Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. október / 10. szám

Ferencváros 9 „Jó helyre találtunk itt...” Még csak egy éve működik a Liliom utcában a Kortárs Művészetek Háza - közismert nevén a Trafó de máris nagy népszerűségre tett szert. A nem mindennapi siker annak is köszönhető, hogy a fővárosban régóta szükség volt már egy olyan helyre, ahol bemutatkozhatnak a hazai és a külföldi kortárs művészek. A születésnap kapcsán a kezdetekről és az új évad terveiről faggat­tam beszélgetőpartnereimet, a Trafó munkatársait.- Szerintem nagyon jól be tudtunk illesz­kedni Ferencváros életébe, és jó a kap­csolatunk mind a kerületi önkormány­zattal, mind a többi helyi kulturális in­tézménnyel. A kör­nyék lakói ugyan időnként panaszkodnak a megnövekedett forgalom miatt, ezért velük már kissé bonyolultabb a viszonyunk, de azt hiszem, hogy közülük is többségben vannak azok, akik alkalmanként mégiscsak eljönnek hozzánk - kezdi a beszélgetést Molnár Kata, a Trafó szervezője.- Az első évünk meglehetősen sikere­sen zárult, pedig a helyzetünk nem könnyű, hiszen programjaink nagy része - Kortárs Művészetek Háza lévén - csak egy bizo­nyos réteg érdeklődésére számíthat, de azt vettük észre, hogy azok is ellátogatnak ide, akik nem feltétlenül jönnének el, ha nem itt, a IX. kerületben lennénk. A látogatóink hisznek bennünk, és hisznek abban, hogy itt jó dolgok történnek. Van ennek a hely­nek kisugárzása.- Az új évad eseményei közül mi az, amit azoknak is szívesen ajánlanál, akik nincsenek edződve a kortárs, olykor vi­szonylag nehezen emészthető művészeti formákhoz?- Bármelyik programunkat nyugodtan merem ajánlani mindenkinek. Érdemes megnézni, megtudni, hogy ebben vagy ab­ban a műfajban mi történik mostanság a vi­lágon. Ebben az évadban is a legfrissebb eseményeket tudjuk bemutatni mind a ha­zai, mind pedig a külföldi előadók reperto­árjából. Októberi kínálatunkból például megemlíteném az Őszi Fesztivál keretén belül fellépő Mozgó Ház Társulás színházi előadását, melyet az Ember Tragédiájából készítettek, vagy a már tavaly is nagyon si­keres HungaroCarrot Zenei Fesztivált, de lesz kiállítás és táncszínház is, többek kö­zött egy világhírű kanadai táncos, Cie Ma­rie Chouinard is ellátogat hozzánk. Külön­leges élményeket ígérhetek az idelátoga­tóknak.- Minden este van előadás?- Havonta 12-14 különböző produkció látható, van amelyik több alkalommal is. A rendszeres programokon kívül helyt adunk a Műhely Alapítvány „Workshop”-jainak, amelyeken az érdeklődők modem táncokat tanulhatnak. Szinte minden napra jut vala­milyen táncóra, és folyamatosan lehet je­lentkezni, hiszen minden óra önálló egy­ségként is látogatható. A Ház igazgatóját, Szabó Györgyöt ar­ról kérdeztem, hogyan és miből gazdálko­dik a Trafó, hiszen a jegyáraik messze a sztárvendégeket felvonultató intézmények alatt vannak, viszont a meghívott előadók névsora vetekszik a nagyhírű Petőfi Csar­nok, vagy a Népstadion vendégeiével.- Állandóan osztunk-szorzunk, és fo­lyamatosan alakítgatjuk a költségvetésün­ket. Van egy adott keretünk, amit ha túllép­nénk, az már a minőség rovására menne, vagyis kénytelenek lennénk kevésbé színvonalas műsorokat bemutatni. Hogy ez mégse fordulhasson elő, ahová csak lehet pályázatokat adunk be év közben is, szponzorokat keresünk, így a pénzügyi helyzetünk jóformán napról napra alakul. Nagy segítségünkre van a Geothe Intézet, a British Council, a Francia Intézet, a Pro Helvetia Alapítvány, a Hol­land Színházi Intézet és még sokan mások. De a legnagyobb segítséget maguktól a művészektől kapjuk: amíg számukra fon­tos, hogy a Trafóban felléphessenek, addig mi sem kerülhetünk komoly válságba. Noha az intézményünket a Fővárosi Ónkormányzat működteti - idén évi 76 millió forinttal gazdálkodhatunk -, támo­gatásunk jóval kevesebb a hasonló intéz­ményekénél. Ezért sajnos a munkatársaim fizetése is rendkívül alacsony. Bizonyára feltűnt, hogy csak nők dolgoznak nálunk. Elég elszomorító, hogy ennyi pénzért pél­dául férfi munkaerőt nem tudok szerezni, viszont a jelenlegi munkatársakat sem tu­dom hosszú távon megtartani. Próbálunk kapcsolatot kiépítem a kerületi önkor­mányzattal is, de ez, elsősorban az én hi­bámból, ez idáig nem jött össze. Az a ter­vünk - aminek megvalósításához szüksé­günk lenne majdan a kerületi önkormány­zat segítségére -, hogy az itt fellépő művé­szekkel elmennénk a kerületi középiskolá­iba, elbeszélgetnénk a gyerekekkel, így próbálva megváltoztatni azokat az előíté­leteket, amelyek a , kortárs művészet” fo­galom hallatán ébrednek a legtöbb ember­ben. R. Á. A képviselő-testület tárgyalt a Nemzetiről A Ferencvárosi képviselő-testület üdvözölte az elgondolást, hogy az új Nemzeti Színház a Ferencvárosban épüljön fel. A testületet dr. Sersliné Kocsi Margit kerületi főépítész tájékoztatta az Expo-telkek- kel kapcsolatos műszaki és jogi helyzetről. A városnak erre a részére a világkiállítási törvény alapján készült a jelenleg is hatályos részle­tes rendezési terv. A világkiállítás meghiúsulása után az érvényes határozatok alap­ján az elmúlt években ingatlanfejlesztéshez szükséges beruházások történtek. Kiépült a Duna-parti sétány, kerékpár- és tűzoltóút létesült, megtörtént az előközművesítés és fasorokat telepítettek. A Lágymá­nyosi hídnál elkészült egy gyalogosfeljáró és egy újabb épül a Haller úrnál. A Kincstári Vagyonigazgatóság az elmúlt években kétszer is kiírt a területre vonatkozó nemzetközi ingatlanfejlesztési pályázatot, de ezek eredménytelennek bizonyultak. A főépítész tájékoztatta a képviselőket, hogy megítélése szerint a Ferencváros fejlődésében nagy lehetőség nyílhat a Nemzeti Színház felépülésével. Ezzel a főváros egyik legértékesebb területének beépí­tése kezdődhetne meg, amely méltó folytatása lehetne a Vüágörök- ség részét képező pesti Duna-partnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom