvezhette a szegfűszeg, a fahéj és az olíva illatát. S hogy az illúzió teljes legyen, a Mítikasz együttes zenéje egy kis időre a görög tájakra repítette a vendégeket.
