Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. január / 1. szám
Kultúra 7 Szupernagyiék a XXI. században A ferencvárosi nyugdíjasoknak van egy rokonszenves és eleven szervezete, mely komoly gyakorlati eredményeket ér el az idős emberek élethelyzetének javításában és hétköznapjainak színesebbé tételében. A szervezet tagsága 460 fő, zömük, mintegy kétszázötven fő a József Attila-lakótelepről jön. Minden évben sikerül mintegy 80-85 idős ember nyugdíján emelni valamicskét a Nyugdíjintézetben, ez végleges emelés, és rendre sikerül azt is elérni, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár egyszeri, 10-15 ezer forintos segélyt utaljon ki egyes kerületi nyugdíjasoknak. A szervezet létrehozta az Idősek Tanácsát, melyet Erdei Ferenc (aki mellesleg a Nyolcvanévesek Klubjának is megteremtője) és Szegedi Ivánná (Erzsiké) vezet, aki afféle fáradhatatlan szupernagyiként hihetetlen sokat tesz az idősekért. A Nyolcvanasok Klubja (díszelnöke a polgármester) volt a tavalyi nagysikerű margitszigeti bringóhintós-buli fő szervezője is. A negyedévenként ülésező Idősek Tanácsa, melynek Bánsághi Tamás alpolgármester az elnöke, igyekszik a felmerülő problémákat közvetíteni a kerületi önkormányzat felé. Külön klubba tömörülnek az egyedül élő idősek is. Az FMK minden hónap utolsó hétfőjén helyet biztosít a klubrendezvényeknek, ahol szakorvosi előadások és személyre szóló tanácsadás várja a nyugdíjasokat. A szervezet klubja, melynek az FMK ad otthont, minden évben kirándulásokat szervez, rendszeres műsoros taggyűléseket tart, karácsonykor pedig komoly segítséget jelentő, értékes ajándékcsomagokat juttat tagjainak. Az önkormányzat az idősek számára minden hónap első csütörtökjén ingyenes jogsegélyszolgálatot biztosít a mester utca 59-ben. Jóllehet az érdekvédelmi szervezet az MSZOSZ tagszervezete, nemcsak a szakszervezeti tagokat, hanem minden ferencvárosi idős embert szívesen lát a minden hónap első csütörtökjén tartott nyílt napjain, jó kapcsolatokat ápol egyéb civil szervezetekkel és a kerületi Vöröskereszttel, a FESZOFE-vel és a Rákóczi Sütőipari Vállalattal. Hogy örökifjú nénikről és bácsikról van szó, jelzi a lenyűgöző vállalkozás, mellyel az idősek az új évezredet köszöntötték: az ovisokat megirigyelve, akik futóversenyt rendeztek az újjávarázsolt Napfény utcában, a nyugdíjasok is futásnak eredtek, és december 31-én fáklyás stafétával száguldottak át a XXI. századba. - fv Adni jó Orián Géza már öt éve dolgozik szociális munkásként a Ferencvárosban az önkormányzat megbízásából. Munkája során észrevette, hogy a különböző szervezetektől (iskolák, nevelési tanácsadók) függetlenül hamarabb tud bizalmas kapcsolatot kialakítani a hátrányos helyzetű gyerekekkel, mintha e szervezetek képviselőjeként keresné fel a családokat. Azért is tárulkoznak ki előtte a gyerekek, mert semmit nem ad tovább a felnőtteknek, s így szinte cinkosukká válik az utcákon, tereken csatangoló srácoknak. Már hagyománnyá vált, hogy Mikuláskor Orján Géza jelmezbe öltözik és krampuszaival bekopogtat a legrászorultabb középső- és külső ferencvárosi családokhoz, ahol az általa és a barátok, valamint idén az Igen című katolikus folyóirat szerkesztősége által is vásárolt csokimikulásokat ajándékozza a gyerekeknek. December 5-én és 6-án ismét felkerekedett, ám most a krampuszokon kívül új segítői is akadtak a Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanulói személyében. A népes csapat első útja a Dzsumbujba vezetett, ahol a Mikulást látván óriási zsivaj támadt. A krampuszok egyike, aki az életben maga is amolyan krampuszféle, vagyis nem nevezhető igazán jó magaviseletű kamasznak, látván, hogy a kicsik mennyire örülnek az ajándéknak, szerepéből kiesve felsóhajtott: - Géza bácsi! Olyan jó adni! Az egzotikum kemény magja „A többség felelőssége a kisebbség kultúrájának megismerése” Mondák, nyelvészeti, történelmi kutatások zerint az indiai Pandzsáb területéről, vagy Kasmírból, esetleg Közép-Azsiából menekültek a mohamedán hódítók elől. Európába érkeztek valamikor a VII-VIII. században. Egyes források szerint a törökök elől menekültek tovább a Balkán-félszigetről békésebb tájakra. Magyarországi megjelenésüket a XVI. századra tehetjük. Budán telepedtek le. Kovácsok, tűzmesterek, golyóöntők, kardkovácsok, hóhérok, fegyvercsiszárok, seborvosok voltak. Vajon melyik ez a népcsoport? Ha most egy kvízjáték résztvevői lennénk - még maguk az érintett népcsoporthoz tartozók közül is kevesen tudnák, hogy a legnagyobb magyarországi kisebbségről szól a történet. A Lónyay utca egyik szép polgári bérházában cigány származású főiskolások egy kis „kemény magja” azon dolgozik, hogy ez a helyzet megváltozzon. A „Mangó Műhely” programvezetője, Hatfaludi Judit beszélő partnerem.- Mi a célja a programnak és kik a támogatók?- Alapítványunk amerikai kvéker (liberális protestáns) szervezet, az American Friends Service Committee. Filozófiánk a társadalom etnikai, faji, vallási alapon kirekesztett tagjainak segítése a tolerancia és az erőszakmentesség jegyében. Több mint negyven országban tevékenykedünk Chilétől Szerbiáig, Dél-Afrikától Kolumbiáig. Az 1. és II. világháború polgári áldozatainak nyújtott segítségért Béke Nobel-díjat kaptunk. Magyarországon 1947-ben Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki szervezetünket. Később a kommunista kormány megszüntette tevékenységünket. Három évvel ezelőtt kezdtünk ismét dolgozni. A kezdetekkor roma nőszervezetekkel és a Martin Luther King Egyesület munkatársaival működtünk együtt. A „Mangó Műhely” komplex program. A roma történelem, kultúra, irodalom, zene, tánc megismertetése erősíti a roma gyerekek pozitív énképét, másrészt a nem roma gyerekeket segíti a másság elfogadásában. A program része az információt közvetítő cigány származású főiskolások felkészítése is. Miért kapta a program a „Mangó Műhely” nevet?- A „műhely” szó a bázisdemokratikus, alulról jövő szerveződésekben a párbeszéd nyílt, de ugyanakkor meghitt, bizalmas tere. A mangó egy édes, egzotikus déligyümölcs, amely akárcsak maguk a romák, Indiából származik. Nagy, kemény magja jelképezi ennek a csoportnak az erős magját. A cél: megérteni a rasszizmust, hogy végre Közép-Európában a roma (cigány) kisebbség ellen irányuló diszkrimináció egyszer és mindenkorra szűnjék meg.- Hogyan kerülnek kapcsolatba a "Mangó Műhely" munkatársai az iskolákkal, és milyen a fogadtatás?- Munkánk első szakaszában levelet írtunk a VIII-IX. kerületi iskolák igazgatóinak és ismertettük programunkat. A fogadtatás egyértelműen pozitív. A rendkívüli órákat mind a gyerekek, mind a tanárok nagy érkelődéssel fogadják. A zenés, rajzos játékos módszer lehetővé teszi, hogy a gyerekek és a felnőttek bekapcsolódjanak a munkába, átéljék a történteket. A foglalkozásokon a főiskolások elmondják, hogy büszkék cigány származásukra. Hihetetlen, milyen reakciókat vált ki ez a személyes vallomás! A roma gyerekek felkiabálnak: én is, én is. én is büszke vagyok! A nem roma származásúak másképp néznek társaikra. A roma nép sorsának, kultúrájának megismerése segítségükre van a szolidaritás, a másság iránti tolerancia kialakításában.- Mi a jövő, milyen irányban tervezitek a továbblépést? Van-e valamilyen kapcsolat az itt élő indiaikkal, kisebbségvédő civil szervezetekkel?- Ebben a programban rengeteg lehetőség van még. Tervezzük, hogy vissza-visszatérünk azokba az iskolákba, ahol már jártunk. Velük fejlesztő csoportok kialakítását tervezzük. Fontos lesz a jövőben a program kiterjesztése a tanárképző főiskolákra is, persze ehhez elméleti anyagaink további bővítésére van szükség. Több gyakorlati tapasztalatot kell szereznünk az oktatási intézményekben ahhoz, hogy átadhassuk tudásunkat a leendő tanároknak. Terveink között szerepel más kerületek iskoláinak a felkeresése is, ahol a roma népesség elenyésző létszámú. Civil szervezeti kapcsolataink már vannak, de ebben az irányban is tovább szándékozunk lépni. Az indiaikra még nem gondoltunk, ez jó ötlet. Valóban sok segítséget kaphatunk tőlük a roma történelem, kultúra megisnieréséhez.- Úgy tudom, hogy a magyarországi cigányság egy része a teljes asszimiláció híve, mások viszont jobban ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen állásfoglalása a szervezetnek?- Azt gondoljuk, hogy ez legyen mindenkinek a saját döntése. Az élet különböző területein lehetséges az asszimiláció, de elsősorban az a fontos, hogy a cigányságnak is legyen egyenlő esélye a munkához, tanuláshoz való joghoz. Ahhoz is legyen joga, ha egyénileg úgy dönt, hogy gyakorolni akarja nyelvét, kultúráját. Mária Terézia idejében a cigány gyerekeket elvették a szüleiktől, intézetben nevelkedtek. Erről az a véleményünk, hogy az erőszakos asszimilációra tett kísérletek sok keserű tapasztalatot hoztak az emberiség történetében, gondolom, hogy ebben az irányban semmilyen lépést nem lehet helyeselni. Nem feladatunk, hogy egy népcsoport helyett döntsünk az integrálódás mértékéről. A többség felelőssége a kisebbség kultúrájának megismerése és megismertetése, „ez a mi munkánk, és nem is kevés”. KELETI
