Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

Ferencvárosi Magazin, 1999. november / 11. szám

INTERJÚ Kőváry Tamás Barátok közt a mázlis színész Magazin: Sportolóként kezdted az életed, kilenc évig úsztál, begyűj­töttél néhány országos bajnoki címet is. Hogyan kerültél a modell- szakmába? Kőváry Tamás: Anyagilag nem voltunk sosem túlságosan jól el­eresztve, nem volt sohasem sok pénzünk. A külsőmből adódóan találtam ezt a lehetőséget. Előtte azonban újságot, pizzát hordtam ki, majd egy motorosfutár cégnél dol­goztam közvetlenül a filmszerep előtt. De voltam kertész is, árultam az édesanyámmal az MDF-piacon... Magazin: Mit? K.T.: Sokszor csináltuk azt, hogy elmentünk bevásárolni egy nagy- kc^kedésbe, annak idején menő ve például a tojás nélküli tészta. Azt vettünk, meg sampont. Teljesen mindegy volt az embereknek, hogy milyen terméket vásárolnak, csak olcsó legyen. Természetesen min­den nyáron is dolgoztam, de azért jutott idő a sportra is vitorlázom, szörfözőm és most elkezdtem zon­gorázni. Magazin: Azért valljuk be őszin­tén, az általad felsorolt szakmák eléggé távol állnak a színészettől Hiszen az úszó, a pizzafutár, az újságkihordó mind, mind magá­nyosan dolgozik. A színésznek pe­dig emberekkel kell foglalkoznia, nem is akármilyen szinten. K.T.: Az úszás is nagyon magá­nyos volt. 15 éves koromig, szinte nem is csináltam semmi mást. Amikor ezt abbahagytam, akkor elkezdtem kinyílni úgymond a világ felé. Rögtön a színész szakmába nem lehet bejutni. A modellkedéssel kezdtem, eljártam mindenféle jobb- r abb munkákra. De nem ez volt a cet, hanem a film és a színház. Magazin: Hogy kerültél be a szak­mába? Hogy lettél a Barátok közt című sorozat szereplője? K.T.: Egyszerűen mázlim volt. Voltam egy modellügynökségnél, ahonnan mindenféle válogatásra el­küldték: reklámfilm, videóklipek... Kimentem a Barátok közt válo­gatására is, de úgy, hogy fogalmam sem volt, kiket keresnek. Ráadásul nekem semmilyen színházi előképzettségem sem volt... Magazin: Beszélgetésünk elején említetted, hogy azok a részek, melyeket most vetítenek az RTL Klubban, fél évvel ezelőtt készül­tek. Azóta biztos sokat fejlődtél. Nem rossz a kezdeteket, az első ügyetlenkedéseket látni, miközben már nagyon sok dolgot jobban tudsz? K.T.: Ez a különbség a színház és a film között. A színházban a közön­ség azonnal reagál a játékra, rögtön kapsz visszajelzést. Itt pedig vársz fél évet, várod a reakciókat, no és persze nézed magad. Magazin: Téped olykor a hajadat, fél év távlatából? Profi úszó, újságkihordó, pizzafutár és "piacoló" volt Kőváry Tamás, az RTL Klub Barátok közt című sorozatának egyik szereplője. Az ismert 22 éves fiatal köz­vetlen az emberekkel, barátságos, és ret­tentő udvarias. A kispesti Batthyány utcá­ból indult, nem tudta, hogy milyen válo­gatásra küldte a modellügynökség, csak azzal volt tisztában, hogy egy újabb mun­kát kaphat. Bár még nem színészkedett soha, élete álma vált valóra ezzel a soro­zattal. Kőváry Tamás a “Barátok közt”-ben, Tihanyi Tóth Csabával K.T.: Hát hogyne. De legalább le tudom ellenőrizni, hogy az elgondo­lásom átjön-e a képernyőn. Nagyon sokáig kellett tanulnom, hogy az érzéseimet hogyan játsszam el. A színházban nagy mozdulatokat kell tenni, itt pedig sokkal kisebbekkel kell kifejezni ugyanazt. Bár én so­sem játszottam színházban, a gya­korlottabb kollegáimon láttam, hogy mennyire nehéz nekik át­szokni, újratanulni a mozdulatokat. Magazin: A barátaidnak, az isme­rőseidnek tetszik amit és ahogyan csinálsz? K.T.: Az emberek sosem mondják, hogy nem jó. Inkább nem mon­danak semmit. Az első napokban azért nem voltam a színészi pálya csúcsán, nagy naivan viszont azt vártam, hogy valaki majd odajön hozzám, vállon vereget és azt mondja: "Te milyen jól csinálod!". Szerencsére vannak olyan barátaim, akik azt tudják mondani, hogy figyelj, ebben valami nem volt jó. Ők sem tudják, hogy mi volt rossz, csak azt, hogy nem olyan, mint ami­lyennek lennie kellene. Magazin: Más téma, nagyon közel laksz a Wekerléhez, ahol végül is a film játszódik. K.T.: Igen, a Wekerlén, a Rózsa­dombon és még két helyszínen ját­szódik a film. Akkor nagyon jó, amikor külső felvételeket készítünk, mert negyed óra alatt ott vagyok a helyszínen, egyébként a Pólus cen­ter mellett forgatunk, ott van egy stúdió. Magazin: Mennyire változtatta meg a film az életed? KT.: Szüléimben az a csodálatos, hogy ők soha sem akarták megmon­dani, hogy mit csináljak. Nem szól­tak bele mindenbe. Bár gonosz dolognak tűnhet, de hagyták hogy kapjam a pofonokat, hogy neveljen az élet és én tapasztaljak meg min­dent önmagam. Ők sosem vágtak fel azzal, hogy én mit csinálok, nem mentek be úgy a munkahelyükre, hogy mutogatták, melyik újságban vagyok benne. Magazin: Testvéred van? K.T.: Igen, most művelődéssz­ervezőnek tanul. Magazin: A rokonaiddal változott a kapcsolatod? K.T.: Változott, nagyon. Az alapjai azonban megmaradtak, de hogy a fenébe ne változott volna, nem tudunk úgy elmenni vásárolni, hogy ne rohanjon oda hozzám néhány kislány autogrammért. És nem utol­só sorban többet keresek, többet tudok haza adni. Viszont szüleim­nek is meg van a saját munkájuk, apukám a Magyar Vitorlás Szövet­ségben dolgozik, verseny szervező. Ő is élvezi amit csinál, olyan kör­ben mozog, ahol sok híresség fordul meg. Édesanyám pedig természet- gyógyász. Nemrégiben egy hölgy csinált egy fodrászatot Kispesten és ott dolgozik. Az egészben az volt a legnagyobb poén, hogy a filmben is kozmetikus az édesanyám. Ráadá­sul, amikor ezt az üzletet csinálták, akkor besegítettem, és ugyanúgy kellett festenem, felraknom a kar­nist, mint a fűmben. Az is érdekes, hogy a filmben nagyon sok olyan dolog van, ami velünk megtörtént, az írók már ismernek minket, bele­írják a forgatóókönyvbe a vá­gyainkat. Magazin: Mennyi szöveget kell megtanulnod? K.T.: Egy hétre átlagosan 30-40 oldalt kell megtanulni. Egy napra olyan 10 oldalt kell tudni. De az egészet elolvasom, mert tudnom kell, hogy kivel mit csináltam, milyen voltam. Magazin: Magánéleted? Nem túl egyhangú a sok munka miatt? K.T.: Az unalmas, hogy nem tudok a barátaimnak mit mondani, amikor este hívnak szórakozni. Mert más­nap forgatás van, vagy szöveget kell tanulnom. De élvezem. A barátokra nagyon kevés idő jut. Magazin: Barátnők? K.T.: Már több lánnyal végződött úgy a dolog, hogy azt mondták: nem bírják. Féltékenyek lesznek, mert azt látják, hogy állandóan odarohannak hozzám a lányok. Sok kapcsolatom végződött már így. Nagyon nehéz még azt elérnem, hogy a lányok, akikkel járok el tud­janak szakadni Novák Csabától és Kőváry Tamást lássák bennem. Hiszen ők megismertek valahogy, ami nem én vagyok, hanem a szerep, mert százszor nem úgy reagálok dolgokra, mint a filmbeli fiú. Ebből a szempontból nehéz olyan lányt találni, aki Kővári Tamást szereti meg rögtön. Én már nem választhatom szét azt, ami vagyok és azt, ami voltam régen. El kell fogadni, hogy felismernek, autogrammot kell adni. De vigyázni kell vele, hogy ilyenkor ne higgye az ember azt, hogy valami óriási dolgot csinált, mert a magasról nagyon könnyen le lehet esni. És nagyot lehet koppanni. Király István Dániel 1 999. november FERENCVÁROSI MAGAZIN * 9 •k k

Next

/
Oldalképek
Tartalom