Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. január / 1. szám
Életmód, rejtvény 21 Tanulságos történetek Kapucsínósztori A mozgólépcsőn felfelé már a számban éreztem a vajas-leveles péksütemény elomló ízét, a capuccino meleg-édes zamatát, és szinte megbabonázva indultam el az illatok keltette ösvényen. A piros-kék portál, a csupa üveg, magas pult látványa ugyan nem hasonlított a bennem felidéződött kis olasz bár meghitt és hívogató légkörére, de akkor már késő volt. A gyomomedvek működése háttérbe szorította a rációt. Beléptem. A gépies gesztusok, a pillantás nélküli szempárok semmi jóval nem .ecsegtettek, de a jobb félteke nem akarta megadni magát. Mikor kezembe vettem a csészét, már tudtam, hogy hibáztam: a homokszínű lötty langyosan kavargóit a kiskanál gerjesztette örvényben, de az így sem lett ivásra ingerlőbb. A körülöttem állók egykedvűen hörpöltek és haraptak, majd újra hörpöltek és haraptak. Arcukon a csalódottságnak nyoma sem látszott. Bátran belekortyoltam hát az italba, de az még mérsékelt elvárásaimat is olyan messze alulmúlta, hogy feltámadt bennem a forradalmár: Embertársaim, miért tűritek némán, hogy becsapjanak benneteket?! Miért nem lázadtok a sorsotok ellen? Mielőtt még barikádra szólítottam volna őket, felülkerekedett pszicho- pedagógus énem, és azzal a szándékkal vittem vissza a félig sem elfogyasztott italt, hogy megpróbálom kinyomozni, miért is hívják ezt a hig tejeskávét capuccinónak. Kérdésemet igyekeztem olyan tárgyilagos érdeklődéssel feltenni, amilyet keserű szájízem csak megengedett, de hogy mégis bujkálhatott benne némi irónia, vagy rejtett indulat, az a válaszból egyértelműen kiderült: Ha nem ízlik, nem kell inni! Paff. Nem sok sanszot kaptam a párbeszéd folyatására, de még nem adtam fel: Csak azt szeretném tudni, hogy hogyan készítik, talán a gépet nem használják megfelelően? Mi nem tehetünk róla! - pattogtak a szavak, és már fordította is el a fejét, hogy ne is lásson, hogy ne is halljon, hogy ne tartsam fel, hogy végezhesse a dolgát, mert a futószalag nem áll meg, a sor nő, az emberek türelmetlenek. Lehet, hogy a gép rossz! - lobogtattam meg a fehér zászlót békítőleg. A gép jó, én tudom, én vagyok a műszakvezető! - fejét újra elfordította, és már a következő vevőre szegezte szigorú pillantását. Nekem már nem volt mondandója. A történet itt véget ér. Nincs tanulság. De ha van is, nem boncolgatom. Inkább arra a kis bárra gondolok a Campo de’Fiori sarkán, Rómában, ahol a „barista” minden belépőre zavarba ejtő pajkossággal mosolyog, számban érzem a habos, forró capuccinót, amire a kakaóport virág alakban szólják, és ha tanulságot nem is, de vigasztalást találok a képekben, melyek talán kitörlik emlékezetemből a platinaszőke pultoslány barátságtalan arcát és a kapucsí- nó förtelmes ízét.- inezsu Decemberi rejtvényünk megfejtése: Fővámház Nyertesek: Bagány Andrea, Szalma Jánosné és Szarvas Kálmánné. Az utalványt kipostázzuk.
