Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. április / 4. szám
Interjú 13 Puha vagy, Jenő! „Puha vagy, Jenő!” - kiabálták a szurkolók, pontosan akkor, amikor épp talán egy csatárcsillagnak lépett oda úgy, hogy az csillagot látott. Ám sokat látott csillagok sem mondták, hogy Dalnoky Jenő alattomos lett volna. Persze ő is látott épp elég csillagot. Elég, ha arra gondolunk, hogy az Aranycsapatban is jó néhányszor játszott, hogy olimpiai bajnok volt velük 1952-ben (s hogy ne feledjük, bronzérmes Rómában), Kocsis, Puskás, Czibor, Palotás, Hidegkúti és persze Sándor Csikar, valamint a többiek, Szusza, Deák, Szilágyi, avagy a későbbiekben Fenyvesi, Göröcs, Albert, valamint, na szóval, találomra néhány csatár, ellenfélként, csapattársként - már önmagában fémjelzik a kőkemény hátvédet. Hisz olyan korszakban volt ő futballista, amikor már gyepre lépni az élvonalban - az sem volt kevés. Hát még válogatottként! Tizennégyszer. Edzőként bajnokságra, nemzetközi kupa döntőjébe vitte a Fradit, korosztályos ifiválogatot- ■tal végiverte Európát. Akinek ez kevés, csinálja utána. A régi Pestújhely egyik kertes házában lakik. Érdekes, hisz sosem volt szokása a kertelés. Persze csak szóban nem. Ide született. Hogyan került a Fradiba? Hogyan, hogyan... Hát úgy, hogy az egész család FTC-drukker volt. Mamája és papája frigye is úgy zajlott, hogy megesküdtek a templomban, aztán a násznéppel együtt irány az Üllői út, meccs után jöhetett csak a lakodalom. Azért a Fradiba kerülni mégsem volt olyan egyszerű.- A Szent István Gimnáziumba jártam, az Ajtósi Dürer sorra. 1946-ban az volt a szokás, hogy minden iskolának ki volt jelölve egy klub. A mi gimnáziumunknak az MTK. Oda küldtek hát, amikor látták, tudok és szeretek futballozni. Meg is feleltem a válogatáson, elküldték sportorvoshoz, de még nem volt kész a sportigazolványom. Két- szer-háromszor részt is vettem edzéseken, mire apám felfortyant, még hogy azok falábúak, dehogy megy az ő fia máshova, mint a Fradiba! Pedig nem voltak azok falábúak, egyáltalán nem. Csak az FTC, az, ugye, más.- Szívesen fogadták ott?- Egyből ott tartottak. Igazság szerint a KISOK- bajnokságban már megjegyzett magának egy játékosmegfigyelő. Annak idején öreg játékosok, szakemberek, szurkolók járták a pályákat, grundo- kat, hogy minél több tehetséget megtaláljanak.- Végül is ön talált rá a Fradira, némi szülői segédlettel.- Persze. És végig ott is maradtam. Mehetett volna pedig többször is. Például a Honvédba. Akkoriban „nyúlták le” a Ferencvárosból Budait, Kocsist és Czibort. Puskás és Bozsik kapacitálta Dalnokyt, igazoljon át hozzájuk.- Az akkori balhátvédjük helyére akartak engem. Addigra már egyformán rúgtam jobbal, ballal, mindegy volt, melyik oldalon játszottam. Puskásék elvittek Farkas Mihályhoz. Farkas azt ígérte, ha átigazolok a Honvédba, biztos helyem lesz a válogatottban. Alhadnagy lehettem volna egyből. Én azonban azt válaszoltam, hogy minden a Fradihoz köt, nem szeretnék eligazolni. Ezt aztán meg is éreztem. No de ne szaladjunk ennyire előre, kanyarodjunk vissza arra az időre, amikor Dalnoky Jenő igazolt labdarúgója lett a Ferencvárosnak.- A serdülőknél kezdtem, balszélsőként, középcsatárként. Az első néhány meccs után felvittek már az ifibe. Egyébként mindig is nálam idősebbekkel futballoztam együtt. Az iskolaválogatottban másodikos gimnazistaként már játszottam nyolcadikosok közt is.- Jenő bácsi edzőként is felmutatott eredményeket.- Igyekeztem. Amikor ifjúsági szövetségi kapitány voltam, akkor állítottuk fel a korosztályos válogatottakat.- Emlékszem, a tizenöt-tizenhat évesek válogatottja milyen fényes sikereket ért el.- Volt úgy, hogy hat-nullra vertük a szovjeteket, kettő-nullra a jugókat. Abban a csapatban szerepelt például Détári, Katzenbach, Hajszán, Kurucz és Kiprich. Amúgy is az a véleményem, hogy a fiatalokra kell építeni. Figyelem Vincze Géza szombathelyi munkáját. Szerintem jó úton jár, két-három év múlva beérik munkája gyümölcse.- Ó a Fradiban is hasonlóval próbálkozott, megbukott.- Van ilyen.-Jenő bácsi viszont két év alatt bajnokot csinált egy csikócsapatból. Igaz, abban Nyilasi, Ebedli, Onhausz, Pogány, Takács, Magyar szerepelt... Mi volt a különbség az előbb említett esettel szemben?- Akiket említett, az ifiben is játékosaim voltak már, nagyon jól ismertem őket. Meg aztán szerencse is kell ehhez a szakmához. Amikor Nyíregyházán voltam edző, a válogatott Moldván azt mondta, nem képes a rá kiosztott feladatot megcsinálni. Kizavartam az öltözőből. A helyére Eszenyit tettem. Akkor játszott először a nagycsapatban. Lőtt négy gólt. Kiprichet is én tettem be először a Tatabányába. Nálam alakult ki a híressé vált Kiprich-Plotár-Vincze csatársor.- Jenő bácsi ma is eléggé kemény. Most is harcol a klubért... Legyint. Már azt is befejezte szinte. Nem szívesen beszélne erről. Meccsre sem jár ki. A klub megalakulásának századik évfordulójára rendezett ünnepségre meg sem hívták. Azt mondták, elfelejtették. Mindegy is, jelzi mozdulata, igaz-e. Az emlékérmet is utólag kapta meg. Nem olyan díszeset és értékeset, mint a klub elöljárói, de azért megkapta. Jól megkapta. A háza tele van relikviákkal, elismerő oklevelekkel, plakettekkel. Büszke rá, hogy Ferencváros- a kerület - becsben tartja. Nem felejti el, hogy abban a teremben adta át az elismerő oklevelet a polgármester, ahol az FTC megszületett. Kéri, hogy ezt feltétlenül említsem meg. Lenne még megemlítenivaló, de elszaladt az idő. Amúgy is. Jenő bácsi még nincs túl a hetvenen- de túl van sok mindenen. Nem lehet mondani, hogy rá sem pipál, hisz éppenséggel ezt teszi, ha kedve támad. Ám nem tajtékzik. Más kérdés, hogy híres pipagyűjteményének becses darabja két tajték, az egyik Gárdonyi Gézáé volt, a másik Sobri Jóskáé. A betyáré, persze, belefaragva a dátum is: 1800. Valamiféle betyárságra ma is szükség van, lenne, a futballpályán persze, hol másutt.- Vagányság nélkül nem megy. Az ilyesmit nem lehet tanulni, csak eltanulni a nagyoktól. Már ifjúkoromban is divat volt, hogy az ellenfél játékosa szabadrúgásnál beáll a sorfal elé. Egyszer ellök- döstem az ott ugrálót, figyelmeztetett is a bíró, annyira látványos volt a mozdulat. Kispéter rettenetesen letolt, hogy nem úgy kell azt csinálni. A következő alkalommal csak azt láttam, az ellenfél játékosa csak áll, mint a covek, esze ágában sincs elugrani, hogy a helyén menjen tovább a labda. Hát kiderült, amikor Kispéter elé ért, az hátulról hirtelen elkapta, s el nem engedte a mogyoróját, amíg el nem végezték a szabadrúgást. A srác többé felé sem jött.- Gondolom, Jenő bácsinak is voltak idővel bizonyos csínytevései.- Voltak... Szokták mondani, hogy mellőlem nemigen fejeltek gólt. Elég nehéz is felugrani, ha hetvenöt kilójával épp a csatár lábán áll az ember. A következő ütemben onnan rugaszkodtam el, hogy kifejeljem a beívelt labdát. ...Ügyesen kell csinálni, s akkor nem veszi észre a bíró. S ha mégis, tisztelettudóan meg kell hajolni. Ám ez ritkán fordult elő. Mármint hogy észrevette volna... Bányai György
