Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. január / 1. szám
Ferencváros Német Marika, Kibédi Ervin, Pécsi Ildikó, Bodrogi Gyula és hasonló nagyágyúk bizalmát és barátságát hozta magával a Ferencvárosi Művelődési Házba, amikor nyolc évvel ezelőtt idekerült, azóta vezeti a Ferencvárosi Művészek és Művészetkedvelők Baráti Körét, amely közel 600 tagot számlál. És persze szervez rendületlenül, méghozzá teltházas színházi előadásokat. Számtalan szép operettet köszönhet neki a közönség, s mivel remekül kamatoztatja régi művészi kapcsolatait és megszerzett szakmai hitelét, a művészek is szívesen jönnek, ha hívja őket. Az Operettszínházzal olyan jó viszony alakult ki, hogy amikor a színház átalakítása megkezdődött, majdnem ingyen az FMH-nak adták a 320 bársonyszéket. Szóval nem csoda, ha Kardos Tibor igazán otthon érzi magát. Igaz, erről a ház dolgozói is gondoskodnak. Irodája, ahová minden nap pontban egykor megérkezik a csöpp Lenhossék utcai lakásból (ahol időtlen idők óta lakik és természetesen sosem akart elköltözni onnan), nem éppen tágas, ám épp ottjártamkor nagy meglepetés érte, amikor benyitott a félszobányi helyiségbe: délelőtt a kollégái nagy titokban lecserélték régi, kopott bútorait újabbakra, sőt, egy szép bársonykanapé is került a kincstárból. Beszélgetésünk alatt úgy percenként benyitott valaki megtudakolandó: „Na, hogy tetszik, Kardos úr?” A válasz mindenkor ugyanaz volt: „Nagyon!"-gkA konferanszié Kardos Tibor, túl a hetvenkettedik életévén még mindig valahogy úgy van a Ferencvárossal, mint Seres Rezső volt annak idején saját mikrokozmoszával. Itt született, itt járt az úgynevezett barakk iskolába, itt nőtt föl, nem szeret távol lenni tőle. Egyébként nagyon jól ismerték egymást Seressel, a Kispipában lettek haverok. A gyermekkorát gyakorlatilag a Népligetben töltötte, abban a világban, amelyet ma előszeretettel emlegetünk békebelinek. A szülei az egyik ottani céllövöldés alkalmazottai voltak, s míg Kardos papa a szórakozni vágyó vendégnek a puskákat töltögette, addig a kisfiú a Koller cirkusz körül csellengett, bejáratos volt a Paprikajancsiék- hoz, Kemény Henrikhez, akivel ma is tartja a kapcsolatot. De mindennapos vendég volt a komédiásoknál is, ahol, a sztár Káposztás Zsuzsi volt... No és persze művészi pálya felé vonzotta a Népligeti Színkör is. A történelem azonban gyalázatos intermezzóval törte meg ligeti művészpalánta szárnypróbálgatásait - erről Kardos úr nem szívesen beszél, legyint, hogy hagyjuk, a lényeg az, visszamehetett újra a Népligetbe. Felléphetett egy komédiában, kis szerep, kis jelenet volt - de színpad volt a lábai alatt. Aztán átkerült a Városligetbe, gya- korlatos színésznek a Jókai Színkörhöz, szép csendesen haladt a pályája, mígnem megnyílt a Fortuna Varieté, ahol már konferálni is elkezdett, ekkorra azonban már engedélyköteles lett az efféle foglalkozás. 1947 körül adták ki az első működési engedélyeket, „Rendőr- hatósági Működési Engedély" - ez volt ráírva, a Zrínyi utcába kellett menni érte, ahol sztárszínészektől kezdve a vásári komédiásokig mindenkitől ujjlenyomatot vettek, aki akkor Magyarországon közönségszórakoztatással foglalkozott. Kardos némi iróniával a kedves kis emlékek közé sorolja az efféle eseményt is. Szerepek sora találta meg, azonban ezekről sem beszél sokat. Egy kézlegyintéssel elintézi: „Kabarészínész voltam, de nem az igazi. Nem jött ki belőlem az, ami egy jó színészből kijön.” Egy ideig Keleti Márton „samesza” is volt, vele dolgozott akkor is, amikor a rendező a József Attila-lakótelepen forgatta a Hattyúdalt. De aztán végleg leA konferanszié: Kardos Tibor tette voksát a konferálás mellett. Maga írta a szövegeit, jól adta elő, s végre azt érezhette, no, ezt jól csinálom. Ettől a pillanattól datálja a pályafutását. Járta az országot, státusba sose állt, ismer minden hazai kultúrházat, tiszti klubot. „Jól éltem” - mondja mosolyogva. Rengeteg időt töltött például Debrecenben az Arany Bikában, műsorokat rendezett, szervezett, konferált, sok híres művésszel került kapcsolatba, barátságba, az esküvői tanúja például az énekes Kovács József \olt, merthogy el ne feledjem, a második feleségét is, akivel már több mint 30 éve együtt él, Debrecenben ismerte meg. Egy jól sikerült előadás után