Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. június / 6. szám
Portré 9 Egy magányos vagány Neve mellett jó ideje már állandósult a rangjelzés: a basszuskirály. Titulus ide vagy oda, Gregor József ma is afféle magányos vagány a szakmában. Először is a zenén kívül egy csomó más dolog érdekli, azt mondja, megbolondulna, ha csakis opera és színház létezne. Másodszor: nincsenek allűrjei, télen még sálja, sapkája, kesztyűje sincs. Van viszont egy csodás fogyókúrareceptje: nem kell folyton zöldséget zabálni, mert a nyulak előre fognak köszönni, hanem az egyik nap szalonnát együnk füstölt kolbásszal, a másik nap meg durumbúzából készült tésztát, ekképpen elválasztottuk egymástól a fehérjét és a szénhidrátot, s könnyedén ledobhatunk tizenhat kilót. Jellemző, ilyen diétát is csak ő javasolhat, aki a hangszálait méregerős cseresznyepaprikával tartja karban, s aki leginkább azért nem érzi jól magát az USA- ban, mert ott rémes a koszt. A csirke halízű, a marhahús csak szép, de mintha gumiabroncsot rágna az ember, a zöldségnek, gyümölcsnek meg leginkább csak esztétikai értéke van, meséli, miközben a Requiem koncert előtt - horribile dictu! - mákosrétest eszik. Ez a hangulati elemként igen tetszetős sütemény leginkább a hangjukra mániákusan ügyelő, a mákot méregként kerülő énekeseket és a basszuskirály feleségét fogja sokkolni - amúgy mindenki megnyugodhat, a koncert remekül sikerült. Gregor körül egyébként mindig így zajlottak a dolgok: fütyült a trendre, nem hagyta magát noszogatni, ment arra és olyan tempóban, ahogy ő jónak látta. Amikor ‘63-ban nem kellett a pesti Operának, jelentkezett Vaszy Viktornál Szegeden. Vaszy legendás, ám mára méltánytalanul elfelejtett alakja a magyar zenei életnek, pedig sokak szerint - és Gregor József osztja a véleményt - operavezénylés terén kenterbe verte Ferencsiket is. Felküldte a fiatal fiút a színpadra, s míg az Fiesco áriáját énekelte a Simone Boccanegrából, Vaszy végigbolyongta a nézőteret a földszinttől az emeletig, hogy kifülelje, hol hogyan szól a hangja. Szólt az, mindenütt. Felvette, hogy aztán kíméletlenül megdolgoztassa. Gregor egy életre megtanulta: a legkisebb szerepéit is kőkeményen meg kell dolgozni. Sőt, ha Vaszy azt mondta neki, hogy fesse be az eget, nem azt tudakolta, mégis hogyan, hanem hogy milyen színűre. Gregor hűséges típus. Zokszó nélkül, sőt, élvezettel járta a vidéket, a Szeged környéki falvakat Nagymágocstól Kis- kunmajsáig, lavórban mosdott, rossz színpadokon csiszolódott, edződött. Vaszy azt is megjósolta előre, nem fog ifjan karriert csinálni. Csak érettebb korában, akkor viszont szép pályája lesz. Erre Fotó: Somfai mondja Gregor, hogy vannak ugye az úthengerek, meg vannak a rakéták. Az úthenger szép komótosan pöfög, a rakéták elzúgnak mellette, fölötte, némelyik becsapódik, némelyik célba ér, aztán felrobban, miközben az úthenger csak megy, mendegél, aztán egyszer csak megérkezik... Mint ő. Ma minden kétséget kizáróan ő a legnépszerűbb operaénekes, Lisztdíjas, Kiváló művész, örökös tagja a szegedi operának, akinek a lába nyomát már a pesti Broadway aszfaltja is őrzi, s állítólag csak azért kapott ilyen későn Kos- suth-díjat, mert mindenki azt hitte, már rég van neki. Nem egyik napról a másikra koronázták basszuskirállyá. Előbb a pesti Opera kezdte hívogatni, aztán egyre többet járhatott külföldre. A nyugat-európai dalszínházak után Amerika is felfedezte magának, ahol - mint tudjuk - nem lehet jókat enni, de a gasztronómiai hiányosságok ellenére káprázatos zenei előadások születnek. És ott van az operajátszás elsőszámú fellegvára, a New York-i Metropolitan. Oda egyébként összesküvés révén került, az ügynöke és a felesége a háta mögött megszervezett egy próbaéneklést, amelynek eredményét az esélytelenek tökéletes nyugalmával várta. Sokszoros happy enddel zárult a sztori, előbb egy részeges papot alakított Sosztakovics Katyerina Izmajlova című operájában, majd a Figaro házasságában Bartolót, végül a Szerelmi bájital Dulcamaráját. Négy hónap alatt három szerep és 18 előadás a Metben. Világszám! Annál is inkább, mert soha, sehol nem tette-teszi alacsonyabbra a lécet. Kiskunmajsa, Houston, Genf, New York - egyre megy, egyformán fontos Gregor- nak. Jellemző módon nem érti a kérdésemet, pedig nagyon finoman fogalmazom meg, hogy akkor a Metropolitan után mit adhat neki a Bakáts téren bemutatásra váró Légy jó mindhalálig musicalben Pósalaky úr nyúlfarknyi szerepe. „Miért gondolod, hogy kilóra mérik?" - kérdezi és nekem ég a képemen a bőr. Gregor nagy vehemenciával folytatja: „Gyerekkorom egyik legkedvesebb olvasmánya volt, és most is szeretem, mert benne van, amire minden normális ember vágyik, hogy a jó győzedelmeskedjen a gengszterizmus és a simlisség fölött. És ha abban az öt percben, amíg színpadon vagyok, nem veszik észre Pó- salakit, ha nem építem fel a jelenetet, akkor én bukók meg, mint énekes, mint színész. Nekem az a dolgom, hogy a villanásnyi időben is tudjak élményt nyújtani. Ráadásul igényes, szép zenének tartom ezt a musicalt, a zenei ősbemutatón is én énekeltem lemezre, aztán play backről az én hangom szólt a darab debreceni bemutatóján. Végre színpadon is eljátszha- tom!" És Tevje is Gregor. A zsidó tejesember habitusa, gondolkodásmódja nagyon közel áll hozzá, erre érezhetett rá Schwajda György is, amikor tavaly a szolnoki próbák előtt csak annyit kért Gregortól: „Könyörgöm, nehogy koncepciód legyen, mert te vagy Tevje!” Nyári terveiről faggatva megemlít né- | hány jótékonysági koncertet, mielőtt Houstonba és Genfbe repülne, meg a Debreceni Kórusfesztivált, ahol a Cantata Profanát énekli. Észreveszi, hogy elhúzom a számat. Mosolyogva bevallja, hogy sokáig ő sem szerette. De mielőtt ettől nagyon megkönnyebbülnék, elkomolyodik, s azt mondja, egyszer felfedezte, van az első tétel végén az „erdőben” egy nagyon nehéz, rossz beidegződésből sokszor félreénekelt B-dúr akkord, amely ha tisztán csendül fel, megszólal alatta egy úgynevezett kombinációs, meg nem írott hang... Ezek után felesleges megkérdezni, van-e Gregor Józsefnek ars poétikája. Garamvölgyi Katalin
