Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. május / 5. szám
Interjú 6 Együtt kell élni a bűnözőkkel Ha a közbiztonságról van szó, a ferencvárosi polgár azt mondja, hogy rosszul érzi magát. Ez derült ki abból a három kerületet érintő felmérésből, amit az OKRI kutatói végeztek, és amelyről januári számunkban olvashattak. A statisztikából azonban kiderült az is, hogy az itteniek szubjektív közérzete rosszabb, mint azt a valós tények és számadatok indokolnák, ráadásul a rendőrségről is a kerületiek voltak a legrosszabb véleménnyel. Bűntudatunk miértjeire, a bűnmegelőzés lehetséges útjaira Kránitz Mariann kriminológusnál (Országos Kriminológiai Intézet) kerestünk választ.- Nyilvánvaló, hogy másféle bűn- megelőzési programot kell kidolgozni egy iparosodott nagyvárosra, és mást a tanyavilágra. A köz- biztonság romlása miatt nagyon elkeseredett kerületieket csak azzal lehet „vigasztalni”, hogy a bűnözés egy adott szintjével - sajnos- együtt kell élni. Tudomásul kell venni: teljes mértékben megelőzni nem lehet, sőt, nem is a rendőrség dolga a megelőzés.- Mégis elsősorban a rendőrséget hibáztatják.- A rendőrség feladata, hogy . felderítse a bűncselekményeket. A legjobb megelőzés az, ha mindenki tudja, hogy minden bűncselekményre és elkövetőjének személyére fény derül. A mai középgeneráció olyan világban nőtt fel, amikor az összes ismertté vált bűncselekmény évente átlagosan 120 ezer körül mozgott. Ha ötezerrel meghaladta ezt az átlagot, már kongatták a vészharangot. Ezt 80 ezer bűnelkövető követte el. 1979-től ez a szám meredeken emelkedik, nő, egyre csak nő. A 120 ezerből immár több mint félmillió lett - iszonyú emelkedés! De nézzük máshonnan: Magyarország kb. akkora, mint Ausztria, ott évtizedek óta ilyen számadatok ismeretében élnek, s nem tartják rossznak a közbiztonságot. Nálunk nagyon gyors volt a változás. Olyan gyors, hogy nem is alakulhatott ki az emberekben a nagyobb tolerancia képessége.- Azt hiszem, ha kirabolnának, nem az ausztriai statisztikákkal vigasztalnám magam.- Az emelkedés voltaképpen a vagyon elleni bűncselekmények emelkedését jelenti. S ez meghatározza az összbűnözés alakulását, ezen belül megnövekedtek a betöréses lopások és a csalások. Természetes, hogy hihetetlenül irritálja az embereket: én szereltetek föl különböző zárakat, rácsokat, tulajdonképpen én élek rács mögött, és nem az, aki be akar tömi hozzám. Ráadásul a majdnem 600 ezer bűncselekmény elkövetői közül átlagosan évente csak 130 ezer válik ismertté. A 90-es évek elején a bűnfelderítési eredményesség mindössze 20%-os volt. Most ez 50% körüli. A rendőrség, az ügyészség, a bíróság létszáma azonban nem változott. Továbbá azzal a rendőri apparátussal, amely beállt az évi 120 ezres bűncselekményre, képtelenség felderíteni 500 ezret. Nem lehet minőségi munkát végezni. A szervezett bűnözés viszont a legkorszerűbb technikával „dolgozik”; hol van ezektől a rendőrség?- Szeretik hangoztatni, hogy meg kell osztani a feladatokat a társadalomban. Hogyan lehetséges ez a gyakorlatban?- A megelőzésben lehetséges. Ha pedig a rendőrség eredményes, máris ellátott bűnmegelőzési feladatot is. A megelőzésben segíthet sok civil szervezet, jól működik Amerikában pl. a szomszédfigyelő szolgálat. De! Úgy „általában” a bűnözés ellen nem lehet küzdeni. A büntetés és a jogrend arra szolgál, hogy azt, ami megbillent, helyreállítsa. Nem fog nevelni.- New Yorkban Giuliani polgár- mester szerint elég volt kihirdetni: „Nem tolerálunk!”.- Nos, néhány évvel ezelőtt Amerikában is a polgárbarát rendőrséget emlegették, mondván, a rendőrség az adófizetők pénzéből, az adófizetőknek szolgáltat. Nem szolgál és véd, hanem szolgáltat! Ez viszont azt jelenti, hogy a lehető legnagyobb biztonságot kell megteremtenie, hogy az állampolgár megkapja azt a biztonságérzetet, ami neki a pénzéért jár. Ennyi. Na már most az állampolgárnak New Yorkban, Giuliani városában nem az a zsaru jár, akit a filmekben látsz, azok ugyanis korántsem olyan brutálisak, mint a valóságos amerikai rendőrök. A bűnön kapott állampolgárt úgy elverik — függetlenül attól, mit követett el -, hogy csak na. Az tomö' egykor polgárbarát zsaruk. Most ezt akarjuk mi is? Inkább csak szolgáltassanak.- A romló szubjektív biztonságérzet ellenére nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az erkölcsi faktornak.- Ez bizonyítvány erkölcsi állapotunkról. Érdekes elgondolni, hogy az emberölési ügyek felderítési mutatója Magyarországon és Amerikában megegyezik. A gyilkosságon mindenki felháborodik, hiszen ott a halott, lehet min szömyülködni, lehet miért halál- büntetést követelni; ilyenkor bezzeg működik az erkölcsi faktorunk. Bizonyos értelemben „könnyebbek” az emberölési ügyek, nyom mindig akad, már „csak a tettest kell megtalálni. Egyébként meg azt gondolom, már a Tízparancsolatot sem tartották be az emberek, s azok a bűnök, amelyek miatt a lakosság közérzete rossz, mind úgynevezett klasszikus bűncselekmények. Ezek növekednek, s ettől nem érzem biztonságban magam a lakásomban. Garamvölgyi
