Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. március / 3. szám
Publicisztika 11 Vörösmarty Mihály Általános Iskola 1098 Budapest. Lobogó u. 1. s/.. alatt szeretettel vár leendő 1. osztályosokat! A József Attila-lakótelepen. zöldövezetben. uszodáv al is rendelkezünk. Osztályaink: l.a számítástechnika-angol. l.b rajz-német, l.c testneve- lés-úszás-angol tagozat. Nyílt napok az iskolában: 2000. 03. 22- én 10 és 11 óra: 2000. 03. 23-án 10 és II óra: 2000. 03. 24-én 10 és II óra. melynek keretében a leendő elsős tanítók tartanak bemutató órákat: 2000. 03. 23- én 9-13 óráig tehetségkutató verseny és utána családi program az uszodában. Felszerelés: úszósapka, fürdőruha, papucs, törülköző. Érdeklődni telefonon: 280-6829 iskola. 28 I -333.3 uszoda. Felhívás! Március 23-én (szombaton) 10órától óvodás tehetségkutató versenyt tartunk! A Vajda János Újreál Gimnázium felvételt hirdet 6. és 8. osztályos tanulóknak Érettségizett tanulóknak Idegenforgalmi ügyintéző képzés: 1 éves, ingyenes szakképzés. Jelentkezési határidő: 2000. június 20. Címünk: 1098, Toronyház utca 21. További felvilágosítás az iskola titkárságán naponta 8-16 óra között személyesen vagy a 280-6240-es telefonszámon. A Bókay János Humán Kéttannyelvű Szakközépiskola és Gimnázium érettségire épülő OKJ felsőfokú szakképzéseket indít a következő szakokon: ápoló, fogászati asszisztens, klinikai fogászati higiénikus, szociális asszisztens, szociális gondozó és szervező. Jelentkezés: 2000. április 30-ig Cím: 1086 Budapest, Csobánc u. 1. Telefon: 313-1067 Tanuszoda Úszásoktatás gyerekeknek kezdőtől haladóig, tanfolyamok keretében a Lobogó utcai tanuszodában. Esténként felnőtt és nyugdíjas szabad úszási lehetőség. Szombat délelőttönként az uszoda csoportoknak alkalomszerűen kiadó. 1098 Budapest, Lobogó u. 1. Tel.: 281-3335. Mi tagadás, a röhögés fojtogatott, amikor egy környékbeli sváb faluban Trudi néni nagy vehemenciával rám rontott, hogy azonnal magyarázzam meg, mi a fenét jelent az a községszerte kifüggesztett közlemény az orális immunizá- cióról! Mert őt már napok óta eszi az ideg, a Falukörben sem értik azt a fránya papírt, de nagyon ijesztően hangzik az a végén felkiáltójellel záródó, csupa nagybetűvel, vastagon szedett ORÁLIS IMMUNIZÁCIÓ! Merthogy veszettséget is emlegetnek benne, meg zárlatot, meg a csoda tudja még mit, neki rossz a szeme, amit meg el tud olvasni a kiáltványból, attól olyan ideges lesz, hogy a többi betű mind összefolyik, szóval mondjam már meg, hogy akkor most mégis menjen oltani az agyhártyagyulladás ellen vagy se? Netán csomagoljon, mint anno, merthogy hasonlóan furcsa szavak előzték meg azt is, amikor őt, az őssvábot ki akarták zsuppolni. Azóta, ha ilyesmiket olvas, mindig elfogja a szorongás. Röpke másfél óra alatt sikerült meggyőzni a nénit, hogy szó sincs általános mozgósításról, mindössze az évi rendes ebzárlatot rendelte el a hivatal, az évi rendes veszettség gyanú miatt, s a környékbeli erdőkben élő rókáknak, s egyéb állatfajtáknak helyeztek ki olyan kaját, amit ha megesznek (szájon át, tehát orálisan), nem lesznek veszettek (hanem immunisak). Magyarán: orálisan immunizálják őket. Trudi néni megnyugodott, áldotta azt a rengeteg eszem, elsietett megvinni a jó hírt a Falukörbe, én meg azzal a jóleső tudattal néztem utána, hogy valamire mégiscsak jó volt az a rosszemlékű latin szigorlat. És hát mit köntörfa- lazzak: módfelett jól esett, hogy mától végre tanult embernek (is) tartanak majd, nemcsak holmi kétbalkezes pestinek, aki évelőnek hiszi a kukoricát, fordítva kapál, ráadásul mindig mocskos az autója. Reggel, miközben latinos intellektusomat bekísértem Pestre, előbb egy dzsip szlalomozott köröttem, majd az első lámpánál a vezetője, aki a napi sportadagját letudandó, a verdát hátrahagyva, sajátlábúlag közelített felém, mindezt csak azért, hogy a szélvédőmre köphessen. Aztán káromolt, de nagyon randán. Amikor már feszélyezett a mögöttünk felsorakozott konvoj, kiszóltam, szépen szelíden, mint afféle latin szigorlatot abszolvált tanult nő: „Uram, önre ráférne némi orális immunizálás!” A hatás nem maradt el. A pasasnak volt ugyan néhány oralitáshoz fűződő gyakorlati javaslata, de miközben ezeket el is mutogatta, én pirulva leléptem. Ettől a pillanattól fogva sűrűn eszembe jutott a falubeli immunizálást hirdető tacepaó. Főleg akkor, ha kinyitottam az újságot, ha bekapcsoltam a rádiót, ha gyűlésre mentem, ha ülésre mentem, ha hivatalban próbáltam szót érteni, ha vitatkoztam, ha velem vitatkoztak, ha körülöttem vitatkoztak. És főleg akkor, ha perverz módon megnéztem a tévében az összes fogható csatorna híradóját. Akkor legalább annyira szorongtam, mint Trudi néni a | kiáltvány láttán. Néztem a legyilkolt folyót, árteret, a döglődő, vergődő halakat, amiket senki a világon nem tud immunizálni a cián ellen, se orálisan, se sehogy, miként a meg- és kinyilatkozó illetékesek vérlázító dilettantizmusa és tunyasága ellen sem találtak még fel vakcinát. Dermedten néztem és hallgattam napokig, amint a művelt nyugat kapujából, a császárvárosból is ömlik a náción, miközben itthon bensőséges megemlékezésbe fogtak lengőkarú, mérgezett agyú mélymagyar kis fasiszták. Szavam akadt. És mindattól, ami bent rekedt, a hét közepére totál kikészültem. Közben magyarföldön zajlott az élet: egyeseket vádoltak és hazaáru- lóztak, megválasztottak és leváltottak, pusztába kiáltottak és agyagba döngöltek, ki- és megátkoztak. Megannyi ciánkapszula, s mintha mindet a torkomon akarnák lenyomni. Ráadásul közeleg az ünnep, szép ünnep, büszke ünnep, szeretném, ha szeretni hagynák, ha nem lenne pártok konca. De attól tartok, megint lesznek szónokok, és ciá- nozók is jönnek. Épp ezért tisztelettel kérem a köz- igazgatás méltóságos urait, hogy országszerte haladéktalanul kezdjék meg a lakosság (és persze saját maguk) teljes körű orális immunizációját! Mielőtt még mindannyian kiszenvednénk. Garamvölgyi Kata Kétezer - Nácién
