Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. szeptember / 9. szám

Részönkormányzat 15 SEBESSÉGMÉRÉS - DOBOGÓS HELYEZÉS Valamikor 1998 végén összeszövetkezett egymással a budapesti autósok egy része, s engedve egy internetes felhívásnak, folyama­tosan jelezték, hol látnak rendőröket traffipaxot üzemeltetni. A te­lefonon megadott helyszíneket és időpontokat rögvest feltették az egyre ismertebbé váló Internet-oldalra. A növekvő számú adat azu­tán szép lassan kirajzolta a főváros azon pontjait, ahol különösen ébernek kell lenniük a gépkocsizóknak. A www.extra.hu/traffi- pax_bp cimen, stat.htm kiterjesztéssel nemrég közreadták a tavaly regisztrált, összesen 574 bejelentésről készült számvetést. Elgon­dolkodtatok a számadatok, hiszen megcáfolni látszanak azt az érzé­sünket, hogy a József Attila-lakótelep környékén nem, vagy alig foglalkoznak a sebességtúllépések megfékezésével. Nos, a tavalyi évben legkevesebb 45 alkalommal dolgoztak a mérőkocsik itt és közvetlen környékünkön. (Ez az összes fővárosban tartott ellenőr­zés csaknem nyolc százaléka!) Az Üllői út lakótelepi szakaszán Kispest felé száguldókat érhette legtöbbször meglepetés. Ők har­mincnyolc különböző alkalommal, s napszakban találkozhattak a villanófénnyel, a bírságcédulákkal. Ez a helyszín egyébként a fővá­rosi rangsorban a második, csak az M3-as bevezető szakasza előzi meg a maga 141 mérésével. A dobogó harmadik fokára a Nagykő­rösi út került (32 alkalom). Az Epreserdő utcában legkevesebb hat­szor mértek (ezzel a fővárosban a 23. legfontosabb ellenőrzőpont­nak bizonyultak), de regisztráltak ellenőrzést a Pöttyös utcában is. MÁR CSÚSZDÁT IS LOPNAK! A rendőrségi tárgykörözések listáján az ékszerek és műszaki cik­kek mellett eddig is sokféle lopott holmi szerepelt. A bútoroktól a vi­torlákig, a könyvektől a tolókocsikig, a házkaputól a szemeteskuká­kig terjedt az eltulajdonított dolgok jegyzéke. Három méteres csúsz­dát eddig még nemigen loptak, de néhány hete már ez is megesett.- A lakótelep nagy játszóterén állt, és vasállványokra volt szerel­ve - tájékoztat az eltűnt játékszerről s magáról az esetről Dombai Gábor, a részönkormányzat képviselője.- Fémből készült? A MEH-telepre szánhatták a tolvajok?- Dehogyis! Műanyagból. Ma már minden - a gyerekek bizton­ságára is ügyelő - játszótéren műanyagok a csúszófelületek. Az is­meretlen tettes, vagy tettesek valószínűleg egy hétvégi ház kertjé­ben nézegetik azóta, hogy gyermekük milyen vigan játszik egyma­gában azon a játékszeren, amit a József Attila-lakótelep valamennyi kisgyerekének örömére állíttattunk fel.- Mennyire szokványos az eset, van-e „hagyománya”?- Eddig hasonló eset még nem fordult elő. Játszótereinken eddig csak az értelmetlen rongálással kellett szembesülnünk. Azzal pél­dául, hogy tizennégy-tizenötéves fiatalok lengetik magukat a jóval kisebb súlyú gyerekekre méretezett hintákon, leszakadt láncú játék­szereket hagyva maguk után. A másik igen gyakran előforduló, de csakúgy megmagyarázhatatlan eset, a lebetonozott, vagy másként rögzített padok feltépése és eredeti helyüktől mindössze néhány lépésre s legfeljebb pár méterre - történő illegális áthelyezése. Megrongált padokkal és hulladékgyűjtőkkel is gyakran találko­zunk. Mindez rengeteg pénzünkbe kerül. Most is példás gyorsaság­gal új csúszda került a régi helyére. Öt-hat napot, ha árválkodott nélküle a homokozó környéke. A játszótér-rongálások helyreállítá­sa évente - csak az anyagköltséget tekintve - hatmillió - ,a munka­díjakat is figyelembe véve - tízmillió forintjába kerül az önkor­mányzatnak, Ferencváros lakóinak. Talán jobban érzékelhető a veszteség, ha hozzáteszem: a Haller téri, teljesen korszerű játszótér kialakítása tizenkétmillió forintba került. A csúszdatolvaj egy érté­kes játékszertől, a rongálok évente nagyjából egy egész játszótértől fosztják meg a gyermekeinket. UTCANEVEINKRŐL A József Attila-lakótelepen húsz közterület nevét hirdetik az ut­catáblák. Azok az igazán szerencsés elnevezések - így tartják a vá­rostörténészek - amelyek utalnak az utca valamely nevezetességé­re. Ezek lehetnek közvetlenek és másodlagosak is. Az utcatábla közvetlenül utalhat egy területén álló épületre, intézményre, hiva­talra (pl. Vámház krt. Papnövelde u., Piac tér stb.) ott született, ott élt híres személyre, de a közterület hajdani vagy mai jellegzetessé­gére is (pl. Kis u., Sáros u. Széles u.). Másodlagos lehet az ott élők foglalkozására, nemzetiségére, származására utaló elnevezés (pl. Horvát u., Százados út, Mészáros u. stb.). A lakótelep legrégebbi utcanevei elsődleges utalásúak, az út irá­nyát jelezik. Az elsőség kétségkívül az Üllői úté, amely már az 1700-as években is nagy forgalmat bonyolított le, s Kőröscher Landstrasse (Körösi országút) néven jegyezték a térképekre. Még a 18. század első felében új nevet kapott: Szolnoker Strasse (Szolno­ki út) lett. Alig telt el fél évszázad, s a köznép már Üllőer Strasse néven emlegette, mígnem a házfalakra is ez került fel. 1800-ban az­tán hivatalos neve is ez lett, azaz Üllői út. Eredetileg ugyancsak irányt jelölt a Határ út is, hiszen a 19. század közepéig Szentiőrinci útnak hívták. Akkor kapott új neve azt jelezte, hogy itt húzódik a főváros határa. (Ne feledjük, Kispest, Pestszentlőrinc és szomszé­dai 1950-ig önálló települések voltak!) 1909-ben jegyezték be az Ecseri út mai nevét, amely addig egy helyi nevezetességű intéz­ménnyel függött össze. Ez az útszakasz vezetett ugyanis a város el­hullott állatokat a törvényi előírások szerint szakszerűen elszállító és megsemmisítő, valamint elkóborolt kutyákat-macskákat begyűj­tő gyepmesteri (ez volt a sintér akkor használatos megjelölése) te­lephez, ezért a térképeken addig „Gyepmesterhez vezető út’’-ként szerepelt. A lakótelep építésekor az első két utca egy időre sorszámot ka­pott (a fővárosi utcaregiszeterben szereplő lajstromszámuk alap­ján). A későbbi Pöttyös a 903. utca, a majdani Dési Huber a 904. ut­ca nevet kapta. Mindkettő - a lakótelep legtöbb utcájával együtt - 1962-ben jutott végleges megnevezéséhez. Az abban az évben el­keresztelt utcák közül a Távíró, a Toronyház, az Epreserdő és a Hu­rok utca közvetlen, az Ifjúmunkás utca neve másodlagos utalású. A Távíró utca elnevezése az utcában levő telefon- és távíróközpontra emlékeztetett. Az Epreserdő utca a mai véderdő helyén állt, s az I. világháború idején kiirtott, egy ideig még nyomaiban megmaradt, s valóban zömmel eperfákból álló erdősávról kapta azonosító nevét. A Toronyház utca egy helyi épületről, a lakótelep kialakítása köz­ben itt felépült legelső toronyházról lett elnevezve. Arról pedig, hogy a Hurok utca a legfőbb tulajdonságáról, az Ifjúmunkás utca körül nagy ívet (hurkot) vető nyomvonaláról jutott névhez, bárki meggyőződhet, ha előveszi a térképet. Az Ifjúmunkás utca elneve­zésnek az adott létjogosultságot, hogy az ott álló házak lakásai je­lentős részét fiatal dolgozóknak és családtagjainak utalták ki, az ak­kori egyetlen ifjúsági szervezet (a KISZ) közreműködésével. 1962 után mindössze négyszer kellett új utcaneveken töprenge­ni. 1963-ban született meg a Börzsöny utca és Friss utca. Utóbbival kapcsolatban tudni kell, hogy már az ezredévi ünnepségek idején is divat volt, minden új közterületet „Új utca” névre keresztelni. (A legrégibb Új utca, a Terézvárosban éppen a sok névrokon miatt vet­te fel az O utca nevet.) Ez a szokás kapott új formát, amikor a la­kótelep legújabb utcája - beszélő névként - az „új” szó egyik szi­nonimáját, a frisset kapta meg. 1964-ben került fel a térképekre a Ferde utca, amely az Üllői utat köti össze a kispesti Ady Endre út­tal - s kell-e mondani? - valóban nagy szöget zár be vele, átlósan, ha úgy tetszik: ferdén halad. Az eddigi utolsó elnevezés 1973-ban történt. A Távíró utca szomszédságában kialakult új útszakasz kap­ta ekkor szomszédjáról a Távíró köz nevet. A lakótelep létrejötte óta nem került sor utcanévcserére. Az utcanevek változatlansága is része a lakótelepiek hagyománytiszteletének. Ehhez persze az is kellett, hogy a fővárosi átlagot messze meghaladó arányú legyen az utcatáblákra festettek között a helyi kötődésű utcanév. hegedűs­-hegedűs- *+

Next

/
Oldalképek
Tartalom