Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. február / 2. szám
Közbiztonsái 19 Nemcsak statisztika Bűn és bűnüldözés Bűnüldözéssel foglalkozó szakemberek örök kétsége, hogy mi a fontosabb: a polgárok biztonságérzete, vagy az évről évre pozitívabb képet mutató bűnügyi statisztikák. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) vizsgálatából azt a következtetést lehet levonni, hogy a vita a polgárok szubjektív ítélete felé látszik eldőlni. A ferencvárosiak nincsenek jó véleménnyel Az OKRI kutatói, Dr. Finszter Géza és Kő József, az V., IX. és XXII. kerületek bűnügyi sajátosságait hasonlították össze. A tanulmány lakossági vélemények alapján készült, mindhárom kerületben 1000-1000 embert kerestek meg a kérdezőbiztosok. Összesen 2994-en válaszoltak az előre összeállított kérdésekre. A kutatók abból indultak ki, hogy a bűncselekmények 80 százaléka az elkövetés földrajzi helyéhez köthető sajátosságokkal rendelkezik. Amiből következik, hogy a különböző területi régiók nagy mértékben önellátóak a bűnözésben, és a helyben termelődött devianciákat a helyi lakosoknak kell elszenvedniük. Az ország közbiztonsági helyzetét az összes megkérdezett 43 százaléka rossznak minősítette, ugyanennyien vélték közepesnek és mindössze 14 százalék vélte úgy, hogy a helyzet jó. A legrosszabb véleményt a ferencvárosiak adták, amiből a szakértők arra következtetnek, hogy a helyzet megítélésekor a polgárok saját környezetükből indulnak ki. Ennek ellentmondani látszik, hogy a három kerület közül a Belvárosban történik évente a legtöbb bűncselekmény, a tízezer lakosra jutó bűnesetek száma 2400, míg a IX. kerületben ez az arányszám közel ezer. Azonban már a korábbi kutatások alapján arra a következtetésre jutottak a kriminológusok, hogy a köz- biztonságról kialakított véleményekben jelentős szerepet játszanak a lakosság szellemi és anyagi körülményei, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük. A szegények és az öregek jobban félnek Minél kedvezőtlenebb szociális helyzetben van valaki, annál ingatagabb a biztonságérzete. A közbiztonság megítélésében szerepet játszik az életkor. A felmérésekből derült ki, hogy a 18 és 40 közöttiek válaszában az átlagnál jobb ítélet olvasható, mint 60 éven felül. A nagyobb aktivitással és cselekvőképességgel rendelkező korosztályok, bízva saját erejükben, gyakran alábecsülik a veszélyeket, ezért gyakrabban válnak áldozatokká. Érdekes, hogy a közbiztonság helyzetéről negatívan nyilatkozók között a foglalkozás szerint élen járnak a segédmunkások és a vezető beosztást betöltők. Az első esetben valószínűleg a könnyen elveszíthető munkahely réme, a másik esetben a vezetői állás körül kialakult bizonytalansági tényezők befolyásolják a véleményalkotást - állapították meg a kutatók. A kormányt és a rendőrséget okolják A válaszadók többsége úgy vélte, hogy az utóbbi öt évben romlott a közbiztonság, ezért megítélésük szerint elsősorban a rendőrség és a kormány felelős. Ennek a vélekedésnek az oka a pártállami múltban, a gondoskodó állam teóriájában keresendő a tanulmány szerzői szerint. A kormány elmarasztalásának másik magyarázata a jelenlegi kriminálpolitikai stratégia lehet. Az olyan állami büntető politika, amelyik nem hajlandó megosztani a feladatokat a társadalom különböző rétegeivel, nem bízik a helyi kollektívák önálló cselekvési lehetőségeiben, azt kockáztatja, hogy a társadalom a bűnözés minden csapásáért a végrehajtó hatalmat teszi majd felelőssé — vonták le a következtetést a vizsgálat vezetői. Némiképpen hasonló okokkal magyarázható, hogy a lakosság a rendőrséget komolyan hibáztatja a bűnözés előretörése miatt. Alkalmatlan módszerek A szakemberek szerint a rendőrség által alkalmazott statisztikai szemlélet teljesen alkalmatlan a testület hatékonyságának mérésére. Ezenkívül ez a módszer csapdahelyzetet hoz létre, mert megtörténhet, hogy bűnözés minden negatív következménye a rendőri munka hanyatlására enged következtemi. Lehetetlenség parancsba adni, hogy csökkenjen a bűnözés. A statisztikai sikerek teljesen hidegen hagyják a lakosságot és a sokat emlegetett szubjektív közbiztonságérzetük a környezetükben tapasztalt bűnesetek alapján egyre csökken, és ezt a rendőrség romló teljesítményével azonosítják. Az átlagember nem előítéletes A kutatás egyik pozitív eredménye, hogy a kérdésekre adott válaszok alapján, úgy néz ki, az átlagpolgárra nem jellemző az előítéletesség. Ugyan a IX. kerületiek a másik két kerülethez képest inkább kiemelik a cigányság közbiztonságra gyakorolt szerepét. A másik két kerületben viszont a külföldi bűnelkövetők jelenlétét látták kissé nagyobbnak. Meglehetősen érdekes, hogy a vizsgálatban résztvevők a bűnözés növekedésében nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az erkölcsi faktornak, miközben a hivatalos értékelések általában az értékvesztést okolják a helyzet romlásáért. A rendőrség nem kapott jó osztályzatot Arra a kérdésre, hogy a polgár elége- dett-e a rendőrség munkájával, a válaszadók 31 százaléka kettes osztályzatot adott, közepest 43 százalék, négyes és ötös osztályzattal mindössze 26 százalék fejezte ki elégedettségét. AIX. kerületiek voltak a legrosszabb véleménnyel a kékruhásokról. Mindazonáltal, amikor azt kérdezték, hogy egyetlen szóval fejezze ki az ország legnagyobb gondját, akkor elsőként a szegénységet, majd a gazdasági nehézséget, a munkanélküliséget, a politikai élet visszásságait és végül, a hatodik helyen, a bűnözést nevezték meg. Az összes megkérdezett közül 429 férfi és 425 nő vallotta, hogy volt már bűncselekmény áldozata. Megdöbbentő, hogy közülük csak 50 százalékuk tett feljelentést a hatóságoknál. Ez azt jelentheti, hogy a látens, vagyis a nem ismert bűncselekmények száma csaknem annyi lehet, mint az ismerteké. Ehhez a következtetéshez azonban azt is tudni (folytatás a 20. oldalon.)
