Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. október / 10. szám
10 Háttér Dzsumbuj Hiába keresem a szót az értelmező szótárban, lexikonokban nem találom. A Budapest lexikonból is kimaradt, mintha nem is lenne. Pedig nagyon is létezik, a Gubacsi út és Illatos út sarkán -a Dzsumbujnak nevezett, kaszámyaszerű, három komor háztömb. A kapu alatt felfeszített levélládák. Levelet nem nagyon kapnak itt az emberek, ki írna és mit. Hogy szeressük egymást gyerekek? Hogy ne szipuzzál, ne kábítószerezzél, ne igyál? Hanem mit csináljanak? Járjanak olvasgatni a Széchenyi könyvtárba vagy golfozni egy klubba? A málladozó vakolatú házak a század harmincas éveiben épültek. Az Új Főváros című lap 1936. június 27-i száma így ír: „ ...... Még ebben az évben megépülnek a s zükséglakások. A Gubacsi út és az Illatos út sarkán 3 darab 3 emeletes szükséglakástömböt építenek, 400 lakás lesz ebben a három épületben, 14-15 lakáshoz 1-1 mosókonyha és fürdőhelyiség tartozik zuhannyal vagy kádfürdővel, 2-2 lakásonként 1-1 WC-t építenek. A 400 lakás megépítése 1 200 000 pengőbe kerül.” „A köznyelv Darányi-lakásokként ismeri, mert minisztersége alatt létesült. A Dzsumbuj nevet a dzsungel és a lebuj szavak megcsonkított összevonásából alakították. Nem szívesen kérkedtek az ott élők azzal, hogy a Dzsumbujban laknak.” - írja Xantus Zoltán Ferencvárosi évszázadok című monográfiájában. Valószínűleg a mostaniak sem büszkék lakóhelyükre, de mit tehetnének, innen elköltözni reménytelen. Akinek volt lehetősége, már régen otthagyta a lepusztult lakótelepet. Helyükre főként vidéki romák költöztek. Kleer Romák és gázsók Michael Stewart angol tudós a magyarországi cigányok első kulturális-antropológus kutatója másfél esztendőt töltött a harangosi Heves megyei oláhcigányok között a kilencvenes évek eíején. O csak az oláhcigány csoportot vizsgálta és kutatási eredménye nem általánosítható, de igen érdekes adatokkal szolgál arra vonatkozóan, hogyan őrizték meg a szokásaikat. Forrásként Prónai Csaba Cigánykutatás és kulturális antropológia című könyve szolgált. Stewart az oláhcigány identitás fennmaradásának három okát állapította meg. Szerinte a „más kulturális csoportoktól” való elhatárolódást: a. a sajátos szervezeti felépítés b. a javak megszerzéséhez való sajátos viszony c. a közös nyelv és a közös dalok ereje teszi lehetővé. a. A harangosi oláhcigányok szerint az a személy, aki a cigány életmódot feladja, többé már nem számít cigánynak. Ugyanakkor az a nem cigány „gázsó , aki cigánnyal házasodik össze és követi a „romanes”-t, (a közösségi szokásokat) cigánnyá válik. Ennek az identitásnak az egyik eleme a közösség szervezeti felépítésében rejlik, amiben a legfontosabb az osztozkodás és a segítségnyújtás. Az elkülönülés látványos elemei „az igazi roma élet” külsőségei: a jellegzetes öltözködés, a sajátos konyha, a vendéglátás természetessége. Stewart a következő esetet írja le: „Egy ideig megpróbáltunk kon- zervekkel és fűszerekkel tele kamrára és mindenféle jóval feltöltött hűtőszekrényre berendezkedni. Gyorsan híre ment, hogy jól el vagyunk látva és egymás után jöttek hozzánk különféle apróságokért. Egyre inkább úgy éreztük, hogy baleknak tartanak minket... Mindazonáltal egyre kevésbé pótoltuk a kifogyott készleteket és csak amikor ezzel párhuzamosan a romák is felhagytak a kéregetéssel, akkor jöttünk rá kezdeti tévedésünkre. Nem arról volt szó, hogy elvárták volna azt, hogy ingyenes vedd- és vidd-szolgáltatással viszonozzuk á romák vendéglátását. Egyszerűen bárkitől, aki valamiből nagyobb mennyiségre tesz szert, a többiek kisebb adagokat kémek, amit nem lehet visszautasítani. Saját tudatlanságunk áldozataivá váltunk, mert nem ismertük az osztozkodás logikáját.” b. Mindenki, aki bizonyos fajta munkát, pl. bérmunkát végez az „gázsó”. Ahhoz, hogy a cigány cigány maradhasson, el kell utasítsa azt a típusú munkát, ami őt is szimbolikusan „gázsó”-vá tenné. A javak megszerzéséhez való e sajátos viszony a harangosi oláhcigányok számára a saját szervezeti felépítés és a közös nyelv mellett a fennmaradás egyik legfontosabb forrása. Az ő számukra is van a munkának egy sajátos éthosza, ( erkölcse ) és ez szorosan kötődik a „piacolás ’-hoz, különösen pedig a lóvásárhoz. A lóvásár például a cigányok számára azért vonzó, mert az üzlet révén győzelmet arathatnak a „gőgös parasztok” felett. Mivel a kereskedésből származó pénz „nyeremény” és nem kereset, anyagi és szellemi alapot teremt a rituális együttlétekre (evésre, ivásra, közös éneklésre), amely során megerősödik a cigány testvériség, a közösség legfőbb összetartó ereje. A paraszt ember a cigányt kevesebb értékűnek tartja magánál azért, mert nem dolgozik, ha pedig, keres, „elissza”. Az állandóan robotoló parasztról viszont a cigány nyilatkozik megvetéssel. Mind a cigányok, mind pedig a parasztok újra és újra megfogalmazzák saját ideális önképüket. Amíg a paraszt csak a fizikailag fárasztó, nehéz, önmegtagadó és gondos munkát tartja munkának - amit az apjától örökölt földön végez! -, addig a cigányt a „vásározás vagy a hulladékgyűjtés” teszi cigánnyá. c. Az evészetek és ünnepségek rendszeréhez hozzátartozik a „mulatságok” bemutatása, amely fontosságát illetően a lóvásárral egyenrangú, vagy talán még annál is fontosabb. A saját nyelvű dalok biztosítják a saját identitást. Ezt az angol kutató olymértékben tartotta fontosnak, hogy az oláhcigányokról írt könyvének azt a címet adta, hogy „Daltestvérek”. Létezik egy külön „dalcsoport” amely annak ellenére, hogy hatott rá a magyar zene mégis cigánynak tekinthető. Az oláhcigány népdalok ellentétben az európai folklór személytelenebb jellegével, gyakran a közösség által átélt eseményekről, illetve az énekes egyéni sorsáról, életének konkrét eseményeiről beszélnek. El- éneklésük alapvetően együttműködésen alapuló - interaktív - tevékenység. g.a. Emléktábla-avató Péli Tamás festőművész (1948-1994), a hazai művészeti élet kiemelkedő egyénisége tiszteletére emléktáblát avattak szeptember 12-én a művész egykori lakhelyén, a Lónyay u. 13/b- ben, ahol Péli Tamás műveivel rendszeresen jelen volt a rangos hazai és amszterdami kiállítótermekben. Témáit a mitológiából és a történelemből merítette. Emlékezetes alkotása az 1982-ben elkészült Julianus barátot, Körösi Csorna Sándort és Apáczai Csere Jánost ábrázoló 12 nm -es triptichonja, illetve a cigányság mitológiáját, történelmét és kultúráját összefoglaló Születés című műve. Számos verse jelent meg antológiákban. Szeptember 12-én a Cigány Művészek Baráti köre, a Körtánc Egyesület, valamint a Ferencvárosi Önkormányzat rendezésében került sor az emléktábla - (Sándor Antal, Zsámbékon élő szobrászművész alkotása) - avatására, amelyen jelen volt Péli Ildikó, Péli Tamás testvére, valamint Kósáné Kovács Magda, Suchmann Tamás, Tabajdi Csaba és Donáth László lelkész országgyűlési képviselők, s még számos, Péli Tamásra emlékező érdeklődő. Daróczi Ágnes megemlékező szavait követően Lakatos Menyhért író mondott rövid beszédet, amely után Körtvélyes Zsolt színművész idézett a költő verseiből. Végül Donáth László lelkész felszentelte az emléktáblát.
