Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. szeptember / 9. szám
Interjú 5 Az irodalom sem számít már sokat Lázár Ervin Kossuth-díjas írónk illusztris helyen lakik a Lónyai utcában, Benedek Marcell egykori lakásában - az épület másik szárnyában szerkesztették annak idején a Nyugatot, a szemben lévő házban pedig Mikszáth Kálmán lakott 1902-ben.- Képzelheti, milyen emberek járkáltak ezeken az utcákon - mutat ki az ablakon Lázár Ervin. - Az Erkel és Üllői sarkán lakott Jani bácsi, azaz Arany János, az akkor a város vége volt. Vele szemben volt az Auróra szerkesztősége, ahol Bajza, Vörösmarty, Kisfaludy Károly dolgozott.- Ön Budapesten született, de a tüneményes nevű Alsórácegresen nőtt fel. Hogy került oda?- Egyszerűen. Hazavitt az anyám. Csak szülni jött föl Pestre, rengeteg lánytestvére volt, legalább hat, azt mondták neki, ne a világ végén szüljön, jöjjön fel inkább Pestre. Alsórácegres különben Tolna megyében van, a Sió mellett, illetve volt, mert már lebontották, széttúrták, összedőlt magától, nincs ott már semmi, csak rom. Nagy erdők vannak arrafelé és rengeteg Csillag nevű major.-Azt hittem, a Csillagmajor név az Ön leleménye, hiszen egyik novellás- kötete ezt a címet viseli.- Ez nem az én leleményem, mondhatni ő, a Csillagmajor lelt meg engem. Gyerekkoromben mindig emlegettük a közeli-távoli pusztákat. A puszta alatt nem fátlan füves területet kell érteni, a Dunántúlon ez olyan települést jelent, mi egy nagy uradalomnak a mellékmajorja. Ezt a Csillagmajort gyakran emlegették mesélgetés közben. Szóval, nincs ennek különösebb története.- Milyen különös szavakra emlékszik a gyerekkorából?- Sok olyan szó volt, amiről úgy gondoltam kisgyerekkoromban, hogy azokat nem ismerheti más. Például: böszme. Ez külső megjelenésében nagydarab és rossz benyomást keltő valakit jelöl. Ezt a szót aztán egyszer legnagyobb örömömre Eperjes Károly színész szájából hallottam vissza, ő Vas megyei, de azért dunántúli, lám ott is használták. Aztán volt a ballagkóró. Én arra gondoltam, sehol másutt nem tudják, mi ez, később a Csoóri egyik versében olvastam, na tessék, ^ámolyon, mert Csoóri odavaló, ott is merik. Hömbörög - ez a szó meg a kolozsvári Győri László verséből köszönt vissza. Aztán voltak a játékok, mint például a szédibaba. Tudja, mi az? A gyerek kitárja a karját és elkezd forogni, közben ordít hozzá, hogy „szédibaba, szédibaba!” Pörög, míg csak el nem szédül, s akkor aztán fo- rog-forog vele a világ, Pitlikül a gyerek, ez azt jelenti: menekül, elszalad. Nekem az egész tájszólás nagyon sze- retetre méltó dolog, mert a szavakat úgy használják, hogy a hangképző szerveiknek a lehető legkisebb fáradtságába kerüljön a kimondása. A hosszú magánhangzókkal nem veszkölődnek, inkább megkettőzik a mellette álló mássalhangzót, így lesz a tanítóból tanitto.- Mondhatni hát, hogy idenyúlnak vissza sajátos mesevilágának gyökerei?- Mondhatni - somolyog Lázár Ervin. - Mindent lehet mondani. A saját irodalmi működésemmel sem tudományosan, sem elemzően nem foglalkoztam. Nem érdekelt az elmélet, hála istennek, mert ha mindenről tudtam volna, ami a mesetudományban fontos, csak elijesztett volna a tudományosság. A fizikában is, az igazán nagy tudományos felfedezéseket mindig a fiatalok tették, akik bátran kijelentettek dolgokat, amiket, ha az egész fizikát tudják, akkor sosem mertek volna megtenni, mert úgy érezték volna, hogy abban benne van a tulajdon állításuk cáfolata is. Fiatalon kipattan az ember fejéből az elmélet, és azonnal mondja is. Amikor 24 éves korában Heisenberg rájött a saját tételére a határozatlansági relációra (nagyon mélyen ne firtassuk, hogy mi az), menten elő is adta egy tudományos konferencián, de előtte odament hozzá egy ősz hajú ember, és megpróbálta lebeszélni az előadásról, mondván, ez egy akkora marhaság, hogy kizárt dolog, hogy létezzen. Ez az ősz hajú úr Einstein volt, aki szintén huszonéves korában állt elő a maga elméletével. Én se mertem volna mesét írni, ha az összes tudományos tételt ismerem, ami a mesére vonatkozik.- Fiatalon kezdett meséket írni, noha a kezdő írók általában a nagy, hótkomor irodalom fellegvárait akarják bevenni drámákkal, tragédiákkal.- Amikor az ember elkezd írni, általában az általa kedvelt és tisztelt írót utánozza. Az én esetemben ez a tisztelt előd Tamási Áron volt, írtam is egy-két rossz tamásiáron novellát, remélem ezek eltűntek a semmibe. Aztán lassan megtalálja az ember a saját hangját.- És a hőseit. Berzsián, Dideki, Zsebenci Klopédia és társai...- Dideki a gyerekdalból született, a lányom énekelte: csigabiga gyere ki, ég a háza dideki. Berzsián pedig Berzsenyi leszármazottja. Volt a lakásban egy Berzsenyi Dániel fotó, a lányom tudta, kit ábrázol, egyszercsak jött sírva, hogy „apu, csúnyán néz rám”. Kicsoda?, kérdeztem, mire azt mondta: „a Berzsián”. Rögvest fel is írtam magamnak ezt a nevet, hogy jó lesz ez még nekem.- Hiszi vagy sem, nekem úgy két év után esett le a tantusz, hogy Zsebenci Klopédia valójában a zsebenciklopédia szó sajátos szétválasztása.- Nagyon vigyáztam is rá az elején, nehogy valakinek eszébe jusson róla az enciklopédia, olyanokat Írtam, hogy Zsebenciék leánya, Klopédia... Ő úgy született, hogy feküdtem a heverőn, mély lustaságba süllyedve bámultam a könyvespolcot, aztán láttam, hogy egyik könyvre oda van írva: zseb-enciklopédia, s eltűnődtem, ki az a Klopédia? Máskor meg kimentem a konyhába, nagy rendetlenség volt az asztalon, félig kikandikált egy doboz, rajta, hogy rutoldó. Kihámoztam a kupiból, hurutoldó tea, ez volt ráírva, de akkorra már eltettem a Rutoldót.- A másik nagy mesemondóval, Csukás Istvánnal jóban vannak?- Remélem, igen, én legalábbis nagyon kedvelem őt. Sokszor össze is tévesztenek minket. Könyvhéten egy csomóan a kezembe nyomták a könyvét, hogy „Pista bácsi, legyen szíves dedikálni!” Mondtam, én nem a Pista bácsi vagyok. Végül meguntam, hogy Csukásnak néznek, inkább dedikáltam helyette: Józsinak szeretetel. Egy t-vel. Ezúton üzenem, akinek a szeretettel egy t-vel van írva, azt én dedikáltam Csukás helyett.- Mit szólt ehhez a Csukás?- Mit szólt volna? Röhögött.- Sosem jelöli meg a novellák keletkezési idejét. Hadilábon állna az Idővel?- Korábban nem tartottam fontos do- _
