Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. január / 1. szám
Fotó: Somfai F erencváros___________ 17 J anuár - a fogadalmak hava Esküvéssel tele a padlás minden januárban. Megtérünk, kitérünk, felmondunk, lemondunk. Már decemberben hozzákezdünk a fogadkozásokhoz, hogy januártól nem iszunk, nem dohányzunk, nem eszünk húst, takarékosabbak leszünk és sportos életvezetésre térünk át meg pozitív életszemléletre. Nem elég a karácsonyi stressz, Damoklész kardjaként függ fejünk fölött a rengeteg ígéret, oly nyomasztóan, hogy amíg tart az óév, elverjük utolsó fillé- ünket, eszünk, amíg lehet, két pofára zabálunk, betegre bagózzuk tüdőnket, és az év utolsó napján „elvégre Szilveszter van” felkiáltással kiütjük magunkat egy hedonista szeánszon. Szerintem a január egész egyszerűen nem kezdődhet jól. Az új év először is a romokra virrad. Takarítás, mosogatás, vidám vagy legalábbis annak álcázott köszöntő telefonok a rokonságnak és a távol maradt barátoknak, akik hasonlóképpen morcosak, mert a lakásukban térdig gázolnak a konfettiben és a virslivégben, a szanaszét hortyogó haverokban, de váltig állítják, ők is remekül mulattak. Aztán az ember napokig csak lencsét eszik, mert abból köztudomásúan nem érdemes kislábasnyit főzni, s miközben azt reméli, idén végre bejön a oabona, mely szerint a lencse gazdagságot hoz, hervadtan konstatálja, hogy nincs egy vasa sem. Ez a szorongató érzés másodikétól csak erősödik, mert a hírekben ekkortájt kezdik újfent pedzegetni az óév végén még.némi tapintattal emlegetett áremeléseket. Vízkereszt tájékán aztán minden mindegy, kiöntjük a maradék lencsét, mert már a karácsonykor talált kutya sem bír ránézni. Ha ilyenkor arra gondolunk, hogy a pravoszlávoknál még csak most kezdődik a karácsony, akkor érezhetünk valami megkönnyebbülés félét, hogy lám, mi már túl vagyunk mindenen. Ha szerencsénk van, sem utódunk sem boldog ősünk nem januárban ünnepli születés vagy névnapját. Szóval, ha már felfogtuk, hogy itt az új esztendő és erőt is gyűjtöttünk, nekiláthatunk fogadalmaink megvalósításának. A takarékoskodás könnyen megy a már említett okok miatt. A dohányzást valóban abbahagyjuk, csakhogy családunk egy hét múlva már rángatózik az elvonási tünetek miatt szakaszosan fellépő idegrohamaink miatt. Az ember ezt nem bírja, ez már sok, naná, hogy cigi után nyúl. Előbb csak titokban, elvégre adnia kell a renoméra, a vécén füstöl, meg a gang végén a szomszéd kamasszal, aztán egy óra múlva annak anyjával, aki szintén hasonló fogadalmat tett, végén azt veszi észre, hogy mindenki kint áll a folyosón, jól átfagy testben, ámde lélekben megmelegszik a nép - ó, mennyi jellem! A visszaváltott üvegek árából pont kijön egy tíz alkalomra szóló tomabér75 család új lakásban ünnepelhette a karácsonyt a kerületi rehabilitációnak köszönhetően. A most átadott négy épület (Viola utca 42. és 44., valamint a Ber- zenczey u. 8. és Tompa u. 11.) teljesen megújult. A komfort nélküli, közös vé- cés, ócska lakások helyett a közel 600 millió forintos beruházás eredményeként az új lakások 95%-a összkomfortos, egyedi fűtésű és parkettás, valamint az összes lakás víz és gázórával van felszerelve. Mind a négy épületnél emeletráépítés történt, kettőnél tetőtérbeépítés is. A rehabilitáció teljes költsége idén 900 millió forintot tett ki. Jövőre még négy épület felújítására van pénz, azonban már csak 300 millió jut erre a célra, melynek felét a főváros állja. A távlati tervek között szerepel még a Tompa utca díszburkolalet, a második alkalom után halni készülünk, a hatodik után már határozottan jobban érezzük magunkat, ha mástól nem, hát a tudattól, hogy a havi penzum felét már teljesítettük. Izmaink szálká- sodtak, tartásunk már-már sudár, konstatáljuk a tizedik végén, és elönt minket a várva várt pozitív életszemlélet is. Hogy talán mégiscsak telik a hétvégén egy kis húsra meg pár üveg sörre és akkor átjöhetnének a haverok is. Különben meg lehet örülni: az óévvel együtt már mögöttünk van a leghosszabb éjszaka, minden nap egy perccel tovább tart a világosság, pár tucat napot kell csak kihúzni hóban, fagyban és máris készíthetjük adóbevallásunkat, aztán nyakunkon a Húsvét, feltámadunk és tavasz is lesz. Ezt nyugodtan megígérhetjük. tának elkészítése és közműfejlesztése. Hogy milyen óriási feladatok várnak még az önkormányzatra, arra jellemző, hogy 5000 épület vár felújításra és kb. 2000 házat le kell bontani. *** Sokan még be sem költöztek a felújított Viola utcai lakásokba, egy lakót költözés közben már ki is raboltak, így karácsonyra még egy kérésünk volt a Jézuskához: ne csak az épületeket, hanem egyes, a környéken lakó polgártársunk erkölcseit és lelkét is rehabilitálja. Somfai „Csak az a sok lépcső ne lenne!” Húsz éves korától, 65 éve lakik a Viola u. 42-ben Vitkovics Józsefné-gkRitka karácsonyi ajándék Fotók: Somfai