Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. november / 11. szám
Ferencváros 11 November Évekig onnan tudhattam meg, hogy visszavonhatatlanul közeleg a tél, hogy Zsiga eltűnt a térről. Ez általában november közepén következett be, ha nagyon rossz volt az időjárás, akkor valamivel korábban, ha kegyes, akkor később, de mindenképpen novembert írtunk, ez biztos. Természetesen Zsigát nem Zsigának hívták. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi volt a becsületes neve, de a Zsiga név határozottan illett rá. Zsiga első látásra csöppet sem tűnt biza- lomgeijesztő alaknak, ami azt illeti, másodjára. harmadjára sem. Zsiga hajléktalan volt ugyanis, és ott lakott tavasztól novemberig a téren, ahová a kutyát vittem minden reggel sétálni. A bokrok közti pad volt az övé, közel a szökőkúthoz, távol a kőasztaloktól, ahol nappal sakk- és kártyapartik folytak, esténként pedig Bacchusnak áldozott a dühöngő ifjúság. Zsiga lakosztálya a körülményekhez képest elég takarosán festett, legalábbis rendet tartott maga körül, nem szemetelt, rendszeresen mosdott a szökőkútban, és amennyire meg tudtam állapítani, volt némi respektje is a többi csövező előtt. Zsigára nem én figyeltem fel, hanem a kutya. A történet érthetősége végett essen hát néhány szó Zsömléről is. Zsömle egy hihetetlenül kényeskedő, pi- piskedő. kicsi, hisztis és válogatós kölyök - spániel volt akkoriban. Egy flancos kiscicába oltott hercegnő, hosszú, szőrös lapátfülekkel. Állandóan zokogott valamiért, iszonyú sovány volt. mert nem evett, vagy ha igen. akkor órákig nyammogott, turkált, válogatott és minden (szerinte) mócsingos falatot kitolt a táljából. Nem azért mondom, de kizárólag a csirkemellen szerette, s mivel attól féltem, éhen hal. megvettem neki. Ez az eb-arisztok- rata. aki mellesleg senkivel nem állt szóba, fedezte föl magának Zsigát. Zsiga a padján ült és reggelizett. Kenyeret, szalonnát, hagymát. Zsömle áhítattal nézte. Zsiga adott neki egy katonát. Zsömle, mint egy kivert és kiéheztetett kutya, azonmód felfalta. Zsiga adott neki még egy falatot. Zsömle zabálta a szalonnát. Amikor odaértem és épp szabadkozni kezdtem volna. Zsiga rám- förmedt: ez a kutya éhes! A szituációt tekintve nem tartottam tanácsosnak felemlegetni az odahaza rámrohadó csirkemelleket. Elrángattam a kutyát, vettem neki szalonnát, naná. hogy nem ette meg! De másnap reggel nyakába kapva lábait, lobogó fülekkel, farokfelvágva rohant Zsiga padjához, aki természetesen éppen reggelizett. Kenyeret, szalonnát, hagymát. És esdő. szomorú szemekkel bűvölte ki a hajléktalan szájából a falatokat. Égett a pofámon a bőr. Harmadnap jöttünkre Zsiga csak legyintett, és megterített a kutyának. Két hét múlva már engem is megkínált. Próbáltam hozzájárulni a koszthoz, de nem hagyta. Nagy cimboraságba keveredett Zsömle és Zsiga. Az állat bújt hozzá, hízelkedett, zabálta a szalonnáját (otthon persze változatlanul nem ette meg a zsírosat) és dorombolt a padiakénak. Nem mondhatnám, hogy nagyokat beszélgettünk. Zsiga szemérmes ember volt. jobbára csak hallgatott, inkább én éreztem úgy, hogy muszáj hallatnom a hangom, elpanaszoltam, mikor melyik visszapillantó tükrömet lovasították meg az éjjel. Zsiga általában másnapra szerzett egyet, „találtam”, mondta mindig közömbösen, és én ráhagytam. Aztán egyszer megkérdezte, sokba ke- rül-e egy ilyen úri kutya, mint a Zsömle. Mondtam, sokba bizony, pedig ez a vakarcs alkalmi vétel volt, ezért „csak” tízezret kértek érte. Zsiga elhűlten bólogatott. Novemberben elköszöntünk egymástól, de áprilisban újra együtt szalonnáztak a spániellel. Aztán a teret ellepték a buldózerek, átépítették, bekerítették, parkőr vigyázta a rendet, és éjszakára lezárták. Mi elköltöztünk, Zsiga is odébbállt, de búcsúzóul neki ajándékoztam, pontosabban a padja szélén hagytam a hitvesem szép spagetticsíkos „kinőtt” esküvői öltönyét. És évekig nem láttuk Zsigát. Őszintén szólva el is felejtettük őt, szalonnástól. Pár napja egy Pest-közeli faluban sétálgattunk, amikor a buszmegállóban megpillantottam az ismerős öltönyt. Csak bámultam az idővel megkopott, de még nagyon mutatós és felettébb tiszta ruhadarabot, a benne lévő kiborotválkozott pasas is csak bámult, valahonnan ismerősnek talált, de nem tudott hova tenni. A spániel láttán azonban felderült az arca: „Csak nem a Zsömle?” - kérdezte, pedig a hercegnő ma már határozottan úgy fest, mint egy szőrös hurka. Nem állítom, hogy egymás karjaiba omlottak volna, de meghatóan örültek egymásnak. Zsiga a közeli óriás raktár felé mutogatott, hogy négy éve ott dolgozik. Van egy csöpp háza is, tart disznót és tyúkot, mesélte. Szerettem volna megkérdezni, hogy sikerült egyenesbe jönnie, de nem hagyott időt az effélére. A maga szemérmes módján azonban halkan, mintegy mellesleg megjegyezte: „Hm... van egy spánielem... Vettem a vásárban. Finnyás, rossz evő, válogatós...” - És büszkén hozzátette: „Nagyon úri kutya!” Azon spekuláltam elérzékenyedve, miközben Zsigát elvitte a busz, haza a nyaffancs kiskutyájához, hogy milyen szép is lenne, ha néha mindannyian lemennénk kutyába, azok ugyanis mindig adnak még egy esélyt az embernek, hogy embernek érezze magát. Vagy valami ilyesminek. Garamvölgyi Televíziók javítása korrekt áron. Használt TV-k adás-vétele. Mosógépek, hűtőgépek, mikrohullámú sütők, porszívók, villanytűzhelyek, bojlerek, egyéb háztartási gépek javítása. Háztartási gépek adás-vétele. REAL HÁZTARTÁSI GÉPSZERVÍZ ÉS BIZOMÁNYI 1094 Bokréta u. 24-26. Tel.: 217-0310,216-1683, 405-1254 PRANCZÉK KÖNYVELÉSI IRODÁJA vállalja: cégek alapítását, könyvvezetését, adó és illeték szakértését ügyintézéssel, könyvvizsgálatot, hatóság előtti képviseletet jogi háttérrel valamint vállalkozások végelszámolását, közgazdasági tanácsadást. Cím: 1094 Budapest, Tűzoltó u. 77. Tel: 218-6199 1132 Budapest, Nyugati tér 4. II. em. 20. Tel: 239-0314 NE RAKOSGASSA A SZEKRÉNYBEN!!! NE IS AJÁNDÉKOZZA EL! CSECSEMŐ * GYERMEK NŐI-FÉRFI RUHÁZATI BIZOMÁNYI Megkímélt állapotú, divatos holmik Bizományos VÉTELE-ELADÁSA VIII., Szentkirályi u. 10. (A Szentkirályi utca az Uránia mozi mellett van.) NYITVA: Hétfő-Péntek 10-18 óráig.
