Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001. április / 4. szám

Részönkormányzat________________________________________________________________________________5

megszabaduljunk a lejárt gyógyszerektől, az otthon tárolt fáradtolajtól, hasznavehetetlen akkumulátoroktól, festékektől, hígítóktól s más efféle veszélyhordozóktól. A szállítást és a begyűjtött hulladékok szakszerű megsemmisítését az alapítvány finanszírozza (kb. 300 ezer forintjába kerül alkalmanként egy ehhez hasonló megmozdulás). Dombai Gábor emlékeztetett rá, hogy az előző évi hasonló akció során leginkább a lakótelepen élők bizonyították fogékonyságukat a környezetvédelmi szempontokra, hiszen akkor a legnagyobb meny- nyiségben itt gyűlt össze az elszállítani való.

ÚJRA

DRÓTSZAMÁRON

Másutt protokoll-fényképekkel kisért csinnadrattás esemény lett volna, a József Attila lakótelepen élők viszont már meg sem lepődtek attól, hogy április 24-én a részönkormányzat összes képviselője végigkerekezett a lakótelep valamennyi utcáján és közterületén. Hidasi Gyula, a Rönk elnöke vezette be azt a kedves szokást, hogy évente többször is kerékpárok nyergébe pattanva, együtt szemlélik meg a lakótelep állapotát. „így azonnal megvitathatok a problémák, akár a környék lakóival is. Mindannyian ugyanazt látjuk, s egymás körzeteinek gondjait is tapasztalva, látva tudunk mérlegelni a döntések meghozatalakor” - hangzik a hagyományossá vált esemény filozófiája. A kerékpáros túrához egyre többen csatlakoznak. Idén már az önkormányzat egyik irodavezetője és a FESZOFE Kht. vezetője is ott volt a tavaszi kerékpáros szemlére összegyűltek között.

EX-PÉNZÜGYMINISZTER A LAKÓTELEPEN

Az MSZP ferencvárosi szervezetének meghívására, a március derekán megtartott nyilvános fórumon, Medgyessy Péter egykori pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes ismertette álláspontját az ország politikai és gazdasági állapotáról. A zsúfolásig megtelt lakótelepi közösségi házban elsősorban a szegénység, gazdagság és infláció összefüggéseire hívta fel a figyelmet. Kifejtette, hogy folyamatában az anyagilag legtehetősebb rétegek számára is károssá válik, ha a társadalom élesen kettészakad, s nem orvosolják a nagycsaládosok, a munkából kimaradó választók és a fiatalok gondjait. Elmondta, számára az oktatás, a képzés és az egészségügy jelenti a prioritást: az országnak minden eddiginél többet kell fordítania ezekre a területekre. A roma kérdésről szólva figyelmeztetett: ez a nem romák kérdése is. Az ország EU csatlakozását is veszélyeztető folyamat azonnali intézkedéseket kíván. Kérdésekre válaszolva megnyugtatta a jelenlevőket: nem kell újabb „Bokros-csomag”-szerű intézkedésektől tartani.

MÁR NEM JÖVÜNK AVARBA...

Petőfi zsongító, lélekemelő érzésként élte meg azokat a pillanatokat, amikor a fák szép komótosan megváltak a maguk lombkoronájától. Ahogy saját maga is megénekelte: képes volt kiülni holmi dombtetőkre, s onnan fülelni „ a fák lehulló levelének lágy neszét”. Lágy nesz?! Tessék csak megkérdezni egy a József Attila lakótelepen élőt, ismer-e bármilyen hangot, ami agresszívebb lenne annál, amit az összetöpörödött falevél ad ki magából! Nemcsak - és nem elsősorban akkor - amikor földre hull, hanem később, amikor már vagy tizedszer söprik kupacokba, s pajkos szeptemberi (októberi, novemberi stb.) szelek újra és újra szertefüjják.

Előbb-utóbb minden lakóközösségnek kialakul saját mitológiája. Erre felé például többen esküsznek arra, hogy azt a bizonyos Sziszüphoszt - akit az alvilági bírák az idők végeztéig tartó eredménytelen és kilátástalan munkával akartak sújtani - nem is sziklagörgetésre, hanem permanens falevélgyűjtésre ítélték.

Szó, ami szó, nincs egyszerű dolga annak sem, aki hivatalból kényszerül a kérdés kezelésére. Esztendőről esztendőre — a történelem neves hadvezéreit megszégyenítő - hadműveleti térképeket készítenek a lakótelep lombmaradványoktól történő felszabaditására, az ütemtervek azután a feladatot végző cég munkatársai számára előre nem látható események hatására (például: télen esni kezd a hó) rendszerint felborulnak. Késleltetheti a munkát az is, ha - a szociális érzékenységből kiindulva - megbízott vállalat tüsszögni kezd (vagyis az aznapi egy-három közhasznú munkás beteget jelent). Nem irigylem a részönkormányzat képviselőit sem. Csak tisztességgel, kalaplevéve lehet emlegetni őket. Iszonyatos lehet ilyen nyomás alatt élni. Néhány hónapon keresztül tehetnek bármit, mehetnek bárhová, a levelek ügye mindannyiszor szóba kerül. Noha tudván tudják, hogy lakótelepi méretekben jó ütemben halad a dolog, azt is megértik, hogy kinek-kinek a saját környéke fáj legjobban, s míg ott nincs rend, a lakók türelme is véges. Egyszerre, s egy időben, mindenütt képtelenség elvégezni a feladatot.

Akadnak persze érdekes kísérletek is. Időről-időre hallani valamiféle partizánakciókról, amivel maguk az egyes lakó- közösségek járulnak hozzá a nagy hadművelet sikeréhez. Összesöprik, kupaccá gereblyézik lakóházuk környékének lombmaradványait, jelzik a Rönknek - amely máris továbbküldi az információt — s a rákövetkező napok egyikén az illetékes kht. alkalmazottai (vagy a jóval kevésbé illetékes orkánszerű széllökések) kupactalanítják a környéket. A mostani szezonban dicséret illeti a közmunkásokat - többnyire ők bizonyultak fürgébbnek. A lokális sikereket azonban nem tudták általános győzelemmé kovácsolni, a lakóövezet egy részén — az elmaradt tél ellenére - sokáig az avar volt az úr.

Sokáig... Most azonban már - egy-két ottfelejtett halom kivételével - nyoma sincs a tavalyi faleveleknek. Ha azonban feljebb emeljük tekintetünket a földről, láthatjuk: már ott tülekednek a faágakon az ideiek.- hegedűs -