Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. július / 7. szám
Önkormányzat A bérlakások jelenéről és jövőjéről A Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége (MALOSZ) kezdeményezte annak a konferenciának a szervezését, amelyre május 31-én került sor a MATÁV Páva utcai Zeneházában. A meghívottak a lakásfejlesztés témakörének szakértői voltak: parlamenti képviselők, önkormányzati vezetők, építőipari cégek és nem utolsósorban a pénzintézetek vezető munkatársai. A téma köztudottan húsbavágó: a felgyorsuló lakásprivatizáció rendkívüli módon csökkentette a bérlakások számát, s ezen belül a még meglévő, önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások döntő többsége kicsi és rossz minőségű. A kormány a második félévben kívánja beindítani, egyelőre csak kísérleti jelleggel, az úgynevezett bérlakásprogramot. Erre a célra 2 milliárd forintot szán, a program megvalósítása azonban az önkormányzatokra vár. Ezzel párhuzamosan a magán bérlakás szektor felerősítése - sőt, tulajdonképpen felélesztése - is rendkívül fontos, hiszen komoly szerepe lehet(ne) egy hatékonyan működő lakásrendszer kialakulásának. A konferencián a szakemberek ezt a kérdéskört járták körül, ki-ki a maga szemszögéből és szakterületéről vizsgálva a témát. Megnyitó beszédében Dr. Gegesy Ferenc IX. kerületi polgármester hangsúlyozta a bérlakások építésének égető szükségét, ám azonnal röviden vázolta a későbbiek során nagyon gyakran előkerülő problémát is: a bérleti díjakat. Egyszerű számokkal kifejezve: amennyiben vállalkozó épít bérlakást - nyilvánvalóan hasznosítási céllal teszi -, akkor a 200 ezer forint után, amelybe egy négyzetméter kerül, 20 ezer forint éves hasznot remél. Ez havi bontásban 1600 forint, azaz egy 50 négyzetméteres lakás esetében a havi bérleti díj 80 ezer forint! És van ugye infláció is... Benza György MALOSZ elnök szerint a lakáspiac problémája sokkal bonyolultabb, mint azt a statisztikai számai mutatják. A lakásprivatizáció elhibázott volt, a lakásállomány differenciálódása sem alakult kedvezően, a még meglévő önkormányzati lakások nagy része műszakilag és erkölcsileg is elavult. Viszont az önkormányzatoknál maradtak azon területek, ahol új lakásokat lehet építeni, mégpedig profi kivitelező cégeknek. A Gazdasági Minisztérium Lakáspolitikai Főosztályáról Sebestyén Ágnes főtanácsos ismertette a lakásfinanszírozás jelenlegi helyzetét, kiemelve, hogy a GDP átlagához képest milyen elenyésző a lakáshitel aránya, kedvezőtlen a jövedelmek és a lakásárak alakulása. Részletesen ismertette a jelenleg igénybe vehető támogatási formákat: lakásépítési kedvezmény, adó-visszatérítési kedvezmény, forrásoldali kamattámogatás, önkormányzati támogatás - ez utóbbihoz hitelképesnek kell bizonyulni. Van továbbá társasházak és lakásszövetkezetek részéről igényelhető lakóház felújítási és vízközmű támogatás, energiatakarékosságot elősegítő hitel (panelhitel néven híresült el), amelyet vállalatok, távfűtő művek is felvehetnének, ám mindeddig nem sokan éltek vele. A lakás takarékpénztári támogatás és az állami támogatású bérlakás program mellett igen figyelemre méltó az energiatakarékossági program, amely elsősorban energia megtakarítást eredményező lakossági beruházásokat támogat, mely támogatás nem visszatérítendő.Erre azonban pályázni kell, s mivel a beadási határidő július 15., az erre a félévre elkülönített pénzösszeg addigra nagy valószínűséggel kime- rül. A Quadrat Építőipari és Kereskedelmi Kft. Ügyvezető igazgatója, Vaijasné Székely Éva mondhatni, igazán hazai terepen mozgott. A Quadrat esettanulmánya, amely a ferencvárosi tömbrehabilitáció szemszögéből vizsgálja meg a kérdést, példamutatóan alapos írott anyaggal tisztelte meg a konferencia résztvevőit, világosan áttekinthető grafikonok, statisztikai adatok illusztrálták a cég árbevételének alakulásától kezdve az elkészült lakások számán át a tömb rehabilitáció még hátralévő feladatáig mindent, amit ebben a témában tudni kell. Vaijasné Székely Éva az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó előadásában egyaránt vizsgálta a befektetői oldalt, amely eddig ösz- szességében 45,4 milliárdot fektetett a ferencvárosi, 220 méteres sugarú körben található, 150 ezer négyzetméteres tömbrehabilitációba (10,05 milliárdot a Ferencvárosi Önkormányzat, 3,68 milliárdot a Fővárosi Önkormányzat és 31,7 milliárdot a piaci befektetők finanszíroztak). Ennek köszönhetően a mai napig 1341 új lakás épült, ebből 908 a Quadratot dicséri. Azonban az igazgatónő két fontos kérdést is felvetett. Az egyik, hogy a politikusok, a városfejlesztők miként képzelik a jelenlegi lakásépítési ütem felpörgetését? Hiszen - maradjunk csak a Ferencvárosban - a jelenlegi haladási sebesség mellett az említett terület 44 év alatt újulhatna meg. Másik kérdés: Hogyan kívánják és tudják megállítani a telekingatlan spekulációt annak érdekében, hogy a konkrét építkezések megvalósulhassanak? A vevői oldalt vizsgálva az igazgatónő is csak oda lyukadt ki, mint oly sokan mások előtte és majd utána: a lakásárak robbantak, ám a fizetések, valamint a szoc.pol. kedvezmények nem követik az előbbi tendenciáját. A következő egy óra a politikusoké volt. Ebből következik, hogy kissé választási beszédekre hajazó hozzászólásokat hallhattunk Sasvári Szilárd (FIDESZ, Lakáspolitikai Stratégiai Műhely vezetője), Pozsgai Balázs (MSZP), Molnár Róbert (FKGP), ■ Dr. Kóródi Mária (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) országgyűlési képviselőtől. A Bokros csomag családokat érintő vonatkozásainak orvoslásától a beígért adó és tb. járulék csökkentéséig, a szociális anomáliáktól annak felismeréséig, hogy a kibővített hitelek az építőipari anyagok drágulását hozzák majd magukkal - sok mindenről szó esett. Arról is, hogy a kormány támogatási rendszere nem a lakásügy megoldását vállalta fel, hanem a középosztály felé tett gesztust, s vajon ki vállalja a bérlakások építésének kockázatát? Az állam? Az ön- kormányzatok? Az egyik országgyűlési képviselő a bensőséges többgenerációs együttélés európai lehetőségének megteremtéséről beszélt - nem tudom, az anyósával él-e az illető, mindenesetre már-már mediterrán ^
