Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. november / 11. szám
20 Sport Ferencvárosiak az olimpián Minden úgy történt, ahogyan azt a legoptimistább várakozások alapján számítani lehetett. A magyar női kézilabda válogatott ugyanis nem egyszerűen megszerezte azt az érmet, amit előzőleg célul tűzött ki magának, hanem karnyújtásnyira volt az aranyéremtől, az olimpiai dobogó legmagasabb fokától. A várakozáson felül eredményes szereplésben jókora része volt a Ferencváros legrégebbi játékosainak, Kökény Beának és Pádár Ildikónak is. A zöld-fehérek büszkeségeiről Mocsai Lajos szövetségi kapitány is szívesen formált véleményt.- Rendkívüli módon elégedett vagyok valamennyi fradistával, de külön is Kökénnyel és Pádárral hangsúlyozta Mocsai. - Egyénekre bontva, Kökény a felkészülés során példaértékű munkát végzett. Az olimpián pedig egészen a döntőig kitűnően szervezte a csapat védekezését, valamint a lero- hanásokat. Meggyőződésem, hogy nem volt szerencsés az olimpiát megelőzően többszörösen kinyilvánított visszavonulási szándéka, mert ellenkező esetben még jobb lehetett volna. (Lásd Ferencváros 2000. augusztus, 9. oldal) A döntőbeli játékát illetően egyetértek Kökény önkritikus véleményével. Pádár „Párduc” végig kiemelkedő emberi hozzáállást tanúsított - folytatta a kapitány. - Nagy kár, hogy a felkészülés hajrájában egy combsérülés miatt átmenetileg visszaesett. Ausztria és Norvégia ellen így is különösen jól játszott, kitűnő párkapcsolatot tudott tartani Kökénnyel. Stabil tagja a magyar válogatottnak, melynek valameny- nyi, az olimpiát megjárt tagját szeretném figyelembevenni a decemberben, Romániában esedékes Eb-csapatban, így természetesen őt is. Ilyen elismerő szavak után nem volt gond szót váltani az ezüstérmes ászokkal. Kökény Bea - aki egyszer már véglegesen visszavonult, most pedig Pásztor Zsófi súlyos sérülését követően az EB végéig önmagának adott hosszabbítás idejét tölti - meglehetős önkritikus hangot ütött meg önmagával kapcsolatosan.- Elsősorban a norvégok elleni teljesítményemmel vagyok elégedett, a többi találkozón nem játszottam valami fényesen - vélekedett a népszerű „Köké”. - Szerintem a románok ellen volt a legszerényebb a produkciónk. Általánosságban pedig az az érzésem, hogy túlontúl akartunk bizonyítani, s ez görcsösséget okozott. Az is elgondolkodtató, hogy a tavalyi, norvégjai VB-n sokkal jobban játszottunk, mindössze egyszer kaptunk ki, mégis be kellett érnünk az 5. hellyel. Sydneyben fordult a kocka, s a sors igazságot szolgáltatott nekünk.- Bea elmondta, a nyitó- és záróünnepséget egyaránt végignézte, bár a záróprogramon már egy kicsit fáradtan vett részt. Az olimpia versenyei közül a vízilabdázók, a birkózók és az atléták fellépéseit tudta leginkább nyomon követni.- Tényleg eléggé furcsa helyzetbe kerültem ezzel az elhalasztott visszavonulásommal, de elmondhatom: nem esett nehezemre az elsőfokon már „beharangozott” pihenés után visszaállni, sikerült ismét felhangolnom magamat az edzésekre és a játékra. Az adott kényszerhelyzetben én ezt a néhány hónapos „túlmunkát” elvállaltam, megcsinálom és azután reményeim szerint végleg és visszavonhatatlanul engedem majd kibontakozni a fiatalokat... Kökény tehát dicséretesen kitölti a Ferencváros érdekében vállalt ráadásidőt, de azért az is világos, hogy ő már nem tervez hosszútávra. Egészen más a helyzet harcostársnője, Pádár Ildikó esetében, aki ugyan kortársa Kökénynek, ám ambíciói alapján vele még évekig számolhat a Ferencváros és talán a válogatott is.- 1987 óta játszom a Népligetben, s pályafutásom megkoronázása ez az olimpiai ezüstérem - vélekedett az ugyancsak igen népszerű „Párduc”. - Éppen tíz éve annak, hogy Laurencz László kapitánysága idején Ausztria ellen bemutatkozhattam a nemzeti együttesben. 1995-ben már megértem egy hasonlóan nagy sikert, amikor végül vb- döntőt vívhattunk Wiener Neustadtban a koreaiakkal. Persze az olimpia azért egészen más, bár a két; magyar szemszögből nézve egyaránt kiugróan eredményes világ- versenynek vannak hasonló vonásai is. Öt éve hazai pályán kezdtünk katasztrofálisan (0:8) a kínaiakkal szemben, s még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha végül kikapunk a Körcsarnokban! Azután ami akkor Kína ellen előfordult, szinte megismétlődött most Sydney-ben, csak ott az osztrákok igyekeztek az ördögöt a falra festeni. Szerencsére mindkét esetben kikerültünk a harapófogóból... Kép és szöveg: Jocha Károly Táncolj, Köké!
